„Úristen, öregszem!” – erre a megállapításra általában a legváratlanabb dolgok kapcsán jutok. Hiába fújok el évről évre eggyel több gyertyát a szülinapi tortámon, mégsem a gyertyák száma szokott rádöbbenteni arra, hogy az idő bizony megállíthatatlanul múlik: inkább teljesen átlagos, hétköznapi helyzetek során szoktam a fejemhez kapni – és ezzel nem vagyok egyedül. Ha már ti is túl vagytok a huszonötödik szülinapotokon, valószínűleg magatokra ismertek az alábbiakban.
Nem megy már úgy a bulizás
Buli hajnalig, aztán irány az iskola alvás nélkül. Ismerős? Szerintem mindannyian magunk mögött tudhatunk jó pár ilyen estét.
Mai fejjel már hihetetlen számomra, hogy egykor ezt kibírta a szervezetem: tizenévesen olyan voltam, mintha nem lettek volna határaim. A reggeli első buszjárattal indultam haza a bulikból, otthon lezuhanyoztam, aztán alvás nélkül mentem suliba, ahol egész nap friss, üde, energikus voltam.
Ezzel szemben ma már az is kicsinál, ha két órával kevesebbet alszom a szokásosnál. A barátaim mind ugyanerre panaszkodnak – szóval azt hiszem, univerzális jelenségről beszélünk.
„Mióta engednek be ilyen fiatalokat a szórakozóhelyekre?”
Ha egy szórakozóhelyen azt érzitek, hogy nevetségesen fiatal embereket is beengednek a biztonságiak, akkor kezdjetek gyanakodni az öregedésre. Valójában mindig is beengedték a tizenéveseket a bulikba – csak egykor ti alkottátok ezt a korosztályt, így nem lehettek nálatok fiatalabbak sehol.
„Ezek kik?!”
Bevallom, pár éve azon kaptam magam, hogy a sajtó olyan hírességekről cikkezik, akiket nem ismerek. Tinikoromban naprakész voltam celebügyekben: pontosan tudtam, hogy ki kicsoda, kivel jár, mi történt vele.
Amikor hirtelen tele lett a Facebook hírfolyamom a Kendallról és Kylie-ről szóló hírekkel, utána kellett néznem, hogy kikről is van szó pontosan. Azt éreztem, valahol lemaradtam a történésekről, ugyanis életemben nem hallottam még róluk – ráadásul nem tudnak úgy lázba hozni, mint másokat.
A celebvilágban is újabb és újabb generációk kerülnek előtérbe: ha nem vagytok képben a legfiatalabbakkal, akkor valószínűleg már ti sem tartoztok a legfiatalabbak közé.
Kevesebb, de jobb minőségű ruha
Tiniként az ember lánya a tökéletes gardróbról álmodozik: egy ruhatárról, ami nemcsak megszámlálhatatlanul sok darabból áll, de egyben a legújabb és legtrendibb cuccokkal van tele. Aztán valami történik, és hirtelen a mennyiség iránti vágyat felváltja a minőség iránti igény: kevesebb, de jobb minőségű holmit akarunk. Rájövünk, hogy hiába néznek ki szuperül a királylányos tüllszoknyák és a flitterekkel gazdagon kivarrt nadrágok a divatlapok oldalain, ha a való élettel nem kompatibilisek. Az esetek többségében nevetségesen néznek ki, lehetetlen őket jól kombinálni, és még a mosás-vasalás is egy kínszenvedés az esetükben. A ruhatárunkat inkább funkcionális, sok szezonon keresztül viselhető darabokból akarjuk összeállítani – és ez így van rendjén.
Elmúlik a FOMO
Fear of missing out – azaz a lemaradástól való félelem.
Egyetemistaként mindenhol ott akartam lenni, és rettegtem attól, hogy egyszer majd lemaradok valamiről, ezért nem múlhatott el hét kiállításmegnyitók, szülinapi bulik, lakásavatók nélkül. Hiszen aki lemarad, az kimarad…
Na, ez az a félelem, ami egy bizonyos koron túl teljesen eltűnik az ember fejéből.
Felnőttként már kétszer is meggondolja az ember, hogy mit kezd a szabadidejével – hiszen már jóval kevesebb van neki.
Az idő felértékelődik, és igyekszünk csak olyannal tölteni, ami valóban boldoggá tesz minket. Az esetek nagy részében pedig jobban esik a legszűkebb baráti körrel otthon vacsorázni egyet, mint nekiindulni az éjszakának. De továbbmegyek: a legjobb péntek esték azok, amikor sehová sem vagyunk hivatalosak.
Egészséges életmód
Hogy mikor lesz valakiből felnőtt? Amikor elkezd úgy enni, mint egy felnőtt.
Amikor végre felfogja, hogy a gyorséttermi kaja nem vált ki egy teljes értékű ebédet, és az energiaital nem helyettesíti a vízivást. Ha már igényetek van arra, hogy odafigyeljetek magatokra és az egészségetekre, akkor gratulálok: véget ért a serdülőkorotok!
