Ha a szépségipar szemszögéből nézzük, szerintem bátran kijelenthetjük, hogy a jelenlegi kor középpontjában a szemöldök áll. Soha korábban nem foglalkoztak még annyit az arc ezen részével, mint napjainkban: mindenhol akad egy-egy arra vonatkozó tipp, hogy hogyan is varázsolhatnánk vastagabbá. De érdemes ezzel ennyit foglalkozni? Biztos, hogy nem csak egy újabb, évtizedes trendről van szó? Mi ebben nem lennénk olyan biztosak...
Fogalmam sincs, melyik nap történt, de mintha egyszer csak arra ébredtünk volna, hogy a szemöldök sztár lett:
mindenhol ott van, mindenki vele foglalkozik, minden figyelem rá irányul, arcpirító összegekért lehet formáztatni hivatásos szemöldökstylistokkal, ezer és ezer termék van a drogériák polcain a „karbantartásához”, és tele van a YouTube a róla készült videókkal.
Tíz évvel ezelőtt egy női neszesszerben mindössze egy csipesz lapult, ezzel szemben mostanra „egy magára valamit is adó nő” fürdőszobájában már ott lapul a csipesz mellett
A lista hossza jól érzékelteti, hogy az az idő is hosszabb lett, amit a nők a szemöldökük formázásával töltenek:
ha valaki végigcsinálja az összes lépést, amit a szépségguruk YouTube-videóiban látni lehet, akkor az illető alaphangon egy negyedórás elfoglaltságra adta a fejét.
Az őrület valamikor akkor vette kezdetét, amikor a világ egy emberként döbbent rá, hogy a kilencvenes évek alatt nők milliói tették tönkre végleg a szemöldöküket azzal, hogy a kor divatjának megfelelően azt cérnaszál vékonyságúra szedték.
A kétezres évekre divatba jövő, jóval természetesebb fazon elérhetetlenné vált azok számára, akik anno túl lelkesen szedték azt, amit szedni ugyan lehetett, de nem lett volna muszáj.
A magazinok egyre többet cikkeztek arról, mit lehet tenni akkor, ha a „túlszedés” esete forog fenn, és a szépségipar az újonnan megjelenő piaci rést szemöldöknövesztő szérumokkal kívánta betömni. A nők öntudatra ébredtek, és letették a csipeszt…
Aki úgy érezte, hogy újra dús szemöldökre vágyik, de egy szérum már nem oldja meg a problémáját, az tetováltathatott – de mielőtt széles körben ismertté vált volna a microblading, azaz a szálas tetoválás technikája, javarészt természetellenes színű és formájú végeredménnyel távoztak a lelkes kliensek a szalonokból.
Volt, aki egy esernyőnyelet rajzoltatott az arcára, más egy szürreálisan szögletes ívet választott, de akadt olyan is, aki egy tökéletes félkörív bevállalásával intézte el, hogy örökre csodálkozó tekintettel nézzen a világra.
Persze nem minden sminktetoválás volt katasztrofális: sok nő viselt az arcán tökéletesre rajzolt szemöldököt – csak épp arra nem számított senki, hogy egyszer ebből is baj lehet…
Merthogy jött Cara Delevingne, aki a maga bozontos, sötét és vastag fazonjával egy szempillantás alatt a kor egyik legnagyobb ideálja lett.
A Google keresőjébe tömegek kezdték el beírni a brit modell nevét, de rajta kívül Emily Ratajkowski, Lilly Collins és Emma Watson is népszerű lett.
A szépségipar és a beauty bloggerek ügyesen meglovagolták a fokozott érdeklődést: most már tényleg minden arról szól, hogyan varázsolhatunk magunknak olyan vastagságú szemöldököt, amiről addig álmodni sem mertünk volna – akkor is, ha, ne adj' Isten, ez egyáltalán nem passzol a karakterünkhöz…
Most épp ott tartunk, hogy mindenki lelkesen satíroz, púderez, highlighterez és formáz, még az is, akinek az arca nem feltétlenül bír el egy kifejezetten vastag és sötét szemöldököt. Mert igen, miközben mindenki vastag és bozontos szőrszálakat vizionál maga elé, mondjuk ki a nyilvánvalót, azaz azt, hogy ezzel is ugyanaz a probléma, mint ami a kilencvenes vagy a kétezres évek divatjával volt:
ugyanaz nem állhat jól mindenkinek.
Ami az egyik arcon természetesnek és magától értetődőnek hat, az egy másik arcon mesterkélt és nevetséges lesz, ezalól pedig az übertermészetesnek gondolt, zabolátlan, vastag szemöldök sem kivétel.
Aki valóban ilyen szemöldökkel jött a világra, az nyugodtan hagyja meg olyannak, amilyen, aki viszont visszafogottabb, kevésbé hangsúlyos keretet kapott a sorstól az arcához, az ne erőltesse magára azt, amit a természet nem akart neki megadni – hacsak nem akar saját magán nevetni újabb tíz év múlva.
Valószínűleg a természet jobban tudja nálunk, hogy mi passzol a legjobban az arcunkhoz – úgyhogy higgyétek el, a lehető legtökéletesebb formájú és színű szemöldök az esetek 99%-ában pontosan az, amivel világra jöttetek.
Persze nem kell rögtön félredobni a csipeszt vagy a sminktermékeket, csak ideje lenne végre tényleg megtalálni az arany középutat.
Ahogy minden eddigi trendről, úgy a jelenlegiről is nehéz elhinni, hogy egyszer el fog múlni – pedig egyszer el fog. És amikor erre kerül majd a sor, ne ti legyetek azok, akik a régi fotóikat nézegetve csak azt tudják maguktól kérdezni:
úristen, akkoriban mire gondoltam?!
