Rajtatok kívül épp mindenki menyasszony-, feleség-, vagy anya lett a Facebookon? Nyugi, van remény! Molnár Viola Anna

Rajtatok kívül mindenki menyasszony, feleség vagy anya lett a Facebookon? Nyugi, van remény!

Ha van Facebook-profilotok, nőből vagytok, és a húszas éveitekben jártok, biztos hogy éreztétek már úgy: rajtatok kívül épp mindenki menyasszony, feleség vagy anya lett. Még a legkiegyensúlyozottabb ember pszichéjét is próbára teszi olykor mindaz, ami a közösségi média felületein szembejön vele. A lemaradás érzése valós probléma, de szerencsére lehet ellene tenni ezt-azt!

Azzal valószínűleg nem árulok el újdonságot, hogy kutatások igazolják: a Facebook nem tesz jót az ember lelkének. Szinte már mindenki hallott róla, hogy a közösségi média milyen mértékben hat ránk, illetve arra, hogyan érezzük magunkat – de hiába vagyunk ezzel tisztában: néha, amikor a Facebook- vagy az Instagram-fiókunk hírfolyamát pörgetjük, egyszerűen csak pocsékul érezzük magunkat.

Az ember igyekszik tudatosítani magában, hogy amit lát, az nyilván a valóság feltupírozott változata: az élet egy gondosan megválogatott pillanata, szépen befotózva és egy filterrel felturbózva. 

Aztán jön a ráeszmélés, hogy ezzel azért mindent nem lehet megmagyarázni...

Van, amire rá lehet mondani, hogy mindössze csak egy jó fotó és egy még jobb filter eredménye, viszont magára az élethelyzetekre ez egyáltalán nem igaz. Az eljegyzésről, esküvőről, gyerekvállalásról szóló posztok mindegy milyennek láttatják magát az eseményt, hiszen ez nem változtat azon a tényen, hogy:

  • igen, valakit tényleg eljegyeztek;
  • igen, valaki tényleg férjhez megy;
  • igen, valaki tényleg gyereket vállal. 

Aki anno tiniként vagy a húszas évei elején regisztrált a Facebookra, az valószínűleg mostanában szembesül azzal, hogy mennyire megváltozott a hírfolyamában felbukkanó tartalmak jellege:

a féktelen bulizásról, a kalandokról, az egyetemi lét nehézségeiről szóló bejegyzések helyét egyre észrevehetőbben veszik át az elköteleződésről és a családalapításról szóló posztok. 

Forrás:
depositphotos

Az első ilyen bejegyzésnél az ember még azt kérdezi magától, „miért köteleződik el valaki ilyen fiatalon?”, a sokadiknál viszont már egészen mást kérdez magától:

Mikor maradtam le ennyire a többiekhez képest?

A lemaradás érzése nagyon is valós: bár kivételek léteznek, a legtöbben már éreztek vagy épp éreznek hasonlót.

Nyugi, a baj nem veletek van, egyszerűen csak a közösségi média szórakozik az agyatokkal. Szerencsére tehettek az érzés ellen ezt-azt, és el is áruljuk, mit!

1. Ne hasonlítgassátok magatokat másokhoz!

A társas összehasonlítás az élet része: mindenkinek szüksége van rá ahhoz, hogy el tudja magát helyezni a világban. Teljesen természetes, hogy másokhoz viszonyítva határozzuk meg magunkat – csak tudni kell, hogy ez milyen mértékben egészséges, és mikortól kezdve számít károsnak. Egy bizonyos szint felett ugyanis semmi értelme annak, hogy másokkal foglalkozzon az ember: az egyénenként változik, hogy kit mi tesz boldoggá és ki mire vágyik. 

Az állandó, kényszeres összehasonlítgatásnak semmi értelme nincs: az, hogy X. Y. ott tart, ahol, még nem jelenti azt, hogy ő csinálja jól az élet nevű játékot, ti pedig rosszul.

2. A saját fejlődésetekre fókuszáljatok!

Ez szervesen kapcsolódik az előző ponthoz: ne másokhoz hasonlítgassátok magatokat, hanem a korábbi saját magatokhoz. Nézzétek végig, mennyi mindent tettetek az eltelt évek során a vágyaitok és a céljaitok elérése érdekében – és ha az élet valamelyik területén úgy érzitek, még lenne mit megtenni a siker érdekében, akkor fókuszáljatok a cselekvésre!

3. Próbáljátok meg pont annyinak látni a másik helyzetét, amennyi, és ne többnek!

Az, hogy valaki mondjuk férjhez megy, csak annyit jelent: az illető férjhez megy.

Az, hogy valaki férjhez megy, nem jelenti azt, hogy a párkapcsolata pontosan olyan, mint amilyenre ti is vágytok. (Vagy amilyennek a közöségi média felületein látszik.)

Ahogy azt sem jelenti, hogy ennek a valakinek gondtalan és irigylésre méltó lenne az élete: a jó híreket és pozitív történéseket mindenki kiposztolja – azt viszont sosem tudhatjátok, mennyi minden van a kirakat mögött.

Forrás:
depositphotos

4. Próbáljátok meg pont annyinak látni a saját helyzeteteket, amennyi, és ne kevesebbnek!

Amikor mások életével foglalkoztok, valójában arra összpontosítotok, hogy mi az, ami esetleg még hiányzik a tiétekből. Ilyenkor hajlamosak vagytok elfelejtkezni arról, hogy mi az, amiben viszont ti vagytok irigylésre méltóak mások szemében. Igyekezzetek objektíven nézni saját magatokat!

5. Legyetek türelmesek!

Tudom, tudom, ezt a legnehezebb teljesíteni, hiszen pont az ember türelmetlenségét táplálja az egész jelenség...

De az a helyzet, hogy a türelmetlenkedésnek semmi értelme nincsen: egyrészt nem segít azon, hogy bizonyos események bekövetkezzenek, másrészt legyünk őszinték: valószínűleg az eddigi életetek sem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt korábban elterveztétek, mégsem dőlt össze a világ.

Az élet a rugalmasságról is szól: tudni kell idomulni ahhoz, amit a gép dob.

Az viszont, hogy eddig nem dobta ki a nagy Őt, nem jelenti törvényszerűen azt, hogy soha nem is fogja. Ha olyan komoly döntésekről van szó, mint például a családalapítás, szerintem ne azon kattogjatok, hogy mikor kerül már rá sor, hanem azon, hogy kivel.