Nem kell hozzá profinak lenni: kezdőként is sikerélménnyel távoztam Juditu workshopjáról Molnár Viola Anna

Nem kell hozzá profinak lenni: kezdőként is sikerélménnyel távoztam Juditu workshopjáról

DIY-projektekkel tele van az internet: cikkek, blogok, Pinterest-táblák szolgáltatnak kiapadhatatlan inspirációs forrásként – itt, a Vousnál pedig ügyeletes DIY-szakértőnk, Mojzes Nóri pattogtatja a jobbnál-jobb ötleteket szinte napi rendszerességgel. Bár óriási rajongója vagyok a műfajnak, az esetek 99,99%-ában csak gyönyörködöm mások munkáiban, de én magam nem kezdek neki az alkotásnak – hiszen „béna” vagyok. De vajon a DIY csak a kézügyességgel rendelkező, türelmes, kreatív emberek (mint amilyen a mi Nórink) kiváltsága lehet – vagy a kétbalkezes laikusok (mint például én) is labdába rúghatnak olykor? Hogy válaszolni tudjak erre a kérdésre, leteszteltem magam Varga Judit – a Juditu blog írója és a Dekor.Álom könyv szerzője – legutóbbi workshopján.

Varga Judit Dekor.Álom című könyve nemrég került a könyvesboltokba, Judit pedig úgy döntött, egy zártkörű workshoppal ünnepli meg a kötet megjelenését.

Az eseményre természetesen a Vous kiapadhatatlan kreativitású, nem evilági kézügyességgel rendelkező, tizenkétszeres aranyecset-díjas DIY guruja, Mojzes Nóra is hivatalos volt – de nyugi, én is ott voltam, hogy képviseljem a társadalom kevésbé szerencsés felét: a lelkes, de kétbalkezes embereket.

Forrás:
Vous

Gondoltuk, ha már DIY-kötetről van szó, nézzük meg, mit adhat a könyv a laikusoknak. Kezdjük a nyilvánvalóval: workshopon részt venni jó dolog. Egy ilyen eseményen kellemes környezetben, jó társaságban és egy szakértő felügyelő tekintete mellett alkothatunk úgy, hogy valójában minden elő van számunkra készítve: nem kell az alapanyagok beszerzésével bajlódnunk, és ez óriási segítség, hiszen valljuk be, aki nem járatos a DIY világában, az rendszerint már ott elbukik, amikor egy leírás alapján kéne beszereznie bizonyos alapanyagokat...

Kudarc

Kudarcba fulladt a legutóbbi DIY-projektetek? A hiba nem bennetek van, hanem a netes tutorialokban

"Volt már, hogy kipróbáltatok egy DIY-ötletet, de baromi rosszul sikerült? Ilyenkor mire gondoltatok, hogy ti vagytok kétbalkezesek, vagy hogy nem megfelelő anyagokat használtatok hozzá, esetleg úgy béna az egész ötlet, illetve annak kivitelezése, ahogy van? Megpróbáltátok ti kijavítani, újragondolni, vagy hagytátok az egészet a fenébe? Röhögtetek már másokon, amikor egy ötletet elkészítve a saját verziójukat is bemutatták, és még csak köszönőviszonyban sem volt az eredetivel? És az okokat is tudjátok, hogy valójában miért nem sikerül egy-egy DIY?"

Nem mindegy ugyanis, hogy „ragasztó” címszó alatt pontosan milyen ragasztót is ért a szerző, ahogy festékből is van legalább 100-féle, és akkor még nem is beszéltünk arról az esetről, amikor magától értetődő természetességgel említenek meg olyan eszközöket, amiket egy laikus még a büdös életben nem tartott a kezében...

Nekem a legtöbb DIY-leírással ugyanaz a problémám, mint egyes ételreceptekkel: úgy szólnak hozzám, mintha már tapasztalattal rendelkeznék az adott területen, és mintha minden magától értetődő lenne számomra. Hát nem az...

Ahogy egy csirkemellet sem lehet elsőre „érzés szerint” fűszerezni – hiszen honnan is tudhatná egy kezdő, mi a fenét kéne éreznie –, úgy egy DIY-feladatnak sem lehet önállóan nekiugrani, ha nem részletes és pontos az útmutatás. Amikor mindezt az ember „feneke alá teszik” egy workshopon, az csodálatos érzés, hiszen onnantól kezdve tényleg csak alkotnod kell és jól érezned magad! Na de mi van akkor, ha otthon támadna kedved kreatívkodni? Nos, akkor két lehetőséged marad:

  • vagy baromi sokat hibázol addig, amíg végre kísérletezés útján rájössz, mire is gondolt az adott DIY-projekt szerzője,
  • vagy bombabiztos útmutatót keresel magadnak – ez utóbbi viszont (szerintem) ritka. 

Judit könyve szerencsére ebbe a kategóriába esik:

végre született egy olyan DIY-gyűjtemény, ami részletes alapanyagleírással és eszközismertetővel kezdődik.

Az örömömet pedig csak tovább fokozta, amikor azt láttam, hogy valóban könnyen kivitelezhető, mégis trendi és ízléses ötleteket vihetek haza magammal egy könyv formájában. (Ugyanis azt sem szeretem, amikor egy DIY-projektben a nyakatekert ötletek már-már a jóízlés rovására mennek.)

Itt most olyan ötletek lettek összegyűjtve, amelyekben a fő vezérfonalat Judit ízlése adja (márpedig aki követi a Juditu blogot, azt valószínűleg pont ezt a kifinomult, mégis karakteres ízlésvilág fogta meg), de apró (értsd: tényleg apró) változtatásokkal bármit a magatok ízlésére alakíthattok.

Forrás:
Vous

Jó példa volt erre a párnahuzat, amit a workshopon készíthettünk: egy parafakorong és egy dekorgumi segítségével mindenki olyan mintát nyomhatott a saját huzatára, amilyet csak akart. A végeredményt mindössze az befolyásolta, hogy ki milyen formát vágott ki a dekorgumiból, amivel pecsételtünk.

Jómagam a harmadik nekifutásra már egész pofás kis szájat kanyarintottam az ollómmal, a tizenkétszeres aranyecset-díjas kollégám persze nekiállt vagánykodni: ő egy három pár lábbal, szárnnyal, csápokkal rendelkező ízeltlábút vágott ki – nyilván elsőre, nyilván hibátlanul.

De itt jön a jó hír: a végeredmény mindkét minta esetében  szuper lett, a next-level bogaras minta és az én kispályás szájas mintám ugyanolyan jól nézett ki a huzaton, amikor készen lettünk. Sőt, továbbmegyek: volt, aki „csak” négyzetekkel nyomta tele a textil, de az is baromi jó lett. Miközben mindannyian ugyanazzal a technikával és ugyanazon irányelvek mentén dolgoztunk, eltérő stílusú, mégis ízléses párnahuzatok születtek – tanúsíthatom: egyszerűen és gyorsan. Ez pedig a könyvben szereplő ötletek nagy részére szintén igaz: ahogy átlapoztam a kötetet, azt láttam, hogy tényleg mindenki, még kezdők is bátran próbálkoznak.

Aki teljesen új a DIY világában, az örülni fog a részletes útmutatásoknak és a kivitelezhető feladatoknak, de a tapasztalattal rendelkezők is imádni fogják, mivel minden ötlet személyre szabható, és a végeredménynek tényleg csak a kreativitás szabhat határt. 

További DIY-ötletekért kattintsatok a linkre!