Korim Brigitta

„Féltem, hogy kinéznek, kinevetnek” – Leküzdöttem a félelmeimet, és elmesélem, milyen volt egy napom a konditeremben

„Mind tudjuk: szörnyű, gyötrelmes folyamat, amíg ráveszi magát az ember arra, hogy elmenjen a konditerembe. Drága, sokan vannak, kényelmetlen – megoldás? Eddzünk otthon! És mind ismerjük ennek a sztorinak a végét: elindul egy jó film a tévében, és az edzésmaraton helyett #zabáljukmagunkálomba maratont tartunk. A mai napnak azonban más befejezést írtam” – kezdi történetét Brigitta, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Korim Brigitta írását olvashatjátok.

Nagy küzdelem volt. Már az elején sejthettem volna, mi vár rám. Ordított a hangos zene, a regisztrációs pultnál álló hölgyet is csak a saját fülem kényszeres erőszakolásával tudtam megérteni. Majd felértem. Természetesen tömve volt a „helyszín”. De ha már elindultam otthonról, és kifizettem a belépőt, nem hátrálhatok meg, nemde? Amint átvergődtem a tömény izzadságszagon, és átöltöztem, kezdődhetett az edzés.

Így léptem ki a testem börtönéből! – persze diétabarát verzióban

Így léptem ki a testem börtönéből! – persze diétabarát verzióban

„Évekig elveszettnek éreztem magam csupán azért, mert több pluszkiló volt rajtam, mint önbecsülés. Egy börtönnek éreztem a testemet. Oké, van a genetika, van a véget nem érő, fogyókúrás receptek utáni hajsza, és van maga az elhatározás. Amikor felismertem, hogy a testem börtön számomra, amelyből bármi áron, de ki kell lépnem, akkor született meg bennem a nagybetűs elhatározás.”

Egy korábbi vendégszerzőnk írását ITT olvashatjátok tovább.

A futógép több szempontból is csodálatos találmány. Először is akár több kilométert is mehetsz úgy, hogy gyakorlatilag egy métert sem haladsz előre. Másodszor a futás jótékony hatással van a legtöbb izomcsoportra, és fejleszti az erőnlétet is. Végül, de nem utolsósorban pedig a futás időtartama alatt ártatlanul pásztázhatod a termet és felmérheted a helyzeted. Én is ezt tettem a húszperces bemelegítő kocogásom közben, mert nem kell törzsvendégnek lenni, ahhoz, hogy be tudd azonosítani a konditerem tipikus arcait.

A konditermek társadalma

Vegyük is sorra! Három tipikus edzőtermi arcot sikerült elkülönítenem. Első csoport: a közmunkás fiúk. Ugye mind ismerjük őket, pár végtelenségig kigyúrt srác a kinyomópad felett, ahol egyikőjük kiemeli a közel ötven kilóval felpakolt rudat, a többiek pedig felette állnak, nevetgélnek, és valamilyen azonosíthatatlan szappanszínű löttyöt isznak a shakerükből.

Második csoport: az atomanyuk. Az atomanyuk általában csoportban járnak edzeni egyforma – esetleg színeiben különböző –, mindenhol testhez álló, márkás edzőcuccokban. Mondanom sem kell, a közmunkás fiúkhoz hasonlóan ők és két elengedhetetlen kelléket hordanak maguknál: súlyokat és az állandóan rázandó shakert.

Az ő alfájuk a „csak flabizni jöttem” anyu, aki közel 20 percig rázatja magát a vibrációs gépen, és utána úgy izzad, mintha a Szaharában töltötte volna azokat a perceket.

Harmadik kategória: az Insta-csajok. A hibátlan alakkal rendelkező Insta-csajok, akik napi több képpel is kötelesek bizonyítani, hogy milyen tökéletesek. Igen-igen, tudjuk, hogy nem esik nehezükre edzés előtt, alatt és után is lőni egy szelfit, amin természetesen tökéletesen festenek, és egy csepp izzadság sincs rajtuk, az arcuk nincs kipirosodva, és lazán, mosolyogva emelgetik a több tíz kilós súlyokat. És ha épp nem a szelfijeiket tolják az arcunkba, akkor a napi étkezésükről értesülhetünk, hisz ők csupán nullkalóriás kajákat esznek, és mellé „pár kiló” fehérjét és tömegnövelőt.

Forrás:
Depositphotos

Most pedig nézzünk csak magunkba, de úgy őszintén. Nőből vagyunk, de talán soha nem leszünk elégedettek magunkkal. Szeretnénk jól kinézni, szeretjük, ha megdicsérnek, bókolnak vagy udvarolnak nekünk, de, ami a legfontosabb, szeretjük jól érezni magunk a bőrünkben. Talán még akkor is, ha ezt önsanyargatással edzéssel kell elérjük. És miért is nem tesszük ezt meg? Csak a saját tapasztalatomból beszélve: mert félek tőlük.

Az a bizonyos félelem

Félek elindulni a konditerembe, ahol felpumpált testek dobálják a kilókat.

Félek, hogy kinéznek, isten őrizz, kinevetnek. Félek, hogy hiába küzdök órákon át a gépeken, ha meggebedek, se lesz olyan testem, mint Mrs. Izomnak. Hát minek is kezdjek bele?

És erre a választ a futópadon kaptam meg, ma. Mert nem kell atomanyunak, közmunkás fiúnak vagy Insta-csajnak lenned, sőt, egyik buta kategóriába sem kell tartoznod ahhoz, hogy azt csináld, amit szeretnél. Leszálltam a gépről, kihúzott háttal (és egy kicsit remegő térddel), és indultam a következő állomásra, nem figyelve senkire, nem törődve senki véleményével. Nem, nem toltam ki a súlyom kétszeresét fekve, és nem, nem csináltam egy darab szelfit sem edzés közben. Mire visszaértem az öltözőbe, lángolt az arcom, és ott is izzadtam, ahol nem is hittem, hogy tudok. És tudjátok, mit? Jól éreztem magam mind edzés közben, mind utána, és innentől csak az éltet. Gondolj bele, milyen jó dolgot hagysz ki, ha nem mész edzeni. Motiváljon ez mindenkit. Senkinek nincs joga elnyomni téged. Szavak nélkül is kiállsz magadért azzal, ha elindulsz, és csinálod. Minden visszatántorgásod előtt jusson eszedbe:

mit tennél, ha nem félnél?

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.