Éljen a magyar szabadság, éljen a haza? Én, mint Y generációs rabszolga

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza? Én mint Y generációs rabszolga

„Szabadok a magyarok? Tényleg? Olyan munkát végeznek, amit szeretnek? Olyan körülmények között élnek, nevelik a gyermekeiket, amelyek a testi, lelki és szociális jólét teljességigényét kielégítik? Azért vándorol el az Y generáció többsége? Azért vállal munkát külföldön, tanul a felsőoktatásban más EU-s tagállamban, telepszik le és alapít családot más kultúrában, mert olyan irdatlanul jó itthon? Hát nem!” – kezdi történetét Bogi, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Gál Boglárka írását olvashatjátok. 

S hogy akkor mégis miért teszi? Azért, mert kénytelen. Mert a mai huszonéves társadalom többre vágyik, mint amit itthon el lehet érni. És tudjátok, mit? Igazuk van! Leérettségiztem, kezdeni kéne valamit az életemmel. Egyetem? Legyen! Munka, diákhitel, kollégium, szűkösen élek, bulizok, megtalálom az igaz szerelmet. Diákmunkát vállalok, tanulok. Próbálok spórolni. 

Huszonéves vagyok, munka kéne, rendes, nem diák. Egyetem mellett főállás? Csúszok, mert nem tudok tanulni, de akkor még több diákhitel, még később lehet elkezdeni az igazi nagybetűs ÉLETet, marad a diákmeló.

A család segít. A családi kassza véges, a diplomáig még másfél év. Diákhitel. Ó, idéntől elengedik a kamatot. Aha, akinek 3 gyereke van, annak. Gyereket szüljek? Kapok vissza nem térítendő házhitelt is! Ó, igen, de hova? Nincs lakás. Albérlet. Koliból ki, albiba be a nagy szerelemmel. Alig élünk meg, közel vagyok a huszonöthöz, lassan kéne rendes meló, addig nincs gyerek. Marad a diákhitel törlesztése és az egyetemista élet.

Itt a diploma, ideje elkezdeni élni. Nincs félretett pénz, friss diploma mellé nem jár 10 év munkatapasztalat, más megoldást kell találni. El kéne jutni végre A pontból B pontba, hogy legyen valami az életünkkel. Vegyünk lakást. Jöhet a lakáshitel – jelzem, a diákhitel mellé. Emellé olyan állás kell, amiből tudunk két hitelt törleszteni, jó állás, ami mellett lehet családot alapítani, így közel a harminchoz illene.

Jól fizető állást keresek, tessenek adni!

Világgá ment az anyukám!

„Világgá ment az anyukám!” – Egy cikk az összes bátor magyar nőnek, akik 45 éves koruk után külföldre költöztek

Azon, hogy sokan vannak, akik egyetemistaként vagy a tanulmányaik végeztével jobb lehetőségeket kutatva külföldön vállalnak munkát, már meg sem lepődünk. (Azon talán inkább, hogy szakembereket hosszan keresve sem találunk itthon.) A szülők ilyenkor nehezen, de engedik a gyereket, hiszen ideális esetben tudják: nem állhatnak mellette mindig, a maga életét kell élnie a családtól távolra szakadt családtagnak. De mi történik akkor, ha mindez fordítva alakul? A folytatásért kattintsatok IDE! 

Nincs jól fizető munka, napról napra élünk, nincs megoldás. Vagy mégis? Próbáljunk szerencsét külföldön. Hátrahagyjuk a barátainkat, a kutyát, a jól megszokott közeget, az otthonunkat, az életünket, a családunkat. Irány valamelyik európai tagállam, ahol be is fogadnak minket. Bőröndöt pakolunk, igyekszünk közeli melóhelyet találni, elvégre élettársak vagyunk, ne menjen rá a kapcsolatunk. Találunk, 1000 kilométerre otthonról. Kocsit veszünk, hitelből, mert nem futja a kiadások mellett másra. Diákhitel, lakáshitel, személyi kölcsön.

Kezdjünk el élni! A szüleim külföldön, másképp nem tudták volna a három gyerek egyetemi éveit szponzorálni. A testvérek külföldön, hitel, össze kell szedni magunkat, kéne család. Mi költözünk, mert nincs más választás. Nekivágunk. Törlesztjük a hitelt, egyről a kettőre jutunk.

Forrás:
Depositphotos

Nem a saját nyelvünkön beszélünk, nem a saját nemzeti ételeinket esszük, de legalább eszünk valamit. Idegen kultúrában szocializálódunk. A gyerekünk is ide fog. 30 után jön az első baba. Itt vannak a barátaink, itt a jól fizető állásunk, itt a megteremtett életünk, hiszen kénytelenek voltunk éveket itt tölteni. Itt szülöm meg az első gyerekem, és ha lesz, hidd el nekem, a másodikat is.

Jó az egészségügy, nem haldokolni mész szülés helyett. Fenn tudunk tartani egy családot, mert versenyképes fizetést kapunk. Keményen dolgozunk, persze. De mennyivel szívesebben tettük volna ezt otthon!

Hazamegyünk, hogyne... látogatóba. Hogy a nagyszülők lássák az unokájukat. Hogy megismerje a gyerek, hogy valójában milyen nemzetiségű, de csak éppen, mert menni kell vissza dolgozni.

Hazajárunk néha az ünnepekre, találkozunk a régi barátokkal, akik szintén az egész családdal külföldön élnek. Meglátogatjuk őket? Persze, végre van pénz nyaralni. Jön a második baba, és már tudjuk,hogy nem lehet innen hazamenni. Biztos jövedelem, munkásosztály az országért, ország a munkásosztályért. Leéljük az életünket valahol messze onnan, ahova a szívünk hazahúz. Választottunk volna, ha adtak volna lehetőséget. De addig ne lepődjünk meg, ha külföldön készült családi fotók borítják az internet szép mezejét, amíg nem adnak lehetőséget arra, hogy valaki boldogan éljen, OTTHON.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.