Death cleaning – Lomtalanítsatok úgy, mintha a halálra készülnétek

Death cleaning – Lomtalanítsatok úgy, mintha a halálra készülnétek!

Apai nagyszüleim még ahhoz a generációhoz tartoztak, akik megtanulták – mert meg kellett nekik –, hogy mindent el kell tenni, bármikor kitörhet a háború vagy jöhetnek ínséges idők. Mi viszont már nem ebben nőttünk fel, de szerencsére már a szüleim sem. Ezért alakulhatott ki a teljes értetlenség, amikor nagymamám meghalt. Vajon miért kellett bontatlan ágyneműgarnitúráktól kezdve régi ruhákon át felhalmozott mennyiségű élelmiszerig mindent őrizni, miközben azoknak akár mi is hasznát vettük volna? Értettük is, meg nem is, mi történt.

Bármennyire értettük, nem tudtunk mégsem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a padláson állt évtizedekig minden használható holmi, és kényelmes lakhelyévé vagy táplálékává vált az egereknek, patkányoknak, a penésznek és a pornak. Arról nem is beszélve, milyen elképesztő lelki teher volt a családtagoknak a következő hetekben mindent átnézni, átgondolni, mi a fontos, mit lehet eladni, eladományozni, elajándékozni vagy használatba venni. Valószínűleg ezzel sokan találkoztatok már – ha nem, akkor ne bánjátok.

Ilyenkor nemcsak az elhunyt családtagról derül ki sok minden, hanem a családról magáról, illetve a családtagok viszonyáról is a tárgyakhoz.

Margareta Magnusson svéd írónő 2018 januárjában megjelenő könyve erre a problémára szeretne megoldást kínálni. A döstädning (angolul: death cleaning, magyarul: halállomtalanítás) névre hallgató módszert azért találta ki, mert nem érzi „fairnek” a családtagokkal szemben, hogy valakinek a halála után az életben maradóknak kell gondoskodni a szinte teljes mértékben feleslegessé váló cuccokról.

Arra hívja fel a figyelmet, hogy még életünkben nézzük át a holminkat.

„Gondolj csak bele, mi van, ha holnap meghalsz! Nem hiszem, mondjuk, hogy meg fogsz halni, de gondolj bele, mennyi olyan holmid van, amiről másnak kell majd gondoskodnia!” – mondja egy vele készült interjúban, amelyben a módszeréről beszél.

Kertész Kriszta

Minimalizmus és selejtezés – hogyan kezdjetek hozzá?

Mióta elindítottam a blogomat, egyre több ismerős szerez tudomást arról, hogy egy ideje az impulzusalapú shoppingolást lecseréltem a tudatos vásárlásra. Sokan kérdezik, hogy lehet mindezt kivitelezni. Az, hogy nem olvasok magazinokat, nem nézek tévét, csak az egyik része a tudatosságnak. Az önfegyelem megtartása és a fogyasztási szokások megváltoztatása azonban korántsem ilyen egyszerű.

Olvassátok tovább vendégszerzőnk, Kertész Kriszta cikkét ide kattintva!

Azt javasolja, eleve ne is essünk abba a csapdába, hogy tárgyakat halmozunk magunk körül, mert minden valószínűség szerint azokról majd valakinek gondoskodnia kell. És mivel egyelőre senki sem tudja pontosan megmondani, mikor halunk meg, ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet, így nem árt akár már most elkezdeni a lomtalanítást.

Elég morbid!

A helyzet viszont az, hogy Margareta Magnussonnak sok szempontból igaza van. Ezért is lehet a könyve a minimalisták új Bibliája, és ezért lehet ő Marie Kondo új vetélytársa is. Bár a könyv majd csak januárban jelenik meg, már most tudni néhány dolgot a módszeréről.

Forrás:
Youtube

50 éves kor fölött érdemes, de alatta is

Az írónő szerint 50 éves kor fölött mindenkinek érdemes átgondolnia, mit szeretne megtartani. Milyen holmikat szerene a gyerekeire, unokáira hagyni. A lomtalanításnak ez a fajtája azonban 50 éves kor alatt is pontosan ugyanígy működhet. Segít abban, hogy egyszerűsítsük az életünket és rendszerezzük a cuccainkat.

a-rendrakas-muveszete-marie-kondo-mojzes-nora

A rendrakás művészete – Egy módszer, amivel örökre száműzhetitek a rendetlenséget

Az emberiség szerintem két csoportra osztható: a rendimádókra és a rendetlenekre. Persze vannak időszakok, amikor az egyik halmazból átkerülünk a másikba. Egy időre. De ez nem hosszú távú, csupán pillanatnyi „elmezavar”, amit valamilyen belső vívódás idéz elő. Vajon az a képesség, hogy rendet tartsunk magunk körül, tanulható? Marie Kondo – a rendrakás koronázatlan királynője – szerint határozottan! A cikket ide kattinva olvashatjátok tovább.

Nem kell egyedül csinálni, sőt!

A YouTube-on már több videó is foglalkozik a témával. A videók alatti kommentekből kiderül, hogy nem mindenki egyedül halállomtalanít (jaj!), hanem bevonja a gyerekeit is. Odaadja nekik azokat a holmikat, amelyeket nagyon szeretnének megtartani, amelyek rá emlékeztetik őket, a többit pedig eladják vagy eladományozzák. Egy ilyen program egyébként nagyon meghitt, harmonikus, intim együttlét lehet azzal, akit szeretünk.

A tárgyakat újra megfogva, rendszerezve olyan történeteket kaphatunk ajándékba, amelyeket majd mi is szívesen mesélünk tovább.

Ne rohanjatok vele!

A tárgyainkhoz sokszor nagyon is ragaszkodunk. Mindegy, hogy ti vagytok, akik elkezdtétek a lomtalanítást, vagy valaki más mellett álltok, amikor megválik a cuccaitól, a lényeg, hogy hagyjatok rá időt! Az egész ugyanis egy folyamat, amelyben nagy szerepe van a léleknek is. Az események a mindennapjainkban általában sokkal gyorsabban történnek, mint ahogyan a lelkünk le tudja reagálni azokat.

Avassatok be másokat is!

Már csak azért is, mert így érthetővé válhat, mi történik veletek, vagy azzal, aki belevágott a lomtalanításba. Nem biztos, hogy akinek elmesélitek, az elsőre meg is érti a dolgot, de ez már egy másik kérdés.

A ruhatárral érdemes kezdeni

De inkább úgy fogalmazok, hogy azzal, amihez a legkevésbé kötődtök érzelmileg. A legtöbb ember számára a ruhái nem bírnak elég emlékkel, és nem ragaszkodnak annyira hozzájuk.

Forrás:
Youtube

Nem, ez nem a halálról és a haldoklásról szól

A halállomtalanítás neve sokak számára túl erős, belemászik a fejükbe, az életükbe, nem akarnak még csak arra gondolni sem, hogy így nevezzenek egy lomtalanítási módszert. Nem biztos, hogy igazuk van, hogy el szeretnének bújni az élet egy fontos része elől. A halállomtalanítás valahol arra való, hogy végignézzünk az eddigi életünkön. Hogy felmérjük, hol tartunk. Hogy átgondoljuk, mire is van valójában szükségünk. És azt is, merre tart az életünk, és melyek azok a tárgyak, emlékek, amelyek velünk jönnek a következő szakaszba.

Ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: magunkról

A folyamat vége egyfajta lezárás. Jól jön ilyenkor egy motivációs masszázs, manikűr, fodrász vagy bármi, amitől jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Mit gondoltok a lomtalanítás új módszeréről?

gyász

Kérdések a halálról, amiket nem merünk feltenni, de tudni szeretnénk rájuk a választ

Még mindig nagyon félünk, ha halálról van szó. Félünk beszélni róla, szembesülni vele, és többnyire bénultság lesz úrrá rajtunk, ha megcsap bennünket a halál jeges szele. Mit kell mondani egy haldoklónak? Szabad beszélni a halálról? Singer Magdolna, veszteségekkel foglalkozó terapeuta segít megkeresni a válaszokat.

A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.