A szív ritkán – valljuk be, szinte alig vagy sosem – kerül a tányérunkra. Jó, talán a hétvégi tyúkhúslevesben kódorog egy vagy kettő az aprólékból, amiért vagy versengenek a családtagok, vagy diszkréten kerülgeti mindenki. Pedig a szív tulajdonképpen a legnemesebb rész – sovány színhús!
A fenti forgatókönyv még az optimális eset, a legtöbb családban a macska vagy a kutya tálkájában landol a csirkeszív. A belsőségek nálunk elég megosztóak, a máj még rendben, de a szív már erősen kérdéses. Pedig máshol ínyencfogásnak számít, a törökök és a marokkóiak nyárson sütik a pácolt szárnyasszívet, a franciáknál a borjú- és a bárányszív számít csemegének, van, ahol ledarálják, és úgy formázzák húspogácsának, de vörösboros raguváltozata is sokféle létezik.
Hannibál is imádná a VOUS-lányok kedvenc belsőségeit – és ti?
Itthon talán a legmegosztóbb alapanyagok, illetve ételek a belsőségek. A vidéken cseperedettek – szerintem – valamivel szívesebben is fogyasztják, mint „fővárosi” társaink, de mi sem eszünk azért meg mindent. Van, amire még mi sem tudunk ránézni. Pedig sokszor nemcsak azért lenne érdemes ennünk ezeket, mert nagyon kedvező áron juthatunk hozzájuk, és mert jó pár belsőség valóban elképesztően finom, hanem mert b̶a̶r̶o̶m̶f̶i̶r̶a̶ baromira egészségesek is, komplett vitaminbombák!
Ha jobban belegondolunk, csupa izom, vagyis sovány színhús az egész, és ha egy kis citrusos vagy ecetes, boros – vagyis savas páccal – érleljük, akkor könnyen puhára süthető, főzhető, mert a savtartalmú pác fellazítja a hús szöveteit, nem mellesleg pedig fűszerezi, ízesíti is.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
