Miért pont én?!

"Miért pont én?!" - öt helyzet, amiben mindenki felteszi magának ezt a kérdést

Van egy kérdés, amit a legtöbb ember rendszeresen feltesz magának az élete során. A legabszurdabb helyzetekben, amikor úgy tűnik, mintha a sors direkt pikkelne ránk, olykor mindenkinek elhagyja a száját a "Miért pont én?!". Pedig ezek a helyzetek mindannyiunk életében előfordulnak - az alábbi öt legalábbis biztosan.

Amikor pont nálatok nyílik ki a napló

Ez egy igazi klasszikus. Aki járt iskolába, ismeri azt az érzést, amikor a tanár ahelyett, hogy kinyílvánítaná, kit óhajt nyilvánosan kivégezni a táblánál, inkább átadja az irányítást a (bal)szerencsének, és azt mondja, az lesz az aznapi felelő, akinél kinyílik a napló.

Bár ilyenkor szinte mindenki egy emberként izgul, minden osztályban megvan az az egy ember, aki már előre tudja, hogy nála fog kettéválni a könyv, ugyanis az ő neve van a füzet felénél.

Én is egyike voltam ezeknek az embereknek a gimnáziumban, így történhetett, hogy miközben másoknak csak három-négy osztályzatuk volt biológiából, addig én egy félév alatt nagyjából tíz jegyet szereztem az óra eleji feleléseimmel.

Objektum doboz

Amikor 5 év alatt egyszer nincs nálatok bérlet, de azonnal elkap az ellenőr

A bliccelés kétségtelenül a budapesti mindennapok része:

vannak, akik sportot űznek belőle, és már-már olyan szintre fejlesztik ezt az elfoglaltságot, hogy az döbbenetes. Profi módjára menekülnek el mindenhonnan, ahol egy ellenőr felüti a fejét, és bírság nélkül ússzák meg a legtöbb alkalmat.

És akkor vagyok én, meg a sorstársaim, akik hiába vagyunk becsületesek öt éven keresztül minden nap: ha egyetlen alkalommal nincs nálunk a bérletünk, azonnal elkapnak minket.

Én például hiába veszem meg tisztességgel, becsülettel minden hónapban a bérletemet, öt évente egyszer hiba csúszik a gépezetbe, és néha bizony akad egyetlen egy olyan nap, amikor tudtomon kívül érvénytelen bérlettel utazom. Na, ilyenkor, amikor épp előző nap járt le a bérletem és még nem vettem meg az újat, engem mindig elkapnak. Sőt, továbbmegyek:

célirányosan engem szednek ki a tömegből...

Hiába tudom bemutatni, hogy nagyjából öt évre visszamenőleg megvan az összes bérletem, és soha egyetlen napot sem blicceltem korábban - ilyenkor már késő.

Objektum doboz

Amikor sikerül beállni a legbecsapósabb sorba

A sorbanállásnak nem kéne különösebben bonyolult dolognak lennie, de ha olyanok vagytok mint én, akkor tudjátok, hogy ez az egyszerűnek tűnő dolog becsapósabb, mint gondolnátok...

Hosszú évek tapasztalatai révén jutottam arra a megállapításra, hogy ha rólam van szó, teljesen mindegy, hova állok, az a sor fog a leglassabban haladni. Hiába állnak mindenhol máshol mondjuk huszan, előttem pedig hárman, biztos, hogy az az előttem álló három ember mind

  • áfás számlát fog kérni,
  • vagy hivatni fogja az üzletvezetőt, hogy panaszt tegyen valami miatt,
  • vagy a kasszás lesz az átlagosnál fényévekkel lassabb.

Nem tudom, hogy ezt én csinálom-e, vagy a sors csinálja-e velem, de biztos, hogy bárhova állok, az a sor lesz a leglassabb.

Objektum doboz

Amikor a legparább ember pont mellétek ül le a buszon

Para emberek vannak. Sajnálom, ez az igazság. És ha felszállnak egy buszra, akkor hiába van üresen negyven másik ülés, biztos, hogy mellettetek fognak helyet foglalni.

Objektum doboz

Amikor egy bereklámozott kedvezmény mindenkire érvényes, csak rátok nem

90%-os kedvezmény a decemberi percdíjakra havidíjas előfizetőknek? Szuperül hangzik, igaz? Milyen kár, hogy hiába vagytok ti is havidíjas előfizetők, valamilyen nevetséges oknál fogva - ami egy kiscsillagos részben van elrejtve - rátok nem érvényes ez a kedvezmény.

Mert rossz időpontban születtetek. Mert nem adtatok be valamilyen kérvényt. Mert nem tíz éve vagytok előfizetők, csak kilenc éve és tizenegy hónapja. Mert a készüléketeket kártyafüggetlenül vettétek egész máshol.

Vagy csak azért, mert a sors már megint a ti idegrendszeretekkel játszik...

Objektum doboz