Az, aki hajlamos mindent túlgondolni, csüng a szavaitokon. Vele nem annyira működnek a gyorsan lezajló, nem gondoltam komolyan típusú veszekedések. Ők ugyanis nehezen felejtenek, így könnyen lehet, hogy azt, amit nem gondoltatok komolyan, ők véresen komolyan veszik. Elképzelhető, hogy egy-egy mondatotokon sokáig fog rágódni, hogy azt vajon miért mondtátok, és hogy akkor most hányadán is álltok egymással. 

Mivel nehezen teszik túl magukat néhány dolgon, az elengedés nem az ő sportszámuk, sokáig rágódnak dolgokon. Ne traktáljátok őket olyan kéretlen tanácsokkal, mint hogy

• Engedd el!
• Jobb lesz később!
• Elmúlik!

Inkább hallgassátok meg őket, akár többször is, és próbáljátok kibogozni vele azokat a részleteket, amikben elakadtak. Ha van magyarázat valamire, könnyebben elengedik.

A döntéshelyzetek minden túlgondoló rémálmai, hiszen benne van a pakliban, hogy rosszul döntenek, meg egyáltalán, minden döntés jó alkalom arra, hogy azon rágódjanak, hogyan lehetett volna jobb másképp. Éppen ezért ha döntéshelyzetbe kerülnek, mondjatok nekik határozottan A-t vagy B-t, és támogassátok végig abban, hogy jól döntöttek!

Sokat várnak el maguktól és a világtól is, így ezen a téren kettő dologra kell odafigyelnetek, hiszen minden túlgondoló kicsit más. Ha maga felé támaszt magas elvárásokat, akkor segítsetek nekik ezeket az elvárásokat a realitás felé közelíteni, turbózzátok fel egy kissé az önbizalmukat. Ha viszont felétek támasztanak – gyakran irreális – elvárásokat, akkor ne feledjétek el: nem kötelező megfelelnetek, csak addig a pontig, ami még nektek is belefér.

Elvégre hogyan tudnának a pillanatban élni, ha folyton rágörcsölnek mindenre? Nos, minden túlgondolónak vannak gyenge pontjai, tevékenységek, amelyeket imád: koncentráljatok ezekre! Ha pedig egy buli közepén rájuk tör a kétségbeesés, akkor nyugtassátok meg őket. Néha az is elég, ha éreztetik velük, hogy az égvilágon semmi baj nincsen azzal, hogy ők túlgondolnak olykor mindent.