A Halak jegyén átvonuló bolygók sok emberből vált ki hangulatingadozást, frusztrációt, megmagyarázhatatlan elvágyódást valami felé…
Lassan két hete vagyunk benne egy nagyon különös időszakban. Ezt ma kaptam egy ügyfelemtől és még több ehhez hasonlót:
“Reni, az hogy lehet, hogy rám egyik zodiákus jegy sem hat napi szinten, de ez a nyomorult Halak, ezzel a szétfolyó, álmodozó, idealizáló hatásával minden áldott nap. Évek, sőt évtizedek óta. Ilyenkor szeretnék feloldódni valami nagy vízben, rosszabb esetben lesüllyedni, eltűnni. Tök durva, és konkrétan ilyenkor többet szoktam nézni a vizet, Dunát, stb. Lehet, hogy ez tél végi kifáradás is, nem tudom, de érdekes…” (Szűz aszcendens-Halak desszendens, Halak Mars)
A Halak a zodiákus utolsó jegye… befejez és eltűnik. Ő birtokolja ezt az időminőséget, és bizony most bennünk is felszínre hozza ezeket a minőségeket.
Az eltűnés, a feloldódni vágyás mellett a válasznélküliség, vagy a visszajelzés, támogatás hiánya, az elérhetetlenség felerősíti a bizonytalanságot.
A kapaszkodók, megerősítések hiánya óriási frusztrációkat tud okozni, és elégedetlenséget. A mostani időszak keményen próbára teszi a hitünket, és megkérdőjelez sok mindent a realitások terén. Régi sebek “úsznak” felszínre, amelyek nem gyógyultak még be. Elengedni most gyógyulás és az új kezdetek fele visz.
Nézzük kicsit részletesebben!
A Halak megfoghatatlansága beborítja a hétköznapokat. Kapcsolódni nehéz, vagy inkább azt mondanám, máshogy kell. Megragadni, megfogni, birtokolni semmit sem célszerű, mert könnyen kicsúszik a kezünk közül – mint a Halak és aztán megint frusztráltak vagy csalódottak leszünk. Miért? Mert nem azt kapod, amit szeretnél, főként, ha a sajátodnak akarod érezni, mert reménytelenül vágyódsz utána.
A mostani időszak tapasztalásai régi sebeket nyitogathatnak, olyanokat, amelyeknek köze volt valamilyen veszteséghez, olyanhoz, amire vágytunk, de nem kaptuk meg. Lehet az figyelem, szeretet, biztonság, bizalom, elismerés, stb. A támogató háttér hiánya miatt sokan nem találják most a helyüket. Elveszettek, vergődnek, mint a partra vetett hal, aki már annyira szeretne lubickolni, feloldódni valami nálánál sokkal nagyobb egészben, és érezni az egységet az összetartozást.
A folytatást ide kattintva olvashatjátok tovább a blogomon!