Rendecki Mónika vendégszerző  „Hangtalanul, némán éltem, kifogásokat kerestem” – Nőként is merjetek karriert építeni!

Nők és közélet: 2017-ben nagyon nagy luxus megengedni magunknak, hogy ne legyünk képben

Pár hete volt szerencsém részt venni egy interjúztatási folyamatban egy médiaügynökségnél. A legtöbb jelentkező egyetemista vagy friss diplomás lány volt – amikor pedig megkérdeztük tőlük, melyek azok a témák, amelyek a leginkább érdeklik őket, a „divat, stílus és életmód” választ kaptuk. „És a közügyek?” – tettük fel a kérdést. „Ááá, én politikával nem foglalkozom” – hangzott a válasz az esetek 98%-ában.

Néhány hónappal ezelőtt olvastam egy cikket arról, mennyire nehéz a pártoknak megszólítani a 18–25 év közötti nőket hirdetéseikkel, hiszen a legtöbben közülük egyáltalán nem is követnek híroldalakat, sokan pedig amint politikai tartalmú reklámmal találják szemben magukat, el is rejtik azt a hírfolyamukból.

Persze ez valahol teljesen érthető: elég csak a magyar parlament összetételére gondolni, ami, hát, finoman szólva sem közelíti meg az európai átlagot. (Az egész Európai Unióban nincs még egy olyan ország, ahol ennyire kevés nő ülne a parlamentben, de az Apolitical felmérése szerint még a legtöbb afrikai és közel-keleti ország is előttünk jár ilyen szempontból.) Ezek után

a nők valamilyen szinten jogosan érezhetik azt, hogy teljesen ki vannak szorítva nemcsak a politikai életből, de úgy általában a közéletet érintő kérdésekben sem számít a véleményük.

A szép füzetnek nem vesszük hasznát, a kritikai gondolkodásnak viszont igen

Gondolom, sokan szeretnék most azt olvasni, ahogyan szépen levezetem, miért hülye minden lány (kivéve természetesen én és a barátaim), de aki erre számít, gyorsan kattintson el: most nem ez fog következni. Ugyanis azt, hogy ki lesz „hülye” és ki nem, nem az határozza meg, milyen kromoszómákkal születtünk, hanem az, hogy milyen környezeti hatásoknak voltunk kitéve, amíg felnőttünk, azaz milyen hatással voltak ránk a szüleink, az iskola vagy éppen a baráti társaságunk. Azt pedig kategorikusan kijelenteni, hogy a nők hülyék ahhoz, hogy ilyen kérdésekben véleményt alkossanak, nettó őrültség.

Ezért ha azt mondjuk, azért nincsenek jelentős számban nők a politikában, mert nem elég értelmesek hozzá, azzal azt feltételezzük, hogy mindenki, aki ma a parlamentben ül, a lehető legjobb szakember.

Gondolom, ezzel elég sokan vitatkoznának.

És bár nem tudok nyilatkozni minden 18–25 év közötti lány családjáról vagy baráti társaságáról, azért azt tudom, hogy a jelenlegi iskolai rendszer nem éppen kritikus gondolkodókat nevel, pláne nem a lányokból. Ahogyan már kábé elsőben elhangzik az a mondat, hogy „a matek fiús tárgy” (bár ezt eddig nem bizonyította semmilyen kutatás, hogy a férfi és a női agy különösebben eltérne ilyen tekintetben), vagy „a politika a férfiak játszótere”, úgy sikerül belenevelni a fiatal lányokba azt is, hogy a világban soha nem szabad kérdezni, pláne megkérdőjelezni azt, amit a tanár/szülő/férj mond, hanem szót kell fogadni és szépen bemagolni, amit elénk raktak.

Ilyen nevelés mellett pedig hogyan várjuk el, hogy közéletileg aktív legyen valaki?

„Miért van szüksége a feminizmusra egy szép nőnek?”

„Miért van szüksége a feminizmusra egy szép nőnek?”

Vissza a jövőbe? Na de miért? Úgy tűnik, mostanában egyre több nő tér vissza a hagyományos szerepekhez, ami egyet jelent a kizárólag a gyereknevelés és a háztartás köré szerveződő mindennapokkal még akkor is, ha a gyerekek megnőnek. De vajon ők akarnak lemondani a kivívott jogaikról és az önmegvalósítás boldogságáról, vagy inkább csak feladják a harcot a férfiközpontú társadalomban? Egy feministával beszélgettünk az egyenjogúságról.

Attól még, hogy valamit hangosan mondanak, nem feltétlenül igaz

Az egyetemi évek alatt rengetegszer fordult elő, hogy a gyakorlataimon néhány fiú leuralta a témát.

Ezek általában nem a legokosabb vagy legértelmesebb gyerekek voltak, sőt – sokszor bődületesen nagy hülyeségeket beszéltek úgy, hogy közben egy arcizmuk sem rezzent.

Eközben ott ültek a tényleg okos és sokszor jobban felkészült lányok, de meg sem mertek mukkani, mert féltek, hogy amit mondanak, az „rossz” lesz. Pedig bátran ki merem jelenteni, hogy ha anno azoknak a lányoknak a véleményét hallgattam volna minden csütörtök délelőtt tíztől fél tizenkettőig a feltűnési zavarban szenvedő fiúk helyett, már többet érne a diplomám és fele ennyire sem lennék megkeseredett, mint amennyire most az vagyok.

Szóval lányok, ne féljetek vitatkozni!

Attól még, hogy valaki hangosan, magabiztosan vagy leereszkedően beszél hozzátok, még nem lesz igaza. Nyugodtan álljatok ki a véleményetek mellett, ha úgy érzitek, igazságtalanság ér, még akkor is, ha elsőre rémisztőnek tűnik a gondolat. És egyébként is: csak az kiabál, aki fél.

Miért fontos nőként aktívnak lenni?

Tudom, szeretitek azt hinni, hogy azzal, hogy megvan az általános választójog, a nők is dolgozhatnak, sőt, már az apukák is elmehetnek gyesre, végre győzedelmesekedett a feminizmus, ami ezután jön, az már csak extremitás – pedig nem.

Gondoljatok csak a Magyarországon nem létező női kvótára, az Isztambuli Egyezményre, amit még mindig nem írtunk alá, vagy a nőügyekre, amikkel nem foglalkozunk.

Ha ti nem háborodtok fel és nem tesztek lépéseket, más sem fog. És bár jó érzés abba a hitbe ringatni magunkat, hogy „jó, majd jön valaki, aki ezt megoldja”, ez nem így lesz – fogjatok össze, tegyétek meg az első lépéseket, még ha az csak annyi, hogy aláírtok egy nektek szimpatikus kezdeményezést, elmentek egy közéleti témát érintő előadásra, vagy csak reggelente nem az Instagramot, hanem a híroldalakat görgetitek át.

2017-ben nagyon nagy luxus megengedni magunknak azt, hogy ne legyünk képben a világ történéseivel – legyünk idősek, fiatalok, férfiak vagy nők.

Álljatok ki magatok és a jogaitok mellett! Ne hagyjátok, hogy mások döntsenek a ti életetekkel kapcsolatban semmilyen formában – legyen szó akár arról, hogy a barátotok nem enged el este bulizni, mert „félt”, vagy mondjuk arról, hogy egy férfiak uralta kormány a beleegyezésetek nélkül akarja betiltani az abortuszt, ahogyan az Lengyelországban is történt.

A tudás hatalom, kezdjetek el élni vele.