„Amikor februárban Jakartában, az indonéz fővárosban jártunk, megismerkedtem Fadyával és férjével, Iwannal. Vendégszeretetüket sohasem fogom elfelejteni...” – kezdi írását Dóra, aki legújabb sorozatunkban utazásairól mesél nekünk, nektek. Cikkeit az #éljvidáman hashtag alatt találjátok.
Fadya örömmel mesélt nekem az ottani esküvői hagyományokról és viseletekről. Én is felpróbáltam egy-egy darabot, amiket megörökítettem magamnak. Őszintén szólva kicsit hiányoznak az indonéz emberek… Rengeteget tanultam tőlük!
Mindössze 50 tárggyal is lehet boldogan élni – egy fiatal magyar lány a bizonyíték
„Eltárgyiasodott világunkban mostanában egyre többet foglalkoztat a minimalista életmód. Az élmények, nem pedig a tárgyak gyűjtése. A stresszmentes, szabad, függőségektől mentes élet. A napokban rábukkantam egy blogra, amit egy fiatal lány ír, aki csapot-papot hátrahagyva felkapta a hátizsákját, és Thaiföldig meg sem állt egy jobb, szabadabb élet reményében.”
Dórával készült interjúnkat a linkre kattintva olvashatjátok.
Malajzia – te csodás
Most itt vagyok Malajziában, Borneó szigetén: Kota Kinabaluban. Borneó a világ harmadik legnagyobb szigete. Egyik része Malajziához, a másik Indonéziához tartozik, illetve van még egy kis ország az északnyugati részen, amit Bruneinek hívnak, és szintén ide tartozik. Malajzia nem sorolható a közkedvelt turistaországok közé. Sokat hallani arról, hogy az ország nem biztonságos, veszélyes, virágzik az embercsempészet, és óva intenek bizonyos helyektől. Őszintén megmondom, én még nem tapasztaltam semmilyen erőszakos atrocitást, amióta itt vagyok.
Csak kedves, mosolygós és segítőkész embereket látok nap mint nap.
Úgy gondolom, mindig mindenhol óvatosnak és körültekintőnek kell lenni. Ezalól nem kivétel Európa sem, vagy bármely ország a világon.
Annyira szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, már csak azért is, mert – szintén – egy olyan családhoz vezetett az utam, akik vendégszeretetükkel belopták magukat a szívembe: Donald és Winnie Kota Kinabalu külvárosában, a dzsungel hangos ricsajához közel élnek.
Mi is ebbe a környezetbe csöppentünk, egy több mint 50 éves tradicionális maláj faházikóba. Itt élünk a párommal és még öt itteni tanulóval együtt. Donald imád fotózni, és sokszor elvisz minket kedvenc helyeire, hogy onnan csodálhassuk a naplementéket. Márpedig itt vannak ám naplementék, álomba illőek – mintha nem is valódiak lennének. Ő nagyszerű ember, intelligens, jól informált, és kitűnően beszél angolul – egyébként itt szerencsére sokan mások is, ami megkönnyíti a dolgunkat.
Maláj esküvői hagyományok és dínom-dánom
Donald a minap odajött hozzám, és megkérdezte, nincs-e kedvünk elmenni egy esküvőre. Az unokahúga megy férjhez, és ha van kedvünk, mi is elmehetünk velük. Természetesen igent mondtam, hiszen még soha nem voltam maláj esküvőn!
Itt, Borneó szigetén meglehetősen sok a keresztény. Donald és felesége szintén katolikusok, maga a ceremónia ezért ugyanúgy zajlik, mint nálunk. Először megtartják a polgári esküvőt, majd pedig a templomit. Én végül sajnos nem vehettem részt a ceremónián – azon csakis a közeli családtagok lehetnek ott, cserébe viszont elmehettünk az azt követő lagziba.
„Ha otthon nem is, de itt lehetsz milliomos” – Pénz, hagyományok és esküvők egyenesen az indonéz fővárosból
Három hónapnyi thaiföldi kalandozásom után a következő állomás Indonéziába vezetett. Nagy izgalommal vágtam neki az útnak, a testem összes zsigerében éreztem – ez egy hatalmas utazás lesz!
Különbségek – európai vs. maláj esküvők
Amikor beléptem a nagy – stadion méretű – terembe, akkor eszméltem rá, hogy valamiért mindenki pirosban van. Itt ez a hagyomány. Na mármost, ha tudtam volna, biztos piros ruhát veszek – ehelyett a rikító zöld öltözékemben nem igazán sikerült észrevétlennek maradnom a több mint ötszáz vendég között.
Ha érdekel benneteket a cikk folytatása, kattintsatok az Élj vidáman blogra!
Élet a vízben – avagy ilyenek a tenger nomádjai egy világutazó lány szemével
Egy fából összeeszkábált kunyhóban élek. A ház cölöpökön áll a vízben. Hihetetlen, de nem dől össze, teljesen stabilan áll. Sajnálom, hogy engem nem tanítottak meg ilyenekre régebben. Szerintem sokunk hasznát venné, ha megtanulnánk pár túlélőgyakorlatot; itt, bár az emberek nem olyan edukáltak mint mi, mégis megtanulták, hogyan éljenek túl egy cápatámadást vagy kígyómarást.