Biztosan hallottatok már egy rakás városi legendát szeretett fővárosunkról. Én legalábbis rengeteget hallottam, és egy jó párat el is hittem belőlük. Milyen kis naiv voltam! Most utánajártam néhánynak, hogy mi is igaz belőlük. Mondanom sem kell, volt, ami igencsak meglepett, és volt, ami nem is akkora kamu, mint sokan gondolják. Következzen most öt sztori és a hátterük!
Nemrég írtam nektek olyan tematikus városi sétákról, amikben megismerhetitek a fővárost: nem arra gondolok, hogy honnan indul egy adott busz, vagy hogy hol vannak a múzeumok, szórakozóhelyek. Sokkal inkább azokra a titkokra, városi legendákra, történetekre és épületekre, amelyektől izgalmas, érdekes lesz számotokra a metropolisz. Merthogy ezektől lesz ismerős, otthonos, személyes egy város – amelynek komoly múltja, történelme van. Annyi érdekesség lengi körül az épületeket és utcákat, amit nem is gondolnátok. Pont ilyenek a városi legendák is!
Járunk? – Járjunk!
Én amellett, hogy sokat sétálok, igyekszem szórakoztatóbbá is tenni azt. Eljárok például olyan tematikus sétákra, amiket a Hosszúlépés szervez csoportoknak (Budapesten, Szentendrén), és amelyekben megismerhetitek a városok különböző negyedeit, lakosait, művészetét, építészetét stb.
Ismerjetek meg most néhányat:
A nyelv nélküli oroszlánok és az öngyilkos szobrász
Talán a város egyik legközismertebb legendája, miszerint a Lánchíd oroszlánjainak nincsen nyelve. Emiatt pedig anno kikezdték tervezőjüket, aki ettől annyira kikészült, hogy végül öngyilkos lett.
A folytonos piszkálgatásokra egyébként Marschalkó így reagált:
Nem vagyok én hentes, hogy a füstre való nagy nyelveket lógassam ki a barmok szájából.
A kővé dermedt lány
A Thököly út egyik erkélyén egy nőalakot ábrázoló szobor áll, aki kikönyökölve a párkányra az utcát kémleli. Az a hír járja, hogy ezt a csodálatos alkotást egy szerelmes nőről mintáztatta férje.
1941-ben a Tolnai Világlapja a következőket írta a szoborról:
Egy építészmérnök feleségét ábrázolja, aki még a világháború idején meghalt abban a pillanatban, amikor férje halálhírét megkapta. A halálhír tévesnek bizonyult, és a férj, amikor az orosz fogságból hazajött, felállította felesége szobrát az erkélyen, és befalaztatta a bejáratot.”
Az erkélyt nemhogy nem falazták be, soha nem is volt igazi erkély, csupán az épületet díszítő elem, amit Ybl Lajos, a ház tervezője álmodott meg. Az ötlet Párizsból származott: Ybl fia, dr. Ybl Ervin egy ideig kint élt Franciaországban, ahol felfedezett egy kései gót palotán két kőalakot, egy férfit és egy nőt, akik a kapu bejáratától jobbra, illetve balra helyezkedtek el, azt figyelve, ki akar belépni a kapun. Hazatérve megmutatta édesapjának ezt a lenyűgöző szoborpárost. Apjának úgy megtetszett a két „figyelő” alak, hogy a Pápai-villa számára elkészíttette Ligeti Miklóssal ezt a mesés hölgyet.
Egy mondat, amivel őrületbe lehet kergetni a magyarokat
A Redditen jött az ötlet, hogy a felhasználók gyűjtsék össze, mi az az egyetlen mondat, amivel a különböző európai országok lakóit fel lehet bosszantani. A válaszok alapján térkép is készült.
Valaki lakik az alagútban
Ha valaha átmentetek már a Budai Váralagúton, biztosan láttatok egy nagy dupla szárnyú ajtót. Ez az ajtó állítólag egy otthon bejárata, aminek nincs ablaka. A hír igaz, illetve igaz volt, azzal a kivétellel, hogy a lakásnak igenis van ablaka, nem is akármilyen, hiszen kilátást biztosít a Lánchídra, és volt is lakója, egészen pár évvel ezelőttig a hídmester, vagyis az alagút gondnoka lakta.
Titkosírás a Deák téri metróaluljáró csempéin
Hallottatok arról, hogy vajon miért ilyen a metró csempéje a Deák téri metrómegállóban? Gondolkodtatok már valaha azon, vajon mit jelent az a rengeteg betű a csempéken, és hogy vajon kiadnak-e titkos szösszeneteket?
Ha igen, most elmondom a betűk hátterét:
Lisszabonban a BKV küldöttségének 1994-ben felajánlották egy festőművész alkotását, ami portugál és magyar költők verseit, illetve azok részleteit ábrázolta – a magyar verssorokat portugálul, míg a portugál verseket magyar nyelven. Többek között: Fernando Pessoa, József Attila és Ady Endre sorai is feltűnnek a csempéken.
Csengetés a moziban
Mit szólnátok ahhoz, ha a mozikban rátok csengetnétek, amikor épp a pasitokkal – vagy leendő pasitokkal – enyelegnétek kéz a kézben a puha moziszékek ölelésében a sötétben?
Biztosan hallottatok már arról, hogy régen ezek a csengetős mozik – amik a film vége előtt egy picivel csengettek egyet, hogy a párok szétrebbenhessenek – bizony léteztek. Ha belegondolunk, nem is tűnik annyira abszurdnak, szóval a monda igaz!
A két háború között – itthon is – léteztek olyan „utánjátszó” vagy más néven „csengetős” mozik, amiknek erkölcsös úrinők és úriemberek a közelébe se mentek. Nem úgy a ledérebb társaik, akik a sötét széksorok között kedvükre enyeleghettek. Őket figyelmeztették a csengőszóval, hogy még a film előtt szedjék rendbe magukat, mire újra fénybe borulna a terem.
Bloody Mary legendája a VOUS-lányok tollából
A történetét sokan ismerik, de többnyire mindenki máshogy. Az, hogy ki is volt valójában, a mai napig nem tisztázott, csupán találgatások léteznek a személyét illetően. A VOUS-lányok elmesélik saját elképzelésüket!
