Nehéz volt elfogadni, hogy 22 évesen fogatlan vagyok – de megtanultam, hogy a szépség belülről fakad! Lovas Csenge

Nehéz volt elfogadni, hogy 22 évesen fogatlan vagyok – de megtanultam, hogy a szépség belülről fakad!

„A történetem akkor kezdődött, amikor elkezdtek kipotyogni a tejfogaim. Emlékszem, anyukám csinált egy videót, amin megmutattam, hogy milyen foghíjas a mosolyom. Akkor nem is sejtettük, hogy ez az állapot végigkíséri majd az egész kamaszkoromat” – kezdi történetét Csenge, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Lovas Csenge írását olvashatjátok.

Ahogy minden gyereknek, nekem is szépen sorban estek ki a fogaim, a baj azonban ott kezdődött, amikor feltűnt: nem nő új a helyükre. Az iskolai kontrollon a fogorvosok közül ez senkit nem zavart, mindenki azt mondta, milyen édes kis „rizskása”-fogaim vannak.

Egy ideig persze aranyos, hogy két nyári szünetenként egy apró fehér fogacska kandikál csak ki a szájból, óvodásbájt kölcsönözve az arcnak... De amikor a nyolcadikos tablófotózáson fogvillantós mosolyt kértek, csak még szorosabbra zártam a számat.

Végül gimnazista koromban derült ki végül, hogy mi is ez pontosan: csírahiány. A tejfogaim alatt meg sem volt a lehetősége az örökfogaknak, mert bizonyos fogaimnál hiányzott a fogcsíra. Latolgattuk a lehetséges megoldásokat, és végül az implantáció mellett döntöttünk, hiszen ez az egyetlen olyan megoldás, ami nem károsítja a mellette lévő ép fogakat. 19 éves koromban a 32 fogamból 26 volt a számban, ebből 4 még tej. A helyzetet tovább bonyolította, hogy kettes fogaim nem voltak, helyette viszont 4 szemfogam volt bent, mivel a hely miatt a csont szemfogak mellé nőttek a tejfogaknak. Ezt a szép kis grimbuszt aztán annak rendje és módja szerint színes gumiktól ékes fémkalodába zárták. Az első vizsgaidőszakra már nem fért be a nyelvem az első két fogam közé. Felemelő érzés volt.

„Neked olyan szopós szád van” – Élet kapafogakkal és fogszabályzás után

„Neked olyan szopós szád van” – Élet kapafogakkal és fogszabályzás után

„A 'kapafogak' végigkísérték az életemet. Örököltem őket. A tejfogak nem is voltak zavaróak, aztán amikor megjelentek az igazi metszőfogaim, amelyek már felnőtt méretben nőttek az akkori gyerekfejembe, én is szembesültem vele: nagyok, zavaróak, nem férnek a számba és csúfosan előreállnak. A probléma akkor nőtt világkatasztrófa méretűre, amikor megkaptam az első fogszabályzómat. Szájpadlásos, kivehetős, nappali példányt.”

Eszter cikkét ITT olvashatjátok tovább.

A fogszabályzót nem szégyelltem, szinte szexepilként viseltem, ám hamarosan eljött a pillanat, hogy a tej szemfogaim gyökere felszívódott, valamint beültetésre került az implantátum (két titáncsavar a maxilla megfelelő pontjaira). Így szemfogak nélkül maradtam, mivel a meglévőt a kettes helyére húzták, a csavarokra pedig nem kerülhet fel azonnal a műfog, meg kell várni, míg becsontosodik, a szervezet befogadja.

Jelenleg is ebben az állapotban vagyok, a csavarok egy éve bent vannak, nemrég újra felnyitották az ínyem, hogy előkészítsék a műfog felhelyezését. Ez alatt az egy év alatt, amíg szemfog nélkül éltem, sokat tanultam. Eleinte nehéz volt elfogadni, hogy 22 évesen fogatlan vagyok, hogy nem haraphatok bele úgy dolgokba, ahogy akarok, hogy ha mosolygok, mindenki láthatja.

Nehéz volt elfogadni, hogy műfogam lesz, mint az öregeknek.

Sokszor kérdezték, mikor kerül le a fogszabályzó, miért van, mi van a fogaimmal, és nehéz volt ezt elmondani szégyenkezés nélkül, mégis elmeséltem, hogy ne firtassák többet. Ott csengett a fülemben minden, amit a női mosoly szépségéről mondanak, és olyankor mindig csak eligazgattam a felső ajkam, ami már megint beleakadt a „protkómba”. Alig vártam, hogy „végre szép legyek”. Persze nem voltam önbizalom-hiányos, de azért jelentős érvágásként éltem meg, és élem meg bizonyos szintig ma is, ahogy itt ülök még mindig fogatlanul a Balaton partján, és pempőket eszem, mert megint tele vagyok varratokkal, de már csak az zavar, hogy nem tömhetem tele magam valamelyik part menti bisztróban.

Forrás:
Stocksnap

Persze tudom, nincs olyan nő, aki elégedett lenne magával, de azt hiszem, elég pozitívra tornásztam a testképemet az énképemet. Tudom, hogy nem attól a két szemfogtól leszek jó nő, ami majd hamarosan elkészül, aprólékos műgonddal, pontosan az én számba méretezve. Megláttam mindazt a szépséget, amit a Jóistentől kaptam. Egyrészt megtanultam értékelni a többi szép és egészséges dolgot magamon, másrészt a személyiségem pozitív vonásait. Megtanultam, hogy a szépség valóban belülről fakad. (Elcsépelt, tudom…)

De ha jól tudom viselni, ha nem vagyok zavarban tőle, még a fogatlanság is jól tud állni.

Tudom, hogy ha ez marad életem legnagyobb problémája, én leszek a legboldogabb ember a Földön. Ha mégis elbizonytalanodnék, csak felidézem magamban Sissit. Kevesen tudják, de állítólag a szomorú sorsú magyar királynénak kifejezetten csúnya fogai voltak, amiket mindig igyekezett rejtegetni. Mégis ő volt a kor Európájának leggyönyörűbb asszonya, és ma is legendák szólnak a szépségéről.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.