randi-romantika-kapcsolat-szerelem

„Ismét a raboddá váltam” – Történet egy mérgező kapcsolatról

Külső szemlélőként könnyű párkapcsolati tanácsokat osztogatni, de annak, aki éppen megéli a nehéz helyzetet, annak közel sem ilyen egyszerű. Sokunknak van egy olyan ember az életében, akiről tudja, hogy el kell felejtenie, de ő időről időre felbukkan, mindig pont a legrosszabbkor. Erről szól ez az #egyperces. 

Végre boldog vagyok. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek egy olyan férfival, aki szeret és megbecsül. Sok bennünk a közös, jókat nevetünk együtt. Már a szüleimnek is bemutattam. 

De mintha csak megéreznéd, hogy mikor vagyok túl rajtad, újra megkeresel. 


Jön az üzenet: „Hogy vagy?” Majd néhány üzenetváltással később pedig a „Hiányzol. Nem találkozunk?”. Elolvasom, és tudom, hogy nem is kéne neked válaszolnom, hiszen próbáltuk már, csalódtam. Mindig megbántottál, én pedig mindig feladtam érted önmagamat és az aktuális boldogságomat is. Hosszú idő volt újra elfelejtenem téged... talán túl hosszú is. Ennek ellenére rejtegetem a telefonomat a férfi elől, aki ez egyetlen biztos pont az életemben.

El kellene mondanom neki, hogy újra megkerestél? Hiszen annyit beszéltünk már rólad – fut át az agyamon, de végül ismét rosszul döntök, a válaszom: rendben.

Másnap hazudok arról, hogy hova megyek – mint ahogyan azt tettem már ezelőtt is néhányszor. Miattad. – mert meg vagyok győződve arról, hogy ezúttal más lesz. Rideg leszek, és távolságtartó. Csak azért találkozunk, hogy tudatosítsam magamban, megmérgezed az életemet, el kell hogy felejtselek. De mikor megpillantalak, ahogy vársz rám a kávézó előtt, a határozottságom szertefoszlik. Érzem, hogy még mindig vonzódom hozzád, szeretem, ahogy öltözködsz. Két puszival köszönünk, a parfümöd illata elbódít.

Bemegyünk, és zavar, hogy úgy beszélgetünk, mintha nem teltek volna el hónapok az utolsó találkozásunk óta. Haragudnom kéne rád, de egyszerűen nem megy. Miközben mesélsz, győzködöm magam arról, az, hogy megváltoztál, csak hazugság... Mindig az volt. Ám ekkor megfogod az asztalon pihenő kezemet, én válaszul hirtelen arrébb húzom, miközben érzem, hogy elönt a forróság.

Feszengek, legbelül pedig örülök, amikor végre vége a túlságosan is kellemes találkának. Menekülnék haza, de a búcsú túlságosan is hosszúra nyúlik, te pedig közelebb húzol. 

Hiányoztál – suttogod, majd megcsókolsz. Én pedig tudom, hogy ez egy rossz döntés volt... újra a raboddá váltam.