„Vágytam a változásra, mégis elviseltem a megaláztatást” – Így találtam rá önmagamra egy szakítás után Fülöp Orsolya

„Vágytam a változásra, mégis elviseltem a megaláztatást” – Így találtam rá önmagamra egy szakítás után

„Évekkel ezelőtt találkoztam egy fiúval, aki gyökeresen megváltoztatta az életemet, igaz, akkor még nem tudtam, hogy hogyan. Visszanézve, annyira fiatal voltam, még gyerek, mégis, ahogyan lenni szokott, a szerelem gondolatától megmámorosodva fejest ugrottam valamibe, amit párkapcsolatnak hittem” – kezdi történetét Orsi, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Fülöp Orsolya írását olvashatjátok.

15 évesen talán fel sem fogtam a dolgok súlyát – szerelmes voltam a szerelem gondolatába, fel nem ismerve a veszélyt, hogy elveszíthetem önmagam. Sőt, esélyt sem adtam, hogy igazán megismerjem önmagamat. Teltek a napok, hónapok, évek, majd azt vettem észre, hogy lassan egy barátom sem maradt, magányosnak érzem magam. Meg voltam ragadva egy érzelmi szinten, ahonnan nem tudtam továbblépni, úgy éreztem, nincs hová.

A tükörből egy kapcsolatfüggő lány nézett vissza rám, akinek az évek alatt arcára fagyott a maszk, amit az elvárások és a megfelelni akarás tettek keménnyé.

Elgondolkodtam az életemen, és megpróbáltam összegezni: kapcsolatfüggőség, megrekedés, magány, önbizalomhiány. Hiába voltam egyetemista, nem jártam bulizni, eltávolodtam a barátaimtól, hazudtam a családomnak, volt egy egész világ, amit még nem is láttam, pedig szükségem lett volna rá. A legrosszabb viszont az volt, hogy feladtam önmagamat, és mindezt azért, mert meg akartam felelni valakinek, aki irányítani, birtokolni akarta az érzelmeimet és az életemet csak azért, mert a sajátját nem tudta. Csalódott voltam, elégedetelen.

A felismeréssel együtt először a düh járta át minden porcikámat, mérges voltam, marcangoltam magam, de még mindig nem tettem semmit. Ez fizikailag is kihatott rám, lefogytam, fáradt voltam, levert, nem volt semmihez sem kedvem. Éveken át lemondtam az álmaimról, a vágyaimról, csak mert azt éreztem: önmagamban nem vagyok elég jó, nem érdemlek szeretetet.

Vágytam a változásra, mégis elviseltem a megaláztatást, az irányítást.

Utólag látom, hogy mennyire könnyen bele lehet esni ebbe a csapdába, úgy, hogy talán csak évekkel később vesszük észre a következményeit. Viszont ahogyan a nagy könyvben meg van írva: egyszer mindennek vége szakad. Mindig történik valami váratlan, valami erőteljes, mint a filmekben. Velem is ez történt. Hat hosszú év után felébredtem végre, összeszedtem az erőmet, és változtattam. Addig volt nehéz, amíg saját magamnak be nem ismertem, hogy igenis változásra van szükség, és nekem kell megtennem az első lépéseket

Magamat választom! – Két szakítás és az újrakezdés története Terman Jázmin

Magamat választom! – Két szakítás és az újrakezdés története

„Lényegében az enyém is egy átlagos 'elbántak velem, de összeszedtem magam' történet. Tudom, lelőttem a poént, de ne feledjük: sokszor a másik nyomora az, ami mellett eltörpül a sajátunk. Kezdjük is az elején, röviden és tömören: együtt voltam egy sráccal, aki maga volt a csoda. Kis helyes fiúcska, aki imád, és te vagy neki az első! Szóval nincs más, csak te. Pontosan ezért neked sem lehet senki más az életedben, csakis ő.”

A teljes cikket ITT olvashatjátok tovább. 

Véget vetettem a kapcsolatomnak, otthagytam az egyetemet, amit sohasem szerettem, és kezembe vettem az irányítást. Hirtelen minden olyan világos, tiszta lett. Fellélegeztem, és úgy éreztem, megkönnyebült az egész testem, a lelkem. Mintha valóban levettek volna egy terhet a vállamról. Most, egy év elteltével, azt csinálom, amit valóban hivatásomnak érzek, tanulok, próbálom felfedezni a bennem lévő jó dolgokat, küzdök az álmaimért.

Most már senkit sem hibáztatok, maximum egy kicsit önmagamat okolom, amiért képes voltam mindezt megtenni saját magammal.

Most már azonban nem rágódom a múlton. Mindennek így kellett történnie, azért, hogy most az lehessek, aki vagyok, és a jó úton haladhassak. Rajtunk múlik, hogy mikor változtatjuk meg azt, ami nem jó nekünk, rajtunk múlik, hogy elengedjük-e a megszokott dolgokat, amik már csak kényszert, korlátokat jelentenek. A változás nem könnyű, kétfelé tudja szakítani az embert, ha hagyják. Félsz, hogy elveszítesz valamit, ami biztonságot jelentett, amit megszoktál, mert tudod, hogy mire kell számítanod. Félsz az új dolgoktól, mert nem látsz bele a jövőbe, nem tudod, hogy képes vagy-e mindarra, amivel ezek után kell megküzdened. Elmondom: IGEN, KÉPES VAGY.

Forrás:
Unsplash

Most sem tökéletes az életem, de ne is legyen, mert szükség van a kihívásokra. De életemben először úgy érzem, önmagam vagyok, ez vagyok én, és nem félek megmutatni másoknak sem. Nem tudom, hogy mi vár még rám, de azt tudom, hogy egy egészséges önbizalomnak ez az alapja, hogy elsősorban meg mered-e önmagad mutatni. Feszegesd határaidat, és rá fogsz jönni, hogy sokkal többre vagy képes, mint eddig hitted.

Most már minden döntésemnél ez az első kérdés, amit felteszek magamnak: tényleg ezt akarom? Így élhetem a saját életemet, nem azt, amit mások akarják, hogy éljek. Így lehetek őszinte és ezáltal tehetek jót másoknak is.

Rájöttem, hogy nem aszerint kell élnem, hogy ki akarok lenni, hanem aszerint, hogy ki is vagyok valójában.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.