Mojzes Nóra  Egy hétig nem cigiztem. Vajon bírni fogom a jövőben is?

Ti felhagynátok a szenvedélyetekkel, ha a kollégák kérnének? Én megtettem!

A szerkesztőség tagjai közül sokan szeretünk bevállalni különböző kihívásokat, így jóval hitelesebben írhattunk nektek egy sportról, diétáról, lemondásokról. Személy szerint volt, hogy egy hétig minden porcikámmal azon voltam, hogy csökkentsem a háztartásomban a hulladékokat, és volt, hogy egyhetes digitális detoxra ítéltem magam. Ezeket én választottam, most azonban a VOUS-lányok állítottak kihívás elé. Életem talán egyik legnehezebb kihívása elé!

Közel húsz éve dohányzom. Koromhoz képest elképesztő ez a szám – tudom. Persze a húsz év alatt voltak azért kisebb-nagyobb szünetek, amikor letettem egy időre a cigit, de sajnos – és biztos vagyok benne, hogy a dohányosok érteni fogják – olyan ez, mint az alkoholizmus. Ha egyszer beleestél ebbe a hibába, örökre a rabja maradsz. Természetesen vannak kivételek, és le a kalappal előttük, bár én is közéjük tartozhatnék egyszer...

Egy hét internet nélkül?! Kipróbáltam, van-e élet a kütyükön túl

Egy hét internet nélkül?! Kipróbáltam, van-e élet a kütyükön túl

Sziasztok, Mojzes Nóra vagyok, laptop- és sorozatfüggő. Valószínűleg ezzel a mondattal kezdenék egy csoportterápián. Szerencsére az egyhetes detox alatt önsegítő csoportot nem kellett felkeresnem, úgy éreztem, egyedül is le tudom gyűrni a függőségemet. Nem kell rosszra gondolni, nincsenek se alkohol-, se drogproblémáim, a techcuccok viszont legalább annyira függőséget okozhatnak, mint a bódítószerek, talán csak kevésbé károsak. Talán... Belevágtam egy egyhetes digitális detoxba!

Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy aki nem dohányzik, vagy nem szenved semmilyen függőségben, az ne olvassa tovább a cikket, mert azt hiszem, érthetetlenek és nagy valószínűséggel dühítőek lesznek a soraim számára.

Objektum doboz

Én és az égetően rossz barátom: a bagó

Nem mennék bele a kezdetekbe, hogy mikor és miért is szoktam rá a dohányzásra. Elég annyi, hogy szeretek, mi több imááádok imádtam dohányozni – még ha a legtöbb „leszokó könyv”, amit az utóbbi időben a kezembe vettem, nem is támasztja ezt alá. A Végre nem dohányzom címűben például Allen Carr azt írja, hogy szerinte ezt senki sem imádja, ez egy egyszerű függőség, amibe magunkat kergettük bele, még akkor is, ha az elején biztosan nem élveztük!? Szóval gyakorlatilag rákényszerítettük magunkat a cigire, valami vagy valaki hatására, és az egész cigizés dolog csupán egyszerű pótcselekvés, amit az unalom, idegesség, relaxálás vagy a közösségi lét miatt teszünk. Ezek pedig annyira ellentmondásosak, hogy furcsa, ha azt állítjuk, a cigi gyógyír minderre,

hiszen nincs olyan szer, ami egy csapásra megoldást nyújtana mindenre: egyszerre lenyugtatna, felpörgetne, inspirálna, kikapcsolna.

Amikor egy héttel ezelőtt ezeket a sorokat olvastam, a homlokomhoz csaptam, mondván, hogy ennél nagyobb hülyeséget nem is írhatott volna az illető. Hogy mondhat ilyeneket azok után, hogy ő napi – kapaszkodjatok meg – 100 szál cigarettát szívott, még mielőtt leszokott volna, és megírta volna ezt a bestsellert.

Objektum doboz

Csak zárójelben jegyzem meg:

  1. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy egy könyvtől én majd le fogok tudni szokni.
  2. Allennek egyre inkább igazat kell adnom.

Az egyhetes kihívás

Nem volt könnyű rábólintanom a szerkesztőség egyhangú döntésére, mely szerint ha Fordulópont napunkra írok valamit, az szóljon a leszokásomról. De mivel minden dohányos vállán ül egy kisördög és egy kisangyal, vagy jó zsaru, rossz zsaru – nevezzük őket akárhogy –, akik a fülébe súgják, hogy:

  • nyugodtan szívj el még egyet,
  • meg hogy basszus meddig akarod ezt folytatni még,
  • meg hogy előbb-utóbb le kéne szokni,
  • és blablabla,

így bennem is motoszkált, hogy valóban le kéne tennem, és mi lenne jobb alkalom, mint az, ha komoly nyomást gyakorolnak rám, és napi szintén figyelik minden mozdulatomat?

Forrás:
Molnár Anikó

Tudtam, hogy segíteni fognak átvészelni, én pedig nem akartam csalódást okozni sem nekik, sem pedig magamnak, így végül belevágtam. Egy hét elteltével pedig úgy döntöttem, nem állok meg, folytatni fogom! Mert rengeteg dologra rádöbbentett a kíhívás, és már pár nap elteltével éreztem a pozitív változásokat:

  • kisimultabb lett az arcom,
  • sokkal több energiám lett,
  • erősebben érzem az illatokat és ízeket,
  • jobban alszom,
  • könnyebben veszem a levegőt,
  • és élvezem, hogy nem függök: nem kell bemennem a boltba cigit venni, nem kell reggel félkómában kimásznom a kávémmal az erkélyre, stb.

Persze ez mind remekül hangzik, és örülök is nekik, de ne feledjük, azért ez nem egy fáklyásmenet! Pedig az első két napban ezt hittem – annyira könnyedén ment a dolog. Aztán sajnos eljött a harmadik nap, ami annyira megviselt, hogy este már sírni tudtam volna, aztán jöttek a kirohanások. Egy pillanat alatt fel tudott bosszantani bárki és bármi, és nagyjából úgy éreztem magam a tüneteimmel, mint Renton a Trainspottingban.

Folyamatosan beszélnem/telefonálnom kellett, hogy lekösse valaki a figyelmemet és még véletlenül se csináljak valami rosszat. Nem tudtam koncentrálni, nehezen ment a munka, és mintha nem jutott volna el az agyközpontomba, ha valaki mondott valamit, megnőtt az étvágyam, fájt a fejem, és még sorolhatnám.

Objektum doboz

Aztán négy-öt nap elteltével végre elkezdtem látni a fényt az alagút végén, és meg is világosodtam.

Azok a cigik, amik egy dohányos kedvencei, tudjátok, amik szinte már egy szertartással érnek fel:

  • a reggeli első kávés,
  • az ebéd után jóllakottan, elégedetten hátradőlős,
  • a nyáresti, fröccsös szabadteres,
  • és a khm szerelmesen összebújásos utáni staubok,

már nem hiányoztak annyira, és a közérzetem is sokkal jobb lett.

Objektum doboz

Napokig ki sem mozdultam inkább a lakásból, nehogy kísértésbe essek, amikor viszont végre bevetettem magam a pesti éjszakába, meglepően jól bírtam cigi nélkül, és rájöttem, Allennek igaza van. Unalom, pótcselekvés, és a közösségi lét óriási mértékben befolyásolja azt, hogy mennyit dohányoztok, vagy hogy dohányoztok-e egyáltalán. Ez a hét kellett, hogy jobban megértsem, mit miért teszek, és ha nem is megy a leszokás végleg – a heti kb. 80 szálból 75-öt biztosan lefaragok majd! Ha pedig a könyv végére érek, azt a maradék ötöt is végleg lerakom!

dohányzás leszokás cigaretta

Ez történik veletek hetekkel és hónapokkal azután, hogy leteszitek a cigit

„Új év, új én, ilyenkor pedig rengetegen fogadják meg szerte a világon, hogy leszoknak a dohányzásról. Van, aki már elkezdte, van, aki még csak tervezi, de az tuti, hogy segít megtartani a fogadalmat, ha elolvassátok, mi változik a testetekben a leszokás után!

Ami fontos, hogy ha komolyan gondoljátok a leszokást, legyen stratégiátok, és legyen mellettetek valaki, aki erőt ad, mindegy, hogy egy személy, könyv vagy csak egy jó példa. Tartsátok szem előtt a célt, és ne adjátok fel!

Találjatok magatoknak alternatívákat:

  • amikor rágyújtanátok, igyatok egy pohár vizet,
  • egyetek meg egy gyümölcsöt,
  • sétáljatok,
  • vagy csak tegyetek úgy ahogy akkor is, amikor cigizte(te)k.

Én minden egyes nap kimegyek „nemdohányozni” a még dohányzó kollégáimmal – persze nem állok a közvetlen közelükbe, és kiülök az erkélyemre 5-6 percre akkor is, ha már nem cigizni megyek ki, és igen, van, hogy a kezembe veszek egy szál cigit – anélkül, hogy meggyújtanám –, és egy darabig benne tartom, csak hogy meglegyen az érzés, de nekem ezek a dolgok segítenek átvészelni ezt az időszakot – még ha furcsák is.

Találjátok meg ti is, hogy mi segíthet nektek a leszokásban, és vágjatok bele mielőbb!