Megtanított türelmesebbnek, alkalmazkodóbbnak lenni – Így változtatta meg az életünket a kutyánk

Megtanított türelmesebbnek, alkalmazkodóbbnak lenni – így változtatta meg az életünket a kutyánk

„Mindig megdöbbenve néztem azokat a képeket, ahol az emberek megpuszilják a kisállataikat, vagy ahol a saját ágyukat is megosztják velük. Tőlem ez nagyon messze állt. A félreértések elkerülése végett jelezném, hogy mindig nagyon szerettem az állatkákat, egyszerűen csak én úgy tartottam, hogy ők a kertbe valók, nem a házba az emberek közé. Na igen, eddig ez volt az elképzelésem, ám ez hamar megváltozott.” – kezdi történetét Dóri, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Lukács Dóra cikkét olvashatjátok. 

Ugorjunk vissza a történet elejére: amikor a barátommal összeköltöztünk, hamar felmerült bennünk a kutyakérdés. Már jó ideje nézegettünk képeket kis mopszokról, elvarázsolt minket a fejük, a malackatestük és nem utolsósorban az egyéniségük. Egy augusztusi napon egy jó tenyésztőtől el is hozhattuk a kis kedvencünket három hónaposan, így váltunk mi egy kis családdá.

Teljesen megváltozott az életünk. Már hárman voltunk. Egész nap játszani kellett vele, szeretgetni, babusgatni. Ez még a jobbik része volt. Ám a szobatisztasággal nagyon meggyűlt a bajunk.

Rengeteg kellemetlenséget okozott, amikor reggel kikeltünk az ágyból és azonnal a pisijébe léptünk. Ezen kívül mindenhol megrágott bútorok, falak fogadtak minket, ha egy kicsit is magára hagytuk otthon.

Neki is új volt a helyzet, nekünk is. Idő kellett, mire megtanultuk a közös együttélést. De mostanra már nagyon összeszoktunk. Nem tudom elmondani, hogy mennyi szeretetet kapunk tőle. Ha bemegyek a fürdőszobába, ő türelmesen vár az ajtóban addig, amíg ki nem jövök. Amikor mosogatok vagy főzök, hoz egy játékot és a lábamhoz ül. Persze mindig szomorúan néz, amikor kajáról van szó, igen nehéz ellenállni neki. Jó látni, ahogy a kutyafuttatóban is játék közben odajön hozzánk egy-egy simogatásra vagy szép szóra és utána fut csak tovább.

francia bulldog kutya gazdi

Lakásban tartok kutyát – tényleg állatkínzó lennék?

Világéletemben kutyás ember voltam. Vidéken nőttem fel, az évek alatt több kutya is családtagnak számított nálunk, így amikor a fővárosba költöztem, nem is volt kérdés, hogy kutya nélkül nem az igazi. Míg számomra a legtermészetesebb dolog, sokan nem értik, sőt, van, hogy felháborodnak a lakásban tartott kutya miatt. Most akkor kinek van igaza?

A cikk folytatásáért kattintsatok IDE

Jó érezni, ahogy szeret minket. Már értem azokat a képeket, ahol közel engedik a gazdik magukhoz a kedvenceiket. Az egyik legjobb a napomban, amikor az ölemben alszik a kanapén és érzem minden lélegzetvételét. Szeretem, hogy ilyenkor a legnyugodtabb – a mi kezeink között. Szeretem az örömpisijeit, a nagy horkolásait és talán azt szeretem a legjobban, amit kihoz belőlem és a páromból.

Ezek a kis lények képesek megváltoztatni egy embert.

A mi négylábúnk egy nagyon jó tanár: mellette megtanultam türelmesebbnek, alkalmazkodóbbnak lenni. Sőt ő segít abban, hogy mindig jó kedvem legyen.

Mindenkinek bátran ajánlom, hogy ha teheti, fogadjon örökbe vagy vegyen magához egy kis szeretetbonbont! Többet ad, mint azt valaha képzeltem volna. Én se bántam meg, mert mi már így vagyunk jók, így vagyunk egészek. Nélküle nem lenne teljes az életünk. 

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.

Ha szeretnétek megnézni, ki is a mi kis Maximiliánunk, akkor kövessetek minket az Instagramon maximthepug néven.