Utazó bloggerek cikkalap Mengyán Eszter

„Sokan álmodoznak arról, hogy itt hagynak csapot-papot és világgá mennek” – 3 kérdés magyar utazó bloggerekhez

Mindannyian szeretünk utazni. Vannak, akik leginkább csak fejben, például kiállításokon, ételeken, italokon keresztül csöppennek idegen kultúrákba. Megint mások évente egyszer felkerekednek. Vannak azonban olyanok, akiknek az utazás lett az életük, erről be is számolnak a blogjukon, de szerencsére ennél jóval többről is írnak. Három kérdést tettem fel három magyar utazó bloggernek, majd egészen elmerültem a válaszaikban. Ismerjétek meg ti is ezt a három inspiráló személyiséget!

Darányi Zsófia, a Hobbim az utazás bloggere

Zsófi 2013 elején kezdett el komolyabban foglalkozni a hobbijával, ami az utazás. Bejárta egész Európát, blogja pedig azért szórakoztató – a szó legnemesebb értelmében – nagyon, mert saját bevallása szerint ő egy átlagos lány (nagyon ajánlom ezt a posztot), de a bejegyzései közel sem azok.

Forrás:
Facebook/Hobbim az utazás

Az egyik posztodban írsz arról, hogy magadról mindent tudtál az utazás előtt is, az utazásról magáról viszont sokat tanultál az elmúlt években. Mit emelnél ki?

Nemrég érkeztem haza egy féléves délkelet-ázsiai és ausztráliai útról. Igazából már előtte is sokat utaztam, úgyhogy most azt éreztem, hogy az utazás már nem ad nekem önismereti leckéket, hanem már inkább magukról a meglátogatott országokról és az utazási módszerekről tanultam. Én azt javasolnám azoknak, akik utazni szeretnének, hogy kezdjenek bele, kövessék el a hibákat, amikből majd később tanulnak. Illetve hogy

nem kell a legelső út alkalmával átutazni a fél világot, hiszen a közelben is vannak érdekességek. 

2017 a fenntartható turizmus fejlesztésének éve, nagyon megindultunk a környezettudatos, minimalista, zero waste irány felé a világon mindenhol. Szerinted hogyan lehet egyszerre élni a hobbinknak és fenntartható módon utazni?

Az előbb említett féléves utazásra én egy kézipoggyász méretű hátizsákkal indultam, úgyhogy a minimalista elvekkel én teljesen egyetértek. Nálam ez még az utazás előtt kezdődött. Egy időben nagyon sokat olvastam a paleo diétáról, és szigorúan követtem az elveit, majd valahogy ezáltal rájöttem, hogy tök sok szemetet megvásároltam, amire igazából nem is volt szükségem; ruhák, körömlakkok stb.

Aztán úgy döntöttem, hogy ennek vége, elkezdek spórolni, és nem hülyeségekre elszórni a pénzem, majd pár hónappal később kitaláltam, hogy utazni fogok.

Én utazás szempontjából is azt gondolom, hogy érdemes kerülni az impulzusvásárlást. Kecsegtető lehet a 3000 forintos repülőjegy, de ha igazából nem érdekel annyira az a célpont, akkor tök fölösleges oda utazni csak azért, mert ilyen olcsó, hiszen az ide-oda repkedés nem annyira környezetbarát. Illetve én azt is megfogadtam, hogy ha nincs időm, akkor nem fogok Európán kívül utazni, hiába 50 000 forint oda-vissza az út az USA-ba vagy Ázsiába.

Forrás:
Facebook/Hobbim az utazás

Habár ennek nem a környezettudatosság, hanem inkább a pénzügyek az elsődleges oka. Ha már ennyi pénzt kifizetek egy repülőjegyért, és átrepülök egy messzi kontinensre, akkor onnan már fillérekért tudnék továbbutazni más érdekes célpontokra. Biztos, hogy fogok még messzebb utazni, de azt majd munkahelyváltáskor vagy egyéb olyan életszakaszban tervezem, amikor időm is és pénzem is lesz.

Hogy hogy lehet igazán környezettudatosan utazni?

Az egyik barátnőm nemrég 3 nap alatt elgyalogolt az erdőn keresztül Budapestről Tatára.

Na, ennél és a bicónál nem sok környezettudatosabb utazási módszert tudnék mondani. Illetve főleg Délkelet-Ázsiából hazatérve nem értem már, hogy mi itt Magyarországon miért is veszünk palackozott vizet, hiszen nem lesz a csapvíztől egy hétig hasmenésünk.

Nagyon izgalmas, ahogyan írsz, és ahogyan elmondod a véleményedet utazás (vagy utazásközeli) témában. Bár nem vagy az a tippeket adó blogger, én pedig nem vagyok nagy utazós, éppen ezért merek ötletet kérni arra, hova utazzak szerinted, ha csak 5 napom van rá, nem vagyok tapasztalt utazás terén. :)

Már nem szeretek olyan bejegyzéseket írni, hogy így pakold be a táskádat, meg ide utazz idén nyáron, mert miért mondjam meg én bárkinek is, hogy hogyan, hova utazzon (főleg olyannak, akit nem is ismerek). Azt persze szívesen elmondom, hogy nekem melyik helyszínek, országok jöttek be leginkább, de

szerintem mindenkinek magának kell kitalálnia, hogy hova utazzon az alapján, hogy mi az érdeklődési köre.

Egyik barátnőm például nagyon odavan a minőségi parfümökért, neki valószínűleg nagyon bejönne Grasse a francia Riviérán, hiszen az a parfümgyártás központja. Én mostanában elkezdtem érdeklődni a modern művészetek és a szecessziós építészet iránt, úgyhogy Spanyolország ezért is vonz. Továbbá ha tenger, hegy és jó idő is jelen van egy országban, akkor ott valószínűleg jól érezném magam. Nekem személy szerint Európában Portugália a nagy kedvencem, mert gyönyörűek a csempe-, illetve az utcán a térkődíszítéseik, csodás partszakaszokkal rendelkeznek, kedvezőek az árak és kedvesek az emberek.

Forrás:
Facebook/Hobbim az utazás

Visszatérve a kérdésedre, erre nem tudok választ adni. Azt mondanám, hogy próbálj meg kutatgatni a neten az érdeklődési köröd és a pénzügyi lehetőségeid szerint, és az alapján választani. Esetleg annyit tudnék javasolni, hogy 5 napra ne menj nagyon messze.

Ha még több élményre vagytok kíváncsiak, olvassátok Zsófi blogját és kövessétek őt Facebookon!

Sárkány Judit, a Judit Travels bloggere

Még meg sem száradt a tinta a gyógytornászdiplomáján, máris nekivágott a világnak. Három hónapig élt Izraelben, járt az Egyesült Államokban, Thaiföldön, Mexikóban, Hawaiin, Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Összesen 27 országban. Amikor a cikkel kapcsolatban keresem, épp Hollandiában van. Hogyan tud olcsóbban utazni? Ide kattintva elolvashatjátok.

Objektum doboz

Utazz annyira messze, hogy megtaláld önmagad! – ez áll a blogodon mottóként. Mire voltál leginkább kíváncsi önmagaddal kapcsolatban? Megtaláltad már önmagad?

Minden úgy kezdődött, hogy az élet úgy hozta, hogy egyedül kellett utaznom Izraelbe. Így utólag nem is küldhetett volna a sors nagyobb ajándékot. Mindig is rettentően kíváncsi voltam, milyen érzés lehet ez az egész egyedül: vajon unalmas, félelmetes, netán vicces? Persze azért féltem a legelején, de aztán imádtam. Hatalmas önbizalmat adott, és hogy a manapság trendi kifejezéssel éljek, rendesen kibillentett a komfortzónámból. Rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes az életben, mint azt előtte hittem. 

Hogy megtaláltam-e önmagamat? Talán sose fog ez megtörténni, de amit realizáltam, hogy

az utazás nagy része belül történik. Legyőzni a félelmeket, hinni valamiben és kitartóan dolgozni egy célért nehéz, de megéri. 

Mesélj három leg-élményről! 1. A legszebb napfelkelte? 2. A legjobb étel? 3. A legszomorúbb kép?

A legszebb napfelkeltét Maui szigetén láttam a Makena Beachen. De szinte minden naplementekor úgy érzem, hogy egy csoda történik a szemem előtt, hiába játszódik le minden egyes nap.

Objektum doboz

Legjobb étel: egyből tudnék említeni vagy 30-at, mivel imádok enni, de ha tényleg csak egyet lehet, akkor az El Pastor taco San Franciscóban. Steak, felaprított hagyma és friss koriander, egyszerűen isteni. 

Legszomorúbb kép: Valenciában, Spanyolországban jártunk, és bementünk egy bikaviadalra. Nem sok mindent tudtam erről a hagyományról, de mikor már ott voltunk, hogy a bika összerogyott, patakokban folyt a könnyem, és kértem, hogy hagyjuk el azonnal a terepet. Így utólag haragszom magamra, hogy nem néztem jobban utána ennek az egésznek, és hozzájárultam anyagilag ehhez a szörnyűséghez.

Szerintem mindig vannak olyan desztinációk, amelyek valamiért felfutóban vannak, kiemeltek. Hova utazzunk 2017-ben? Egyedül? Párral?

Az egyik kedvencemet, Japánt tartom a legjobb választásnak. Kedves emberek, gazdag kultúra, csodás ételek és meglepetések sorozata vár ott az emberre.
Mivel szuperbiztonságos ország, én javasolnám egyedül is, persze ha van egy lelkes társ, menjetek együtt, lényeg, hogy nem fogjátok megbánni!

Objektum doboz
Objektum doboz

Ha még több élményre vagytok kíváncsiak, olvassátok Judit blogját és kövessétek a Facebookon is!

Iliás-Nagy Kati, a Mindenkilaci bloggere

Iliás-Nagy Kati sem klasszikus utazó blogger, hiszen nem úti célokat gyűjt, viszont folyamatosan úton van. Kati újságíró, fotográfus, vallásbölcsész, aki férjével és a két kutyájukkal beköltözött egy furgonba, és Németországot járva kürtőskalácsot árulnak. Élményeikről blogot ír, a Facebook-oldalukra rendszeresen posztol, és a Facebookon egy csoportot vezet.

Objektum doboz

Minimalista módon éltek jelenleg. Volt ennek valami előzménye, otthon sem volt szükségetek a tárgyakra, vagy hirtelen történt az átmenet?

Amióta világ a világ, szerintem megvolt az emberekben az a kettősség, hogy vágynak az egyszerű és boldog életre, ugyanakkor nem tudnak nemet mondani a vágyaikra, mindig mást, mindig többet akarnak. Ez egy skizofrén állapot, főleg manapság, a jóléti társadalmakban, ahol minden a fogyasztásról szól. Közhely, de igaz,

először magunkban kéne rendet tenni. Persze ha lenne rá időnk és energiánk a sok hülyeség mellett, amivel nap mint nap foglalkozunk.

Megvesszük a legújabb, legtrendibb göncöt, évente lecseréljük a telefonunkat, utazás során megvesszük az ezredik giccses szuvenírt. Valahol ez mind-mind a vágyainkról és a birtoklásról szól. Arról, hogy azt gondoljuk, ha ezekkel a tárgyakkal körbepakoljuk magunkat, akkor majd boldogabbak leszünk. Erre mennek rá a marketingesek is.

És ez a folyamat persze generálja magát, még többet dolgozunk, hogy még többet költhessünk, még kevesebb időnk van, még boldogtalanabbak vagyunk, még több sz@rt megveszünk. De ha a birtokolt tárgyakban méred a saját értéked, akkor az könnyen egyfajta belső elsilányodáshoz vezethet. Talán nem véletlen, hogy a legtöbb vallás a puritán életmódot ajánlja azoknak, akik szellemi utat akarnak járni.

Objektum doboz

De ez persze a szépen hangzó elmélet. Mert a gyakorlatban én is csak egy gyarló ember vagyok, aki sokszor nem tud ellenállni a csábításnak. Én például gyűjtöm a bögréket, és tele vagyok felesleges tárgyakkal, amiket egyszer megvettem, mert jó ötletnek tűnt, aztán most csak porosodik valahol a sarokban. 

A furgonlakólét ebből a szempontból egy jó kis gyakorlat, hiszen itt ha akarnád, sem tudnád magad nagyon sok felesleges tárggyal körbevenni. Egyszerűen kevés a hely, minimalizálni kell a holmikat, amiket magaddal viszel. Szerintem erre a szemléletre folyamatosan, tudatosan törekedni kell.

Feltenni a kérdést: valóban szükségem van nekem erre, amit éppen megvenni készülök?

Vezetsz egy csoportot is a Facebookon, hogy látod, kik azok, akik kezdenek elindulni autóval? Mennyi időre mennek? Miért akarnak kiszakadni a való világból? (Egyáltalán melyik a való világ?)

Igen, nemrég létrehoztam egy csoportot azoknak, akik autóval, furgonnal vagy lakókocsival utaznának. Ez még egy kicsi, nem is annyira kiforrott csoport. Hagyom, hogy járja a maga útját, kíváncsian várom, mi sül ki belőle. A csoport tagjai egyébként főleg hobbiutazók, akik ráéreztek ennek a fajta utazásnak a szépségére, de akad köztük olyan is, aki már tervezgeti, hogy beköltözik a kocsijába.

Egyébként azt tapasztalom, hogy sokan álmodoznak arról, hogy itt hagynak csapot-papot és világgá mennek,

akár furgonlakóként, akár hátizsákos utazóként, azonban elenyésző azoknak a száma, akik végül valóban felkerekednek. De szerintem ezzel nincs is semmi baj, álmodozni jó, és nem feltétlenül kell feladni a korábbi életedet ahhoz, hogy kizökkenj a hétköznapokból.

Éppen erről szól minden nyaralás és minden utazás. Egy kicsit kilépsz a megszokottból, új élmények érnek, friss szemmel tekintesz a világra, lelazulsz, aztán hazatérsz, és újult erővel és lendülettel teszed tovább a dolgodat.

Hogy melyik a való világ? Mindenkinek a sajátja. Ezért ne gondolja senki, hogy az övé jobb vagy rosszabb, mint bárki másé. Inkább mindenki próbálja meg a magáét egy kicsit jobbá tenni.

Objektum doboz
Objektum doboz

Kicsit azt éreztem, miközben a Határátkelő blogon megjelent írásodat olvastam, mintha a saját „zombiéletemről” olvasnék. Az én nagy félelmem az lenne, hogy elfelejtenek, ha vissza akarok térni, akkor nem kapok majd munkát, hogy félbehagytam valamit, amibe addig annyi energiát fektettem. Hogyan lehet ezen túllépni?

Amit most mondasz, az is tulajdonképpen a vágyról szól. Arról, hogy mindent akarsz egyszerre. Erre mondta azt nekem Feldmár András egy interjú során, hogy: „Ha változtatni akarsz veszteség nélkül, akkor sosem fogsz változtatni. Akkor minden ugyanúgy marad, mert semmit nem akarsz elveszíteni.”

Mi lesz, ha belevágok? Mi lesz, ha mindent magam mögött hagyok? Szerintem ezek a kérdések mindenkiben felmerülnek, aki döntéshelyzet elé kerül.

Sajnos nem vagyok bölcs tanító, akinek kész válaszai lennének ezekre a kérdésekre. Csupán újabb kérdéseket tudok feltenni, amelyeket végiggondolva te magad találhatod meg a saját válaszaidat.

Rengeteget dolgoztál azért, hogy elérd a célod? De mi is volt a célod valójában? Emlékszel még rá? Boldog vagy, miközben a céljaidért dolgozol? Miért érzel mégis elégedetlenséget? Miért akarsz továbblépni? Tudsz még fejlődni a jelenlegi helyzetedben? És miért is lenne az baj, ha valami mást is kipróbálsz? Mi az, ami miatt még ragaszkodsz ehhez? Tényleg másokon múlik a boldogulásod? Ha nem, akkor miért félsz, hogy elfelejtenek? Ha igen, akkor vajon jól van ez így?

Objektum doboz
Objektum doboz

Egyszer beszélgettem egy szobrász fiúval, aki már évek óta nem készített egyetlen szobrot sem. Amikor megkérdeztem, hogy ezt nem bánja-e, azt felelte: „Ez egy életre szóló út, attól, hogy most nem ezzel foglalkozom, még az életem része, és ha eljön az ideje, akkor ismét fogok szobrokat készíteni.” 

Az, hogy félbehagysz (egy időre felfüggesztesz) valamit, még nem jelenti azt (nem kell hogy azt jelentse), hogy végleg búcsút is mondasz neki, vagy hogy hiába volt az addigi befektetett munkád. Én ezt inkább úgy fogom fel, hogy kicsit körbenézel más vidékeken is, hogy tapasztalhass, fejlődhess, és aztán egy sokkal erősebb személyiségként térhess vissza, vagy kezdhess bele valami egészen más dologba. Fontos azonban, hogy a váltás ne csak menekülés legyen. Az egyik kedvenc mondásom szerint:

Nem az a lényeg, hogy mitől szabadulsz meg. Hanem hogy mit kezdesz a szabadsággal, amely a birtokodba kerül.

Sosem tudod meg, mi lett volna, ha belevágsz. Sosem tudod meg, mi lett volna, ha maradsz. A 'mi lett volna' nem létezik.

A Mindenkilaci blogot itt olvashatjátok, a karaván kalandjait Facebookon és Instagramon is követhetitek.