Egy kutatás szerint az interneten fellelhető szövegek kétharmadát létrehozójukon kívül soha senki más nem látja. Mivel a telefon lett az első számú olvasóeszköz, ezért a szövegnek, a tartalomnak is ehhez a megváltozott szokáshoz kell alkalmazkodnia. De hogyan? Rengeteg különböző forrásból áramlik az írott szöveg a fogyasztó felé, és egyre inkább adja magát a kérdés: egy nyelvet beszélünk?
November 13. a magyar nyelv napja, ez alkalomból mutatjuk meg nektek egy érdekes kutatás eredményét.
Az interneten fellelhető szövegek kétharmadát létrehozójukon kívül soha nem olvassa senki.
Telefon a nyerő
Egy másik kutatás arra mutat rá, hogy ma az okostelefon az abszolút nyerő: a tartalmak nagy részét telefonunkon olvassuk. A számítógép és a tablet folyamatos lejtmenetben van a legkisebb eszközhöz képest – amikor tartalmat állítunk elő, nem árt tisztában lennünk azzal, hogy nagy valószínűséggel ezen a nem túl nagy kijelzőn és nagy eséllyel nem egy fotelban ücsörögve fogják olvasni az emberek a mondandónkat.
Persze ennek nem kell azt jelentenie, hogy lehet igénytelenül írni, hiszen úgyis csak átfutják, amit írtunk.
Bár az olvasó szkennelve olvas, ha szkennelés közben valami felkelti az érdeklődését, akkor akár telefonon is elolvas hosszú cikkeket,
üljön akár egy fogorvosi váróban, a metrón vagy a mellékhelyiségben. Mert a tartalomfogyasztásban fontos változás az is, hogy mindig mindenhol lehet olvasni.
Érdekes, hogy amikor két évtizeddel ezelőtt az SMS 170 karakterébe kényszerültünk, akkor mindenki a nyelv halálát, elsivárosodását prognosztizálta.
Úgy gondoltuk, a lécci-k, sztem-ek és vok-ok világában, ahol minden egyre rövidül, óhatatlanul romlik a minőség is.
A borúlátóknak mégsem lett teljesen igazuk: mivel a fogyasztók valami alapján szelektálni kényszerültek, így a hitelesség, a pontosság, az igényes kinézet minden eddiginél fontosabbá vált. A nyelv folyamatosan egyszerűsödik, de a minőségi szöveg felértékelődött.
Ma már egy magára valamit is adó tartalom-előállító nem teheti meg, hogy nem veszi figyelembe, hogyan, milyen stílusban és milyen szöveget kommunikál a célközönségével. Ez akkor is így van, ha a használt szókincs folyamatosan apad.
Ma átlagosan 5–10 000 szó alkotja a passzív szókincsünket,
egyes borúlátó kutatások szerint a középiskolások 1800 szót használva beszélnek. Hol vagyunk ma már Jókai 40-45 ezerre becsült szókincséhez képest! Amit el akarunk mondani, tehát kevesebb szóból, mégsem elcsépelten kell tudnunk átadni.
Egy kupac kufli és aktuális hírek egy platformon a zsebünkben
Már nem helyhez és időhöz kötjük, hogy mikor olvasunk, vagy tájékozódunk az aktuális hírekről, mert megteremtettük magunknak a feltételeket ahhoz, hogy bármikor és bárhol a kívánt információ birtokába juthassunk, leginkább az okostelefonunk képernyőjéről.
A mobilunk után nyúlunk, ha a gyermekünknek szeretnénk mesét olvasni, de akkor is, ha hírek között akarunk böngészni. Kattintásról kattintásra újabb szövegekkel találkozunk. Azonban a szöveghez való viszonyunk megváltozott, az olvasott szövegnek már nem csupán fogyasztói, hanem közvetítői is vagyunk. Ha tetszett, megosztjuk, ha nem tetszett, kommentet írunk hozzá.
Nemcsak befogadjuk a tartalmat, hanem alakítunk rajta, és befolyásoljuk a szöveg további sorsát. Ez pedig egy olyan felelősség, amiről nem árt beszélni a magyar nyelv napján.
Írunk és elbukunk
A közösségi médiumok térhódításával megnőtt a naponta előállított tartalom mennyisége is. Azokból a tartalomfogyasztókból is tartalom-előállító lett, akik korábban soha nem foglalkoztak ezzel. Posztot írunk a falunkra, reklamáló levelet a szolgáltatónak, de munkájuk során is sokkal többen hoznak létre szöveges tartalmakat, mint korábban – a cél mindig az, hogy elolvassák.
Ti utáltátok, mi szerettük: cikkeink, amikre a legdurvább kommenteket kaptuk
Itt, a szerkesztőségben páran szeretjük leírni nektek a véleményünket, vállalva ezzel, hogy nem tesszük zsebre, amit kapunk tőletek. Többek között ezért is közlünk megmondó írásokat, mert kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre, főleg, ha az eltér a miénktől. Nem leszek álszent, volt, hogy nem értettük, nektek miért nem tetszik az, ami nekünk, mikor egyértelmű volt, hogy az úgy jó, úgy szép. Nos, szerencsére mégsem volt annyira egyértelmű.
Rengeteg helyről kapunk is szöveget: ír nekünk a HR, az ügyfél, az iskolai kör-e-mailen is foghatjuk a fejünket – mindenkinek a gyorsaság, az azonnali reakció vált fontosabbá a tartalom minőségénél. Így nem meglepő, hogy aki ír, sokszor egy sötét gödörbe lapátolja bele a szövegeit.
Egy felmérés szerint az interneten fellelhető szövegek 35%-a van használatban, ami még egészen jó aránynak tűnik, ha azt vesszük, hogy mennyi értékelhetetlen tartalom kering különböző rég elfeledett oldalakon
– mondja Szegedi Juli, az LWp Kommunikáció tanácsadója, a trendtollnokok.hu trénere, aki éppen ezt felismerve jutott arra, hogy érdemes íráskultúrát tanítani azoknak is, akik nem hivatásszerűen írnak nap mint nap szövegeket. A kutatás szerint a nem olvasott tartalmak pedig osztoznak a „nehéz megtalálni” (11%), az „alacsony minőség” (8%), az „érdektelen tartalom” (19%), a „felhasználók előtt ismeretlen” (17%) és a „nincs rá büdzsé” (10%) szomorú, elfeledett címkéken.
„Minden arról szól, hogyan lehet az említett 35 százalékba bekerülni – hogy a szövegeinket megosszák, érdeklődést keltsenek abban az óriási szövegtengerben, amiben ma szinte mindenki úszni vagy fulladozni kénytelen. A szövegalkotás és a tartalmi építkezés módja dönti el, hogy a címzett ’kicsomagolja-e’ a neki szánt szöveget” – folytatja az írásképzéssel foglalkozó szakember.
Egy másik kutatás arra mutatott rá, hogy a marketingesek 98%-a úgy véli, a brandépítés alapvető része kellene legyen a kontentmarketing.
Márpedig, ha anélkül írunk, hogy tudnánk, kinek, miért és hogyan, akkor abból minden lesz, csak nem valódi tartalom. Amit nem olvas senki, az nincs is
– az internet szövegeit tekintve ez biztosan így van – mondja a tréner. A felelősség tehát mindenkié, ne csak a magyar nyelv napján tegyünk azért, hogy ne az internet szemétdombját növeljük, hanem értéket teremtsünk írásainkon keresztül.
