Új sorozatomban olyan inspiráló nagy napokat mutatok be nektek, amelyek egytől egyig vagányak, szokatlanok, különlegesek, bevállalósak. „Nem szerettünk volna nagy felhajtást, ezért egy 10 fős polgári után fogtuk magunkat, és elrepültünk egy pici karibi szigetre” – írta bemutatkozó levelében Vanda, aki csodálatos víz alatti képeket is csatolt. Nekem pedig több se kellett, kifaggattam az esküvőről.
Hogyan ismerkedtetek meg?
Ciki, nem ciki, az interneten. A Randivonalra mentem fel 4 éve álnéven, hogy megnézzek valakit, de képet nem töltöttem fel, és a bemutatkozóm is csak egy sor volt. Miután megnéztem, akit szerettem volna, nem is foglalkoztam a témával, mert tényleg nem akartam így ismerkedni, de sokan a nulla infó ellenére mégis írtak, köztük Gyula is – és hát neki egyedül válaszoltam is.
Milyen volt a lánykérés? Mennyi idővel az esküvő előtt került rá sor?
A lánykérés nagyon meglepő volt, mert „semmi extra” nem volt benne – ahogy sokan várták, hogy biztos valami extrém lesz, így nem is számítottam rá. A megismerkedésünk után másfél évvel elmentünk körbebiciklizni a Velencei-tavat, és a túra végén egy bódé előtt, a padon tette fel a kérdést, mi szerint leszek-e a nenéje.
A nene a hawaii lúd, aki egy életre választ magának párt. Előtte télen Hawaiin voltunk, ott láttuk és szerettünk bele ezekbe a ludakba.
Az esküvő kapcsán milyen koncepció volt a fejedben? Sikerült-e maradéktalanul megvalósítani az elképzeléseidet?
Egymástól függetlenül tengerparti esküvőben gondolkodtunk, mert nagyon szeretünk utazni, télből a nyárba menni, és élményeket gyűjteni tárgyak helyett. Egyikünk sem tudta volna elképzelni a „hagyományos” lagzit, valahogy azt éreztük, az nem rólunk szólna. Koncepció az utolsó pillanatig nem volt, nem nagyon tudtunk más tengerparti esküvőkkel sem azonosulni (amiket mondjuk csomagban foglalsz le itthonról), úgyhogy
úgy voltunk vele, hogy kimegyünk, a lényeg, hogy süssön a nap, és majd meglátjuk…
Amit tudtam, hogy nagyon szeretném a fényképeken a türkizszínű tengert viszontlátni, de erről próbáltak lebeszélni, merthogy ahhoz dél körül kell fotózkodni 40 fokban és napsütésben. Én ebből nem engedtem – így a végeredmény is fantasztikus lett szerintem. Jó, jó, egy csomó képen hunyorgunk, de valamit valamiért.
Hogyan fogadta a család, hogy 10 fős volt a polgári esküvő, és utána elutaztok KETTEN?
Ezért is lett végül egy ennyire szűk polgári, hogy azért a család is velünk örüljön, ne maradjanak ki teljesen, de tényleg nagyon jó fejek voltak, mert nem csináltak belőle ügyet, velünk együtt örültek.
Esküvői inspiráció 2018-ra
Miért pont a pici Turks- és Caicos-szigetekre esett a választásotok?
Egy baráti pár él kint ezen a szigeten, és annyira adta magát, hogy mivel gyönyörű a tengerpartja, Gyula volt is már itt azelőtt pár évvel, felesleges lenne máshova menni. Meg ez azért nem egy tipikus esküvői helyszín, sokan nem is hallottak még róla. Innen visszafele útba ejtettük Floridát is, ott is eltöltöttünk egy hetet.
Nem volt fix dátum sem, úgy terveztük, hogy kicsit barnulunk, aztán ha jó idő lesz, megejtjük a szertartást. Ez végül 2015. december 6-án volt, Gyula aznap délelőtt még szörfözött egyet, aztán dél körül elkezdtünk készülődni. Ő lement a baráti pár férfi tagjával a partra, a homokba letettek egy hangszórót, amiről a zene szólt, meg felállított egy állványt a kamerának.
Engem közben fent a szobában fotózott a pár másik tagja, majd a szállodában is készültek képek, és végül lementem a partra úgy, hogy Gyula háttal állt nekem, és csak mikor odaértem, fordult meg, és látta meg a ruhám. A barátunk – aki egyébként görögkatolikus lelkész – tartotta a gyűrűket, és mondott pár szót. Utána mi elmondtunk egy-egy fogadalmat, amit előző este írtunk egymásnak. Ezután felhúztuk a gyűrűket, és a barátaink által meglepetésként odakészített kókuszdiókkal koccintottunk – majd jött a csokordobás az egyetlen női résztvevőnek, a fotósnak. Tökéletes volt így, annyira meghitt és szeretetteljes, itt tényleg minden rólunk szólt.
Hogyan választottad ki a ruhát?
Mivel tudtuk, hogy vizes képeket is szeretnénk, a kölcsönzés nem jöhetett szóba. Az esélytelenek nyugalmával mentem el Mohácsra Bélavári Zita szalonjába. Azt hittem, horroráron lesznek a ruhák, amit biztosan nem engedhetünk meg magunknak, de hihetetlen, hogy mennyire jó áron tudtam venni egy gyönyörű, kétrészes darabot, amit újonnan, egy az egybe rám készítettek! A ruhát 3 reptéren át cipeltük magunkkal, tökéletes állapotban volt érkezéskor, és ami meglepő, hogy a tengervíz sem okozott benne semmi kárt! Miután végeztünk a vizes képekkel, úgy, ahogy voltunk, full vizesen felmentünk a hotelszobába, és beálltunk a zuhany alá. Utána kitettük száradni az erkélyre, és pontosan olyan volt, mintha vadonatúj lenne!
Mivel nem ott volt a hivatalos esküvő, papírokkal sem kellett foglalkozni, ugye?
Nem, az nagyon macerás lett volna, az itthoni polgári mellett ez is egy érv volt.
Ha nem lett volna profi fotós az ismerősötök, akkor vittetek volna fotóst, vagy helyi fotóst kerestetek volna?
Helyi fotós lett volna, bár őszinte leszek, ez egy nagyon drága sziget, egyébként nem a mi pénztárcánkra szabva, így az is terv volt, hogy ha nem tudjuk a barátunkat megkérni, akkor Floridában tartottuk volna, mert az sokkal olcsóbb lett volna.
Volt valamilyen izgalmas kaland a fotózás során? Szuper képek lettek, nagyon lazának tűntök.
A vizes képeknél vicces volt, hogy ki voltam festve, úgyhogy nagyon csípte a szemem a tengervíz, de nem érhettem hozzá, mert különben elmaszatolom, szóval ott párszor vertem a fejem a falba, hogy ezt kitaláltuk. A partról is csak néztek a hotel vendégei, hogy tök hülyék vagyunk, full esküvői cuccban vagyunk a tengerben?! Meg jó volt, mikor a fogadalmunkat mondtunk, egy kóbor kutya arra járt, és majdnem elvitte a homokba letett kókuszdiókat, úgyhogy a legnagyobb romantika közepén a kutyát hessegettük el onnan.
Kik segítettek?
#esküvőmásképp 1. része: #viviatiesküvő
Kevés vintage-rajongó van Budapesten, aki nem ismeri Kertész Violettát, a LoveBug Vintage tulajdonosát, aki évek óta webshopján és cuki lakásbutikjában árulja a legkülönbözőbb országok és városok bolhapiacairól származó kincseit. Az üzlet most egy ideig zárva tart, mert Vivi és férje nászútra mennek. Közel sem hétköznapi esküvőjükről maga Violetta számolt be, aki megosztott velünk néhány fotót is.
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
