Bevált tippek egyetemista káoszkirálynak – Hozzatok rendszert a mindennapokba!

„Sokszor kívülállónak érzem magam” – Ilyen az élet 25 felett egyetemistaként

A hivatalos pályaív legtöbbünknél úgy néz ki, hogy leérettségizünk, aztán 18 éves korunk után vagy munkába állunk, vagy egyetemre megyünk. Ezt pedig aztán munkakeresés és dolgos hétköznapok követik – de mi van akkor, ha valaki úgy dönt, munka helyett inkább beiratkozik egy újabb alapképzésre?

Barátnőm, Ági idén nyáron diplomázott le szociálpedagógián. A suli mellett már korábban is dolgozott, tehát egyáltalán nem a munkakezdéssel volt problémája, mégis úgy döntött, hogy szeptembertől nem a teljes állást választja, hanem egy új alapszakot, a gyógypedagógiát kezdi el. 

Ez újabb négy év elköteleződést jelent, mivel nappali tagozaton kezdte meg a tanulmányait közel 25 évesen – ezt a legtöbben el sem tudjuk képzelni.

De biztosan akkora probléma, ha még pár évvel kitolódnak a diákévek? 

„Szerintem tök más beülni ennyi idősen az előadásokra, mint 18 évesen, sokkal jobban át lehet érezni így az előadások mélységét. 18 évesen az ember még sokkal jobban keresi önmagát, én viszont biztos voltam benne, hogy ezt akarom. 

Arról nem is beszélve, hogy az élethosszig tartó tanulás egyáltalán nem ciki, ezért én nem is időhúzásként élem meg ezt az egészet.

Tágítom a látóköröm, és remélhetőleg azzal, hogy két diplomám is van, sokkal értékesebb leszek a munkaerőpiacon. Ráadásul amiatt, hogy nappali tagozaton vagyok, egy csomó új és érdekes emberrel is megismerkedem és teljesen új látásmódokkal találkozom.

Persze, mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai. Amit mi még újdonságként éltünk meg, „felnőttként” már inkább teherként viselünk, mint például az állandó tanulást. Amíg 18 évesen gond nélkül fenn maradunk egész éjszaka és magolunk, addig ennyi idősen inkább az alapos felkészülésen van a hangsúly.

„Nekem az is például nehézség volt, hogy az érettségi óta rengeteget felejtettem biológiából, ami viszont ebben a szakmában nagyon fontos, így extra időt kellett szánnom sokszor a felkészülésre. Ez pedig könnyen le tudja törni a kezdeti lelkesedést, az állandó korán kelésről nem is beszélve.”

Sokan gondolják azt, hogy aki ennyi idősen sem hajlandó otthagyni az egyetemet, az menekül valami elől. Pedig valójában nem a munkába állás jelenti azt, hogy kilépünk a komfortzónánkból, hanem az, hogy valami teljesen más utat választunk, mint a többiek. Áginem is titkolja, hogy elég komoly nehézségbe is ütközött az elején:

„Amit még kiemelnék hátrányként, az az egyetem melletti munkavállalás.

Bár már van egy diplomám, suli mellett mégis be kellett vállalnom azt, hogy egyelőre nem abban a szakmában fogok dolgozni, viszont muszáj részmunkaidős állást vállalnom.

Ráadásul szakmailag kicsit úgy érezheti az ember, hogy kimarad valamiből, de egyszerűen a tanulás mellett nincs annyi időm és energiám, hogy komolyabb állást vállaljak. Egy idő után elég lélekölő tud lenni az is, hogy az összes időmet a tanulás és a munka teszi ki, de egyelőre úgy érzem, még bírom! Egyáltalán nem érzem azt, hogy hibát követtem el, amikor visszaültem az iskolapadba.

Bár sokszor kicsit kívülállónak érzem magam a 25 évemmel, mégis mindig akadnak 'sorstársak', akik hasonló cipőben járnak, ráadásul a diáklét egy csomó kedvezménnyel is jár, ami azért nem egy hátrány!”

tanulas-lany-kave-olvasas-iras

Munka mellett tanulni? Nem lehetetlen, csak baromi nehéz! – A VOUS-lányok és tapasztalataik

Merőben eltérő véleménnyel vannak az emberek, ha a felnőttképzések világa a téma. Van, aki váltig állítja: felnőttként tanulni bizony egyszerűbb, hiszen ebben az esetben a saját döntésünk áll a háttérben, ráadásul motivációból sincs hiány.

Mások szerint viszont sokkal nehezebb évek múltán visszaülni az iskolapadba, pláne munka mellett...