Nem Luis Fonsi-rajongó vagyok, hanem Despacito-rajongó, így mentem el a hétfői budapesti LUIS FONSI koncertre, de szentül hittem, hogy az ismeretlen élő latin zenék majd magával ragadnak. Emellett pedig megkapom, amit igazából vártam, a Despacito-életérzést.
Azzal nyilván minden koncertre ellátogató tisztában volt, hogy nem fogja Luis Fonsi a bő egyórás műsor alatt végig a Despacitót nyomni – bár titkon sokan ezt reméltük. Szóval a világ legnézettebb dala összesen kétszer csendült fel a koncert alatt. Kicsit rosszul érzem magam, hogy ezt hozom fel negatívumként, de könyörgöm:
DES-PA-CITO!
Akkora ereje van ennek a szónak, hogy vétek nem erre építeni egy koncertet, még akkor is, ha számos más dala van Luis Fonsinak. Igen, azt vártam, hogy Despacito-íze legyen a bambimnak, azt vártam, hogy Despacito essen az égből, azt vártam, hogy minden, de minden a Despacitóról szóljon. Sajnos nem így lett! Szomorú nem vagyok, nem bántam meg, hogy jegyet vettem Luis Fonsira, jól szórakoztam, de nagyobb durrt vártam!
Mi egy ötfős társasággal érkeztünk, és amikor a koncert közepén először csendült fel A Dal, torkunk szakadtából üvöltöttünk és táncoltunk, ezzel szemben volt, aki csak a telefonját feltartva bámult maga elé, (jobb esetben) lágyan ringatózva.
Egyszóval a megőrülés, a tombolás elmaradt!
Egyetlen számot sem ismertünk, ismerünk az énekestől a Despacitón kívül, de azt vártuk, hogy az ismeretlen latin zenék majd magával ragadnak minket és legalább fele olyan hévvel tombolunk ezekre a dalokra is. Nem így volt. Ezek a számok annyira langyosak, hogy egyetlen porcikánk sem moccant meg. Mondhatjuk, hogy ízlések és pofonok, de körbenézve is csak beszélgető, iszogató embereket láttunk.
Amikor felcsendült a Despacito, előkapták a telefont és ment minden az Insta storyba.
Az viszont tiszta sor, hogy a legtöbb látogató nem a minőségi zene miatt, nem az előadót körülölelő kultusz miatt, hanem pusztán a Despacito-hájp miatt vette meg a jegyét. Ezzel egyébként nincs gond. A gond szerintem az, hogy Luis Fonsi és a stábja ezt a hájpot nem nagyon lovagolta meg. Mert persze ő egy előadó, akinek több szám van a repertoárjában, de nagy valószínűséggel egyik dala sem lesz világsláger, mint a Despacito – egy évvel ezelőtt fogalmunk sem volt, hogy ki az a Luis Fonsi. Nem az énekes nagyságát kicsinyítem, nem is tudnám, hiszen egy latin Grammy-díjas énekesről van szó.
De persze tisztelet a kivételnek meg azoknak, akik tényleg az előadó miatt érkeztek a koncertre, nem egyetlen száma miatt. Főleg azoknak a lányoknak, akik mellettünk álltak, és amikor színpadra lépett Fonsi, könnyes szemmel ordították, hogy LUUUIS!
Bár tombolni és őrjöngeni őket se láttuk…