Selejtes terméknek éreztem magam... – Hogyan legyünk jóban magunkkal egy tökéletességet hajszoló világban? Jász Virág

Selejtes terméknek éreztem magam... – Hogyan legyünk jóban magunkkal egy tökéletességet hajszoló világban?

„Mint a legtöbb ember, én is küzdök démonokkal. Nekem is vannak a testemen olyan pontok, amiket igyekszem elrejteni, és lecserélnék, ha tehetném. Olyasmik, amikkel elégedetlen vagyok. Noha soha nem 'belőlem' indult ez, mindig is kívülről érkeztek olyan jelzések egy-egy adottságomra, amik a belső, mély, velem született önbizalmamat erősen megingatták” – kezdi történetét Virág, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Jász Virág írását olvashatjátok.

Kiskorom óta természetes volt, hogy anyajegyek vannak rajtam, sőt, később szeplőim is lettek. Nekem ez mindössze annyit jelentett, hogy naptej nélkül ne menjek sehova, mert baj lehet belőle. Aztán egy gyerekkori haver közölte velem kiskamasz koromban, hogy azok a lányok, akiknek már barátja van az iskolájukban, vagy minimum csókolóztak, mind „pöttymentesek”. Hozzátette, sok jóra ne számítsak a válogatós fiúktól, én biztosan nem tetszem senkinek. Szegény tizenkét éves énem meg el is hitte ezt.

Ilyen az élet mínusz tizenvalahány kilóval és egy mázsás teherrel könnyebben

Ilyen az élet mínusz tizenvalahány kilóval és egy mázsás teherrel könnyebben

„'Elképesztő pszichés állóképességed lehet!' – ez volt a legnagyobb bók, amit valaha kaptam. Egy harmincas férfi ismerősöm csodálatát sikerült kivívnom azzal, hogy elmeséltem neki, milyen volt plusz 12-15 kilóval gimibe járni. Vigyázat, egyszavas spoiler következik: pokol!” Viola nyílt levelét a fiúnak, akinek a legrosszabb emlékeit köszönheti, ITT olvashatjátok el. 

Szerencsére ma már az emberek egyéni véleménye aligha izgat, maximum azoké, akik tényleg közel állnak hozzám. A legfontosabb mára már az, ha belenézek a tükörbe, semmi rosszat nem látok. Szóval mindenképp javult a helyzet 14-15 év alatt, sok kilengés után helyreállt az önértékelésem, de még mindig vannak bökkenők:

mostanság már nem a rosszindulatú „barátnők”, hanem az Instagram akarja nekem megszabni, milyen egy jó nő.

Elég, ha átpörgetek pár közösségi oldalt, hibátlan nők ezreinek testrészei néznek velem farkasszemet, miközben önkéntelenül is felmerül bennem a gondolat, hogy tökéletlen vagyok, egy selejtes termék. Szembesülök azzal, hogy nem vagyok tagja a tökéletesek elit klubjának, és legfeljebb akkor kerülhetnék be, ha több plasztikai műtétet is elvégeztetnék magamon. Az életem a diéta-edzés-szépségszalon aranyhármasában pörögne, 0–24-ben csak a tökéletességem foglalkoztatna, és lényegében megszűnne minden más, ami addig fontos volt. Mert másképp nem tudnám folyamatosan tartani a kívánt eredményeket. A rólam készült képeken kívül úgy istenigazából ki se élvezném azt, amilyen vagyok!

Nekem viszont ez nem ér ennyit.

Mérlegre kellett tennem, hogy mi a fontosabb: én magam, az egyéniségem, a számomra fontos dolgok, a fontos emberekkel együtt töltött minőségi idő, vagy az, hogy megfeleljek egy képnek, amit vadidegenek alakítottak ki, más vadidegenek pedig életben tartják?

Mára – a körülöttem lévő jó embereknek is hála – ezt végre elengedtem. Az egyik legjobb gondolat, amit mondtak nekem a tökéletességgel kapcsolatban, hogy nem definiálható megkérdőjelezhetetlenül, mi a szép, mi a tökéletes. És tudom, hogy olvasva egy bekezdéssel feljebb a soraimat ezt a kérdést belül te is felvetetted. Tökéletes, oké, de milyen az? Létezik egyáltalán?

Forrás:
depositphotos

Tegyük fel, hogy igen, létezik. Ebben az esetben 100%-ig meg vagyok győződve arról, hogy mindenki számára mást jelent, és a tökéletes külső ellentmondásosan mégsem csak külső adottságokat foglal magában, hanem azt is, ami közvetve befolyásolja, hogy nézünk ki: mit üzenünk a testbeszédünkkel, tekintetünkkel, viselkedésünkkel, egyben vagyunk-e belül, mit sugárzunk magunkból, szeretjük-e magunkat? 

Ma már amellett, hogy egyébként igényes vagyok a külsőmre, főként ezeket igyekszem fejleszteni magamban, méghozzá nagyon tudatosan. Ezek ugyanis hosszú távon kísérnek majd el az életemben. Ezt kellene mindenkinek szem előtt tartania, hogy mi az, ami valódi értéket képvisel akár évtizedeken keresztül is, és mi az, ami illékony, mulandó, sőt, továbbmegyek: hamis.

Ideje, hogy megtanuljuk a közösségi oldalakat a helyükön kezelni, egy online térként, ami a valóságnak csak egy leképezett, retusált, filterezett mása.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.