„Üdvözöllek itt, az Összetört Szívek Titkos, szilánkokkal teli Birodalmában, ahol mindenkinek van valami fájdalma, valami vesztesége, valamije, amit talán sosem fog tudni feldolgozni, elengedni, de megtanult vele együtt élni, mint egy befelé fejlődött, szúró csontkinövéssel. Itt, ahol mégis mindenki erősnek mutatja magát. Ahol mindenki eljátssza, mennyire rendben vannak a dolgai, és mennyire rendben van magával. Ahol mindenkinél csak a szőnyeg alatt lakik bánat és sérelem, miközben darabokra tört szívük szilánkjai szanaszét sebzik a lelküket, és emésztik fel idővel testüket is” – kezdi írását Virág, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Jász Virág történetét olvashatjátok.
Erős az ember, de minek?
Az embert úgy nevelték, hogy aki erős, az nem szenved. Aki erős, az szépen átgyalogol a problémákon még ha össze is törik a szíve… Hát kit érdekel? Aki erős, az ilyen apróságokkal nem foglalkozik. És ez egy szörnyű taktika. Elég szituációban kell fegyelmeznie magát az embernek, ami rendben is van – de miért tesszük ezt még akkor is, amikor nem lenne muszáj?
A legnagyobb baj talán az, hogy az ember maga sincs tisztában a „csontkinövések”, a bajok, a fájdalmak súlyával, és még neki is fájdalmas lenne szembenéznie önmagával, a problémákkal. Mert bizony bénítón és lesújtón hatna.
De akkor hogyan lehetne mindezt megoldani?
Nem szabadna titkolni az érzéseinket, amivel persze közel sem azt mondom, hogy legalizáljuk a felesleges önsajnáltatást, mert az az, aminek aztán tényleg semmi értelme. Az önmagát sajnáltató ember nem felvállalja az érzéseit, hanem mindenkinek a szájába adja a nyűgjét, és azt mondja: gyertek, rágjátok velem a sz*rt.
Azt gondolom, pusztán csak nem kellene folyton kínozni magunkat. Nem kellene az erős embert azzal definiálni, hogy rajta semmi nem látszik, hogy ő élete nagy drámáin is emelt fővel gyalogol keresztül. Abba bele se gondol senki, hol sírnak titokban ezek az emberek? Vagy ha kifelé nem is sírnak sehol, talán egészen mélyen üvölt bennük az a léleknek nevezett valami? Ami igenis meg akarja mutatni magát, csak a nagy „erős vagyok”-hullám miatt ez teljességgel lehetetlenné válik.
Meg kell változtatni az erőről és az erős emberről alkotott képet.
Nem az az erős, akin nem látszik semmi, és aki mindenen könnyen túllép. Az az erős, aki képes szembenézni a kudarcaival, démonjaival, összetört szívével és fájdalmaival. Viszont ahelyett, hogy behódolna nekik, és hagyná, hogy felemésszék, tesz azért, hogy túllépjen a gondjain. Felvállalja az érzéseit, de a küzdelmet is. Nem sajnálja és sajnáltatja magát, hanem tesz azért, hogy jobban legyen. Tesz azért, hogy az Összetört Szívek Birodalma csak egy szürkés emlékű helyszín legyen az életében, ahol járt, de nem ragadt le. Amit ismer, de nem kötődik hozzá. Vagy egy szürke folt a lelkében, amit lát néha, de sosem torzítja el az életről alkotott képét.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
