szeles-adrienn-kampany1

„Azt gondoltam, hogy az intim területeimen is előforduló foltok szégyellni valóak” – Széles Adrienn utolsó kampánya

Amikor az ember rájön, hogy ő az egyetlen, aki a jelen pillanatban képviselni tudja a sorstársait, akkor az a tudat hihetetlen erővel és energiával tudja felruházni. Mert ad valami rendkívüli löketet az, hogy tudja, mi a receptje annak, hogy nekik jobb legyen. Tudja, hogyan képviselje őket. Tudja, mit akarnak hallani tőle. Ez az erő lengi körül Széles Adriennt, a magyar vitiligósok szószólóját is.

Adrienn két éve kezdett kampányolni a vitiligós sorstársaiért, hogy a társadalom „normál” bőrű tagjai ne nézzenek rájuk furcsán, ne tegyenek fel olyan kérdéseket, hogy elkapják-e a foltjaikat, a vitiligósok pedig bátran villantsanak bikiniben nyáron, mert miért ne?

A foltokkal együtt gyönyörűek!

Két évvel ezelőtt Adrienn bakancslistája hosszú volt, és sok tennivalót adott Adrienn-nek munka mellett. De a célját elérte:

  • Magyarország megismerte a vitiligósokat;
  • elkezdte felszámolni a tévhiteket a vitiligóról;
  • jó példát mutatott a vitiligósoknak;
  • felépített egy erős vitiligóközösséget;
  • nem állt meg a határig, azon túlra is elvitte a kampányait.
szeles-adrienn-vitiligo

„Büszke vagyok rád, Bocikám!”

Amikor először láttam Adrienn fotóit, az első gondolatom az volt: gyönyörű! Aztán elkezdtem töprengeni, és millió kérdés pergett le hirtelen az agyamban. Vajon ő is szépnek látja magát? Hogyan nőhetett fel a fürkésző tekintetek kereszttüzében? Vajon megbarátkozott már a foltjaival? Egyáltalán, el tudja fogadni teljes mértékben a testi hibáit? És ha igen, hogyan szabadulhat ki az ember saját negatív gondolatainak rácsai mögül? Széles Adrienn-nel, egy csodaszép vitiligós lánnyal beszélgettünk „börtönéről és a szabadulásról”.

A vele készült teljes interjút itt olvashatjátok.

Kettő tétel azonban kipipálatlan maradt a listáról

Legalábbis eddig. Ugyanis Adrienn egyik nagy vágya volt, hogy egy fotón szerepeljen vitiligós társaival.

Szerettem volna egy egységet alkotni velük, ahol megmutathatom, hogy mennyit változott a gondolkodásuk ez alatt a két év alatt.

Nem azt mondom, hogy eddig nem találtam volna olyat, aki kamera elé állt volna, de nagyon is jól mutatja bátortalanságukat, hogy egészen idáig nemcsak hazánkban nem, de egész Európában nem volt ilyen megmozdulás, mint amit anno elkezdtem” – válaszolta arra a kérdésemre, hogy mennyiféle érzés bújik meg e mögött a kép mögött.

Így állt kamera elé 9 nő, 2 férfi, 1 nagylány és 1 kislány. 

Objektum doboz

„Ők azok a szuper emberek, akik viszik majd a vitiligo hírét büszkeségükkel a nagyvilágban a képünkön keresztül. A kép célja nem a magamutogatás, nem fricska az emberek szemébe, de még csak nem is a polgárpukkasztás.

Egyszerűen a jelent mutatjuk meg, magunkat, a nyers valóságot. Hogy vagyunk, hogy ilyenek vagyunk, és hogy boldogok vagyunk. 

Kampány 2: Nem vitis popsi, vitis kéz; vitis cici, nem vitis kéz

Adrienn második kampánya különösen érzékeny témát dolgoz fel, amivel még úgy is tudok azonosulni, hogy nem vagyok vitis. Friss párkapcsolatban, amikor először kerül le a textil, akkor meg kellett küzdenem nekem is azzal, hogy a hangok szerepe más megvilágításba kerül, és igen, még fontos is lehet, még ha nekem hallássérültként nem is az. A mozgássérült karomat is szívesen leakasztottam volna magamról, hogy minél messzebb hajítsam.

A vitiligósoknak pedig azzal is meg kell küzdeniük, hogy foltjaik vannak, igen, OTT és a popsijukon is.

Így születtek meg a vitis, nem vitis intim fotósorozatok, amiket egyszerűen imádok.

Objektum doboz
Objektum doboz

Adrienn nem véletlenül hagyta ezt a végére, hiszen ez egy kényes téma, amihez nehezebb hozzányúlni, és finoman kell vele bánni. Miközben a vallomását olvasom arról, miképp élte meg a saját nőiességét, csak arra tudok gondolni, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy erről valaki nyíltan beszéljen.

„Még mindig emlékszem az első levelekre, amik az első interjúm után jöttek. Potyogtak a könnyeim, mert bár a levél írói köszönetet mondtak nekem, amiért helyettük is felvállaltam a nyilvánosságot, de rögtön utána a saját történetüket olvashattam el, amiben nagyon sok bántás, szégyen és a frusztráció is helyet kapott.

Jól ismertem ezeket az érzéseket, hiszen magam is sokat éreztem ezeket az évek alatt a bőröm miatt.

Nagyon sok levél jött olyan fiatal, tini lányoktól, akik épp az első párkapcsolatukat (vagy akár többediket) próbálták kialakítani, viszont megrekedtek egy bizonyos ponton a választott fiúval, mert félő volt intimitásba keveredni „ilyen csúnya” foltokkal testszerte, nemhogy még OTT is. Jól emlékszem a saját aggodalmaimra, amiket jól álcáztam vagányságommal.

Sokáig azt gondoltam, hogy az intim területeimen is előforduló foltok szégyellni valóak. Mit több! Egyenesen utálni is kell őket!

Nem, nem hiszem, hogy szégyellős tinilány lettem volna. Nem, nem hiszem, hogy egyetlenegyszer is észrevették volna rajtam a tini párkapcsolataimban a fiúk, hogy zavar. Rendre kemény csaj voltam, és játszi könnyedséggel hitettem el – már majdnem magammal is –, hogy kicsit sem érzem, hogy nekem másmilyen lenne OTT, mint más lánynak. Pedig hát csak a vak nem vette volna észre, hogy egy egész csetneki csipke díszeleg a lábam között.

Az egyik régebbi férfi nőgyógyászom még vidáman fel is kurjantott, amikor meglátta széttárt lábaimat az asztalán, hogy: végre, egy kis változatosság!”

18275041_1739613139399167_3377515817058127204_n

#Wordpower – 15 ember, aki fedetlen testtel felvállalta önmagát

Tizenöt ember van a képernyőmön, feketén-fehéren, ruha nélkül. Arcukon nyugalom van, és béke, pedig csak egy tábla takarja őket, rajtuk pedig egy szó van, mindenkié más. Üzennek nekem, nekünk, nektek. Remélik, hogy az üzenet eljut mindenkihez.

Köztük volt Széles Adrienn is, aki az #önszeretet szóval üzente meg a világnak, hogy foltjaival együtt is imádja magát, és két kanállal habzsolja az életet.

A teljes képsorozatot itt találjátok.

Adrienn ezeknek a lányoknak akart segíteni a fotósorozattal, hogy könnyebben éljék meg nőiességüket.

Úgy láttam jónak, ha felszínre hozom a problémát a saját testemen keresztül (szó szerint), és adok egy kapaszkodót ezeknek a lányoknak egy szakember személyében

– magyarázta Adrienn. Egy ponton túl ugyanis rájött, hogy a saját tapasztalata nem elég, ezért kérte fel Böhönyey Márta pszichológust, hogy legyen a segítségére, szaktudásával támogassa az érintetteket.

Ez a projekt azért is fontos, mert egy olyan dolog kerül a szemünk elé, amit nem látunk gyakran. És erre az esetre különösen igaz, hogy az ember kétszer odakapja a fejét, de harmadszorra már megszokja. Így a mai tini fiúknak sem lesz annyira újdonság, hogy a punci és a popsi nemcsak egyszínű lehet, és így a vitis lányok is könnyebben élik majd meg ezeket az intim pillanatokat.

Kicsit szomorkás a hangulatom, mert úgy tűnik, Adrienn most, hogy kipipálta az utolsó két tételt a bakancslistájáról, visszavonul. Persze továbbra is vállal felkéréseket, de én nagyon bízom benne, hogy lesz még kampány, vagy ha más nem, útra indulnak az újabb Széles Adriennek a vitiligoközösségből.