Egyéb kategória

Barátságtalan emberek és magány – tényleg ennyi lenne Budapest? Vidéki lányként a fővárosban

„Túlzás nélkül állíthatom, hogy számoltam a napokat, mikor költözhetek fel végre Budapestre. B-U-D-A-P-E-S-T, a nagybetűs nagyváros. Vagyis számomra mindig is az volt, el sem tudtam képzelni, hogy máshova járjak egyetemre. Elképzeltem előre minden percét, hogy hogyan hódítom meg a buli világát, a gasztronómia fellegvárait, a kultúra legújabb és legizgalmasabb hajtásait. Úgy élt a város a fejemben, hogy itt merhetsz igazán egyedi lenni, és nem lenézendő, hanem igenis cél, hogy ne a tömeg után menj, hanem ha kell, éppen vele szembe” – kezdi történetét Aliz, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Tóth Aliz írását olvashatjátok. 

vous - 2017.10.16.
Barátságtalan emberek és magány – tényleg ennyi lenne Budapest? Vidéki lányként a fővárosban

Álom vége. Következzen a valóság. Sosem felejtem el az első egyedüli találkozásomat a várossal. Eső, hideg és elveszettség. Közel egy órámba és budapestiek – néha turisták – tucatjaiba telt, mire A-ból B-be jutottam. Teljesen eláztam, rémes kedvem volt,

és nem értettem, miért nem örököltem jó tájékozódóképességet mondjuk a rossz szemem helyett. De persze nem a tájékozódás maga volt az igazán kulcsfontosságú probléma, hanem a mélységes elveszettség érzése.

Gyerekesnek hathat, de annál fontosabb probléma lett belőle. Vidéki lányként nem is gondoltam, mennyi minden megváltozhat majd az életemben. A kezdeti lelkesedésem az új emberek és ingerek iránt alábbhagyott, drasztikusan. Féltem, és folyamatos egyedüllétet éreztem kezdetben.

Forrás:
Pexels

Féltem, hogy ez az állapot sajnos maradandó lesz.

A városban közlekedve már nem az izgalmas új embereket láttam, hanem a félelmetes, énközpontú, barátságtalan embereket, akik a saját napi rutinjukon kívül nem igazán akarnak mással foglalkozni.

Egyre jobban éreztem, hogy elzárkózom mindentől, és egyre nehezebbé válik nyitni bármi irányába.

És akkor megálltam egy percre. Választhattam: felveszem a harcot ez ellen, vagy hagyom, hogy magával rántson, és ne eresszen soha többé. Szerencsémre az első mellett döntöttem. Újra lépéseket tettem a külvilág felé, és cserébe milliónyi lehetőséget kaptam: barátokat, élményeket, szerelmet. Visszakaptam azt a kezdeti lelkesedést, amivel nekivágtam immár negyedik éve a fővárosnak.

Hogy mit lehet tanulni ebből a kis szösszenetből? Egyértelműen azt, hogy sose zárkózz el semmi elől sem. Egy ponton rájössz, hogy nem a város ellen harcoltál annyira, csupán magaddal szemben kellett engedményeket tenned. Amely engedmények habár kezdetben elég minimális kamatozásúnak tűnhettek, később mégis óriási hasznot hoztak, nem másnak, mint saját magadnak.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.

Ajánlott cikkek