gyerek

Régen minden jobb volt, avagy ezért imádtuk a gyerekkort

Biztos ti is egyetértetek, ha azt mondom, gyerekkorban mindenki „nagy” szeretne lenni. Úgy gondolunk a felnőttkorra, mint valami csupa öröm, csupa boldogság dologra, aztán pedig rájövünk, hogy korántsem ez a helyzet. Persze tény, hogy jó pár előnye van – önállóság, hajnalig tartó bulik, szerelem, és még sorolhatnám –, na de mi a helyzet a gyerekkorral?

Személy szerint én a mai napig visszasírom a régi szép időket, amikor még gondtalan kisgyerekként teltek a napjaim. És hogy mégis miért? Most ezeket gyűjtöttem össze nektek:

Alvás, alvás, alvás

Tegye fel a kezét, aki imád aludni! Na de mi a helyzet a délutáni alvással? Tuti, hogy régen ti is minden erőtökkel tiltakoztatok ellene, akár dacból sem voltatok hajlandóak rá. Én például szinte mindig csak feküdtem, és inkább az óvónők beszélgetéseit hallgattam (tudom, tudom, csúnya dolog!) Most azonban, valljuk be, néha egész jól jönne, ha beiktathatnánk egy kötelező alvásidőt a fárasztó hétköznapok közepére. Ezért, megmondom őszintén, nagyon irigylem a mediterrán országokat, ahol a szieszta szent és sérthetetlen. Nálunk is be lehetne vezetni…

Forrás:
Pexels

Mesék minden mennyiségben

Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül a mai napig tartó Disney-imádatommal! Mindig megnézem a legújabb animációs filmeket, és ha már itt tartunk, az sem ritka, hogy elérzékenyülök rajtuk. Ha azonban nemcsak a mozifilmekre gondoltok, hanem a hagyományos mesekönyvekre, akkor azt kell mondanom, szívesen visszamennék az időben egypár évet, amikor még az esti rutin részét képezték az izgalmas és fordulatos mesék. Hát nem volt szuper órák hosszat elhallgatni a szüleiteket, ahogy lelkesen, akár teljesen fejből meséltek nektek?

Hercegnők márpedig léteznek!

Ugye ti is imádtatok anyukátok csinos ruháiba és magas sarkúiba bújni? Amikor csillogó szemmel fedeztétek fel a legújabb kincseket és próbáltatok fel mindent, majd a tükör előtt forogva igazi hercegnőnek éreztétek magatokat. Amikor még nem másoknak akartatok megfelelni, hanem az volt a cél, hogy ti jól érezzétek magatokat. Ó azok a boldog, önfeledt pillanatok!

Nyitottság

Ha csak egy dolgot mondhatnék, ami a gyerekekre jellemző, akkor (azonkívül, hogy irtó aranyosak persze) az az őszinteség lenne. Mert a kicsik még nem mérlegelik szavaik súlyát, nem akarnak görcsösen megfelelni másoknak, és éppen ezért sokkal nyitottabbak is. Hát láttatok már olyan óvodást, aki azon aggodalmaskodik, hogy nem lesznek barátai? Felnőttkorban pedig biztos veletek is előfordult már, hogy azon stresszeltetek, mi van, ha nem fognak szeretni titeket, vagy „úristen, vajon mit gondolhatnak rólam”. Na, hát egy kisgyerek mindenféle gátlás nélkül odamegy, barátkozik, beszélget, felnőttel és kortárssal egyaránt. Én pedig, bevallom, ezt nagyon irigylem!

Forrás:
pexels.com

Fantázia és kreativitás

A legeslegjobb dolog a gyerekkorban az, hogy mindenből lehet játék, határ a csillagos ég, és persze a fantáziánk. Amiből ilyenkor még végtelen van. Hiszen emlékezzetek csak vissza, mikor kicsit voltatok, tuti, hogy ti is képesek voltatok a lehető leglehetetlenebb helyzetekben is feltalálni magatokat, és játékot csinálni az unalmas, üres órákból. Legyen szó akár egy homokozóról, ami hirtelen igazi kis várossá változott, vagy az óvoda udvarán lévő virágokról, amikből szép lassan korona lett. Ilyenkor még természetes volt, hogy a fura ötletek is jól sikerülhetnek, és egymás szavába vágva soroltuk, mi történjen legközelebb képzeletbeli kalandozásaink során.

Szóval gyereknek lenni felbecsülhetetlen dolog. És bár lehet, hogy akkoriban ti sem értékeltétek eléggé, hiszen természetes volt, de arra mindenképp jó, hogy most, évek múlva mosollyal az arcotokon emlékezzetek vissza a vicces, kalandos és gyönyörű fiatalkorra.

Most pedig meséljetek ti: nektek mi hiányzik legjobban a gyerekkorotokból?