A 'bolhából elefánt' tipikus esete – Egy reggeli veszekedés és kibékülés margójára

Az együttélés apró betűs részei... – Egy reggeli veszekedés és kibékülés margójára

„Átlagos reggelnek indult, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem a mi napunk lesz… Édes drága kilenc hónapos kislányunk már húsz perce azzal szórakoztatta magát, hogy tehetetlenül fekvő szülein mászott oda-vissza, oda-vissza. Valahogy egyikünk se mozdult, hullák voltunk. Egy újabb sírós éjszaka után mindketten azt vártuk, hogy majd a másik cselekszik” – kezdi történetét Imola, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Koszorus Imola írását olvashatjátok. 

Ez a fogzás, komolyan mondom, kiveri a biztosítékot. Kettő már kínkeservesen kijött, de most, azt hiszem, stratégiát váltott a gyerek, mert egy füst alatt hatot is növesztett – persze az ezzel járó üvöltés is legalább hatszor akkora. Végül a férjem adta meg magát hamarabb, kikászálódott az ágyból, kiment kávét főzni, és vitte a gyereket is. Nincs ebben meglepő, hiszen éjszaka én kelek fel hozzá, hogy a férjem tudjon pihenni, és teljesíteni a munkahelyen. Reggelente ez nálunk a menetrend, kapok egy kis magányt, amíg ők tesznek-vesznek a konyhában.

Kis idő múlva én is feltápászkodom, mondtam valamit szeretett uramnak,

de rám se hederített. Megfagyott a levegő köztünk. Csikorogva elkezdtek forogni a félig még kómás fogaskerekek: mégis mi a fene baja lehet?

Halványan derengett valami az éjszakából, egyszer kivételesen maga mellé vette a babát, mondván, úgyse tud pihenni, mert kattog mindenfélén. Előző nap számoltuk ki, mennyi pénzből tudunk gazdálkodni, hogy a cuki egyszobás mézeskalács házikónk új szintre léphessen – szóval nem csodálkoztam.

Sajnos hiába akart jót, a csemeténk hangos nemtetszéssel fogadta az új éjjeli szituációt. Nem az apja ellen volt kifogása, csupán ő nem rendelkezik nyugigombbal – azaz kettővel, amik mind anyánál vannak. Szóval visszakértem a gyereket, betömtem a száját, 10 perc múlva édesdeden aludtunk. Így emlékeztem én, de a férjem viselkedéséből ítélve kiesett pár képkocka.

Forrás:
Depositphotos

Ahogy eljutottunk a „beszéljük meg” szintre, kiderült, hogy durván beszóltam éjszaka, amivel megbántottam. Elnézést kértem, kiveséztük a témát, puszi-puszi, örültünk, hogy minden oké. Csináltam tovább a szendvicseket, mire fordulok egyet, és bumm. Nem láttam, hogy a vadiúj kávédarálónk ott díszeleg a munkalapon, és levertem. Megsemmisülve álltam, éreztem, ahogy életem szerelme a friss békülésre való tekintettel nyeli lefele az egyébként jogos megjegyzéseit, és csak egy „ó kicsim!” hagyja el a száját. Összeraktuk, kiderült, hogy működik, ami letört, az visszaragasztható, szóval végre leültünk reggelizni.

Belekortyoltunk a kávéba, és mint a filmekben, köptük is ki. Savanyú volt a tej. Az uramnál elszakadt a cérna, mert ráadásul aznap a nem éppen olcsó római mogyorós kávéra esett a választása. Ki rakta be a rossz tejet a hűtőbe? – kérdezte. Mire én elégtételt véve emlékeztettem, hogy a tegnapi kakaója hasonló okokból került a WC-be, szóval nagy valószínűség szerint ő maga volt a tettes.

Rám nézett, elmosolyodott, és megkérdezte: akkor egy-egy? 

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.