Sokat ismételt tény, hogy a nappali a családi élet színtere, és nincs ez másképpen nálunk sem. A gyerekek itt játszanak, sok játékukat alapból itt is tároljuk, itt nézünk tévét, itt olvasunk mesét, és az én dolgozósarkom is ebben a helyiségben van.
Szerencsére tágas a nappalink, de még így is nehéz ennyi funkciót egyetlenegy térbe sűríteni. Az utóbbi időben elég sokat haladtam a nappali berendezésének csiszolásával, például megújult a dolgozórészlegem, szereztem nagypapámtól egy szuper retró komódot, és a kötött puff is egy imádott, stílusos kiegészítője lett a nappalinknak. Egyedüli látványromboló a kanapénk volt… – ennek vetettem véget az egyik délutáni alvásidő alatt.
Ezt a kanapét használtan vásároltuk, még a kislányom születése előtt. Fontosnak tartottuk, hogy a háló mellett legyen a nappaliban is egy kinyitható ágy, hiszen ki tudja, mennyit sír majd, mennyit kell éjszakázni, legalább a család másik fele tudjon majd aludni. Gyorsan és olcsón kellett egy kanapé, hát megvettük.
Nagyon jó állapotban volt, szinte új volt, persze semmi extra, mellőz mindenféle szépséget és stílust.
A mostani lestrapált állapotát az elmúlt két év alatt nyerte el, a gyerekek nem kímélték. Alkalmanként ágytakaróval borítottam, ami a képen azért nincs rajta, mert Bora összefirkálta filccel, így kénytelen voltam kimosni. A kanapé stílustalanságát csak fokozza a „dísz”-párna-kavalkád. Többféle, innen-onnan vett párnák, egy részére én varrtam huzatot, de azokat is évekkel ezelőtt. Nemcsak a kanapé kiáltott új huzatért egy ideje, de a párnák is.
Persze melós feladat ez, ezért folyton halogattam, mígnem ihletet kaptam, és Bora egyik délutáni, 2 és fél órás alvásideje alatt mindent megvarrtam!
Hogyan? Ide kattintva olvasd el a folytatást a blogomon!
Még több lakberendezési DIY a VOUS-lányoktól