alvás

Mennyiség kontra minőség – a sok alvás is lehet káros?

Azt már betéve tudjuk, mit tesz a kevés alvás a testünkkel – de kevesen tudják, hogy a sok pihenés is ugyanolyan káros lehet, mint az extrém kevés. Persze az, hogy kinek mennyi a sok, egyénenként változik, de a túlalvás ugyanolyan veszélyes, mint a kialvatlanság.

Az alvás biológiai szükséglete meglehetősen egyszerű: napközben az agyunk és a testünk dolgozik, ezért éjszaka időre van szüksége ahhoz, hogy feltöltődjön, és pihenjen egy kicsit. Ebből a logikából kiindulva minél többet alszunk, annál jobbat teszünk a szervezetünkkel, nem? Hát, bárki, aki egy kiadós alvás után ébredt már úgy, mintha megrágták és kiköpték volna, el tudja mondani, hogy a dolog azért ennél sokkal bonyolultabb.

telefon-digitalis-detox

Esték kék fény nélkül? – 7 napig a pihentető alvás nyomában jártam

"Éjjeli bagoly vagyok, nem alszom sokat, de alapvetően nincs bajom az alvással. Mostanában viszont azt vettem észre, hogy felületesen alszom, rosszat álmodom, és még annyira sem vagyok kipihent a felkelésnél, mint amennyire egyébként hajnali fél hétkor szoktam. Emiatt úgy döntöttem, hogy kipróbálom: lefekvés előtt egy órával szigorúan semmiféle képernyőt nem nézhetek, hátha javul az alvásminőségem." A cikk ITT folytatódik! 

Nem a mi hibánk, hogy így gondolkodunk: mindenki ezt sulykolja belénk, és már a könyökünkön jön ki, hogy a megfelelő mennyiségű alvás elengedhetetlen a testünknek. De itt is a probléma: mi a megfelelő mennyiség? Egy baba átlagosan 14-17 órát alszik egy nap, míg egy tinédzsernek 8-10 órára van szüksége. A felnőttek 7-8 órán is eltengődnek, és ha többet alszanak, nem feltétlenül lesznek kipihentebbek.

Mint minden másnál, az alvásnál is inkább a minőség, mint a mennyiség számít. Aludhatunk bármennyit, ha sokszor felébredünk, és rémálmaink vannak – akkor sem fogunk kipihenten ébredni.

Csakhogy ha jól alszunk, és sokáig, az sem a legkifizetődőbb, hacsak nem minden egyes nap csináljuk.

A szervezetünknek ugyanis van egy ritmusa, működik a biológiai óránk, és egy-egy hosszú alvással a körforgást felboríthatjuk. A testünk nem tudja hova tenni a sok pihenést, és egy idő után az alvásminőségünk is rosszabb lesz.

A legpihentetőbb alvást az úgynevezett REM-fázisokban éljük át, amelyek átlagosan az elalvástól számított egy-másfél óra után kezdődnek, és 90-120 percenként ismétlődnek. Minél több ilyen REM-szakaszt tudunk besűríteni egy alvási periódusba, annál kipihentebbek leszünk – de pontosan ezért nem segít az a plusz 1-2 óra, amit hozzádobunk a hétvégén a pihenéshez. Jó az esélyünk rá, hogy ebben az időszakban nem találkozunk a REM-szakaszos alvással, így fáradtabban ébredhetünk, mintha korábban keltünk volna.

A leginkább célravezető egyébként az, ha hétköznap és hétvégén is nagyjából ugyanannyit alszunk, és igyekszünk ugyanakkor kelni és feküdni. Ennek persze nem kell azt jelentenie, hogy a 11 órás fekvéshez 11 óra 5 perckor már elkéstünk,

inkább arról van szó, hogy egyik nap ne legyünk éjszakai baglyok, a másikon pedig reggeli pacsirták, mert felborítjuk a szervezetünk természetes ritmusát.