Mióta megszerettem, elfogadtam a hófehér bőrömet, eszembe sem jutott napozni vagy szolizni. Óvom és védem. Mióta viszont edzőterembe járok, folyamatosan ott kattog a fejemben: barnulni kellene. Az ok egyszerű: a sötétebb bőrszín sokkal jobban kiadja az izmokat, amelyeket most még nem látok, pedig már biztosan ott vannak. Most akkor menjek szoliba? Na, ennél a gondolatnál kaptam észbe: ne legyek már hülye, ekkora #firstworldproblem nem is létezik! Van megoldás, és nem a szoliban kell keresni...
Az, hogy a napon lesült bőrszínt azonosítjuk az egészséggel, a szexisséggel, a sportos életmóddal, az 1910-es, 1920-as évekre vezethető vissza. Egy kis divattörténeti gyorstalpaló: korábban az arisztokrata nők kesztyűvel, napernyővel, kalapokkal védekeztek a napsütés ellen. Aki leégett vagy lebarnult, azok a cselédek, a napszámosok, a szolgálók voltak, nem pedig az arisztokraták (akik egyébként a trendeket diktálták).
A helyzet akkor változott, amikor az arisztokrácia tagjai elkezdtek rendszeresen sportolni: teniszezni, golfozni, úszni, biciklizni. A kedvtelésből űzött sportok nemcsak a divatot változtatták meg, hanem hatottak a hajviseletre és az ideálisnak tartott bőrszínre is. Coco Chanel idejében a sportos, egészséges nők és férfiak lebarnultak a napon.
A lesült bőrszínt nagyjából innentől kezdve kötjük össze az egészséges, sportos életmóddal.
Az 1980-as és 1990-es években tovább erősödött az, hogy a barna bőrt és a sportosságot összekötjük a fejünkben: mindenki aerobikozott, barna és vékony akart lenni, mint Jane Fonda. Szerencsére egyre gyakrabban hívták fel a figyelemet a napozás káros hatásaira.
És mi van akkor, ha valaki nem tud vagy nem akar barnulni? (Vagy csak éppen annyit megyünk napra, amennyi a D-vitamin-szükségletünket fedezi?)
Semmi.
Akkor nem barnulunk, és kész.
Arra jutottam, keresek néhány hófehér bőrű Insta-fitneszbloggert, akik inspirációnak számíthatnak a hozzám hasonló, nyáron is fehér bőrű lányok számára. Ennek amúgy a szerkesztőségben Andi is örül, mert ő sokszoros újrakezdő, én pedig nemrég kezdtem el izmokra jó közérzetre, rendszerre, énidőre gyúrni. Közös pont még az életünkben, hogy mindketten Hófehérkék vagyunk. Szóval belevágtam, hogy kettőnknek gyűjtsek inspirációt.
Nem volt könnyű dolgom.
Abby Pollock
Rachel Aust
Erika The Tiger
Lilla
„60 kg és 60 kg között is lehet fényév távolság. Sosem szerettem, hogy petyhüdt a testem, de elég sok idő kellett, mire megemeltem a seggem, és tettem ellene! Csak annyit bánok, hogy nem korábban világosodtam meg. De tudjátok, sosem késő!” – írja. Engem meggyőzött!
Hát, és ööö… ennyi! Kifújt! Ha tudtok még olyan nőket, akiknek sosem barnul le a bőre, és inspirációként szolgálhatnak, küldjétek át, kérlek!
Kell a motiváció!
Csak azért sem szolizom! Éljen a fehér bőr!
„Mikor még gyerek voltam, kifehérlettem minden csoportképből. Egy idő után pedig mindenhonnan kapni kezdtem az ötleteket, hogy milyen praktikákkal lehetnék végre barna. Én meg csak pislogtam, és nem tudtam, kinek higgyek…”
Andi cikkének folytatását ide kattintva olvashatjátok.
