Egyéb kategória

„Új ország, új kultúra” – Az Élj vidáman blog szerzője legújabb cikkében a Fülöp-szigetekre kalauzol bennünket

„Fájó szívvel, de biztosan nem örökre veszek búcsút Malajziától. Ez a 3 hónap beírta magát a szívembe. Annyi élménnyel, szeretettel, barátokkal gazdagodtam, hogy örökre hálás leszek értük. De sajnos tovább kell mennem, és folytatnom kell az utamat” – kezdi írását Dóra, aki legújabb sorozatunkban utazásairól mesél nekünk, nektek. Cikkeit az #éljvidáman hashtag alatt találjátok.

vous - 2017.06.26.
„Új ország, új kultúra” – Az Élj vidáman blog szerzője legújabb cikkében a Fülöp-szigetekre kalauzol bennünket

Azért nem lesz annyira nagy változás, hiszen csak pár ezer kilométerre északra visz az utam a Fülöp-szigetekre, ami egy demokratikus állam Délkelet- Ázsiában, és szinte az egyetlen keresztény ország Ázsiában. 7107 szigetből áll, amiből mindössze 800 lakott. 1521-ben egy portugál úriember, Ferdinand Magellan fedezte fel a szigetcsoportot, amit II. Fülöp spanyol királyról nevezett el.

Ami nagyon érdekes, hogy ebből a 800 lakott szigetből 11 olyan sziget létezik, amely kiteszi az ország több mint 96%-át. Nem hihetetlen?

Új ország, új kultúra

Kétórás repülőút után megérkeztünk Manilába. Az út nem lett volna annyira szörnyűséges, ha nem az éjszaka közepén repültünk volna. Hajnali 3 óra volt, amikor felszállt a gépünk, de 5 órakor már landoltunk is a Fülöp-szigetek fővárosában.

50 tárgy Hausel Dóra

Mindössze 50 tárggyal is lehet boldogan élni

„Eltárgyiasodott világunkban mostanában egyre többet foglalkoztat a minimalista életmód. Az élmények, nem pedig a tárgyak gyűjtése. A stresszmentes, szabad, függőségektől mentes élet. A napokban rábukkantam egy blogra, amit egy fiatal lány ír, aki csapot-papot hátrahagyva felkapta a hátizsákját, és Thaiföldig meg sem állt.”

Dórával készült interjúnkat ide kattintva olvashatjátok.

Iszonyú fáradtan érkeztünk meg, és már a repülőtéren kisebb összetűzésbe keveredtünk a taxisofőrünkkel, mégpedig azért, mert nem jött el értünk. Tudni kell, hogy a legtöbb ázsiai országban még mindig van lehetőség Uberrel vagy Grabbel utazni. Ezek hasonló szolgáltatást nyújtanak, mint a taxi, de a taxival ellentétben itt pontosan tudod, mennyit fogsz majd fizetni, és kicsit megbízhatóbb, na meg olcsóbb is. Nem minden esetben, de ennek mindig érdemes előre utána nézni, utánaérdeklődni másoktól.

Nem jött be a számításunk.

Próbáltuk megkeresni az Ubert, akit a rendszámtáblája alapján be is tudtunk azonosítani és meg is találtuk. Csak épp vezető nélkül! Ha már jól felültettek minket, akkor muszáj volt más megoldás után nézni. Egy közeli benzinkúton vettünk SIM-kártyát és internetet a telefonunkra, hogy tudjunk hívni egy újabb Ubert. Végre szerencsével jártunk, de a következő megpróbáltatás a szállásunkkal vette kezdetét…

Forrás:
Hausel Dóra

Egy nagyon szép környékre érkeztünk, Manila egyik legjobb negyedébe

Mire megtaláltuk a szállásunkat, már olyan reggel 7 óra lehetett. Egy japán srác nyitott ajtót, aki hirtelen azt sem tudta még, hol van pontosan, csak összevissza beszélt és motyogott magában. Kiderült, hogy teljesen félreértette azt, amit írtam, és csak délután 5-re várt bennünket, holott én direkt megírtam, hogy korán reggel érkeznénk és hogy van-e lehetőség a becsekkolásra.

Nem volt!

Annyira örültem volna már végre egy jó puha ágyikónak, de erre sajnos még várni kellett. A srác viszont megígérte, hogy a kelleténél hamarabb előkészíti a szobánkat, így már 10-re vissza is jöhetünk. Ez is jobb, mint a semmi – gondoltam, így hívtunk egy újabb taxit, ami elvitt minket a Rizal parkba, Manila belvárosába. Olyan fáradtak voltunk, hogy a taxiban elaludtunk. Majd jártunk egyet a parkban.

„Ha otthon nem is, de itt lehetsz milliomos” – Pénz, hagyományok és esküvők egyenesen az indonéz fővárosból

Az Élj vidáman blog szerzőjének további cikkei

Manila és Malajzia egészen más világ

Meglepődve vettem észre a különbségeket Malajziához képest: ez azért mégiscsak egy másik világ. Rengeteg volt a hajléktalan, és az emberek sem tűntek túl barátságosnak, pedig nagyon jókat hallottam az országról.

Szerettünk volna ellátogatni a Nemzeti Történelmi Múzeumba, ami felújítás miatt pont zárva volt. Csak két napot töltöttünk itt, ami ezek után eléggé soknak tűnt, ezért hirtelen felindulásból kifolyólag továbbálltunk egy másik úti célt keresve.

Mivel összesen csak tíz napot töltöttünk a szigetországban, ezért nem szerettünk volna túlságosan messzire menni. Egy nagyobb szigetre esett a választásunk Manilától alig pár száz kilométerrel délebbre. Ez volt Puerto Galera. Busszal indultunk a fővárosból. Alig 2,5 órás volt az út. Ezután hajóval mentünk át a szigetre.

Ha érdekel benneteket a cikk folytatása, kattintsatok az Élj vidáman blogra!

Ajánlott cikkek