kutya-alvas-pihenes-aranyos

Lakásban tartok kutyát – tényleg állatkínzó lennék?

Világéletemben kutyás ember voltam. Vidéken nőttem fel, az évek alatt több kutya is családtagnak számított nálunk, így amikor a fővárosba költöztem, nem is volt kérdés, hogy kutya nélkül nem az igazi. Míg számomra a legtermészetesebb dolog, sokan nem értik, sőt, van, hogy felháborodnak a lakásban tartott kutya miatt. Most akkor kinek van igaza?

Mindenekelőtt szögezzük le: a kutyának szüksége van társaságra. Természetesen én is tisztában vagyok vele, hogy nem a legideálisabb állapot számukra, ha egyedül hagyjuk őket egész napra. Vannak szerencsés gazdák, akik a kutyabarát munkahelyükre bevihetik a kedvencüket, esetleg otthon dolgoznak, de még távol vagyunk attól, hogy ez széles körben is elterjedjen.

Bele kell törődnünk, hogy amíg iskolában vagy munkában vagyunk, a házőrző otthon vár minket.

Objektum doboz

Úgy, ahogy mi, emberek is alkalmazkodtunk a városban való életmódhoz, nem járunk vadászni és magokat gyűjtögetni, a kutyák is megtanultak velünk élni a négy fal között. Rettentően tud idegesíteni, amikor egyenesen állatkínzónak állítják be azokat a gazdákat, akik nem kertben tartják az ebet.

Csak arra nem gondolunk ilyenkor, hogy a legtöbb, kertben tartott kutya sokkal kevesebb időt tölthet a gazdájával, hisz őket nem kell naponta háromszor sétálni vinni, hisz „mozog ő eleget kint”, nem bújik oda hozzá az esti filmnézéskor, nem néz rá bociszemekkel az asztal alól vacsora közben, nem követi a hálószobából a fürdőbe, fürdőből a konyhába, konyhából az erkélyre, erkélyről a nappaliba.

Egyszerűen a kertben tartott kutya nem kap annyit a gazdájából, mint a lakásban tartott társaik. És ezt tapasztalatból mondom.

Objektum doboz

Mielőtt bárki nekem esne, tudom, vannak kivételek, akik a fél életüket a kertben tartott kutyájuk szeretgetésével, nevelgetésével töltik, de azért nem ez az általános tendencia. Azt is elismerem, hogy van különbség kutya és kutya között, természetesen én sem tartanék három bernáthegyit a kétszobás lakásunkban, de rengeteg kis testű, kevés mozgásigényű, esetleg idősebb kutyus vár a menhelyen pár négyzetméteres ketrecben, hogy valaki megossza velük az otthonát. Ők nem fognak panaszkodni, bármilyen lakásba is kerülnek.

Megértem azt is, aki félti a lakását, vagy fél a felelősségtől, ami a kutyatartással jár, csak azt szeretném kérni:

ne ítéljétek el azokat, akik lakásban, de nagy odafigyeléssel tartanak kutyát!

Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát!

„Egy kutya ne azért legyen számodra kedves, mert hatalmas összegért vásároltad!” – Örökbefogadás másként

A Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát Facebook-oldal alapjaiban tér el a bevett „gazdikereső szokásoktól”: a szomorú, hatásvadász (gyakran altatással fenyegető) posztok helyett inkább kedvet csinálnak a felelősségvállaláshoz és a segítéshez. Posztjaikat így nem „kerülik” az emberek, hanem követik, méghozzá nem kevesen! 

A cikk itt még nem ért véget, a folytatásért kattints ide!