„Hűtőmágnes ropogósan tálalva. Hozzávalók: egy kenyérsütőgép, egy hűtőmágnes, egy huncut totyogós és egy figyelmetlen anyuka. Elkészítés: roppant egyszerű, de kezdem az elejéről.” – írta Imola, aki a VOUS vendégszerzői posztjára küldte be írását. A következő sorokban Koszorus Imola történetét olvashatjátok.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
Néhány éve kaptunk karácsonyra egy kenyérsütőgépet, amit amíg albérletben laktunk, sokat is használtunk. Lassan három éve sikerült saját házat venni, ami méreteit tekintve nagy sikerrel indulhatna a legek versenyében, a maga nettó 26 négyzetméterével. A konyha is falatnyi, csak úgy, mint a munkalap, így jó mélyre elsüllyesztettük a nagy konyhai gépeket. Pár hete viszont leküzdhetetlen vágyat éreztem a kenyérsütésre, gondoltam a helyszűke nem lehet akadály, elvégzi a dolgát a földön is.
Mivel nagyjából kétnaponta sütöttem, bérelt helye lett a gépnek lent a konyhakövön. Egyik délután a szokott módon bedobáltam az összetevőket, 13 hónapos kislányom ott sertepertélt körülöttem nagy boldogan, hisz a konyhában csak felügyelettel tartózkodhat. Csak úgy mint máskor, odatettem a kenyeret, hogy vacsorára meglegyen.
Telt-múlt az idő, egyszer csak valami csípős, furcsa szag csapta meg az orrom. Mindketten, mint az eszelősök, szaglásztunk. Megijedtünk, hogy a fűtőtestbe esett valami, vagy hozzáér és olvad, de hirtelen nem találtuk a szag forrását. Olyan erős lett mindenhol az égett műanyag szag, hogy azonnal ablakot nyitottunk, hogy egy kis huzatot csináljunk. A konyhába érve már éreztem, hogy az a valami nem a szobánkban olvad.
Feltéptem a gép tetejét, kiráncigáltam az edényt, és…egy pillanatra lemerevedtem, majd óriási nevetés következett.
Jött a férjem is, aki első körben nem találta annyira viccesnek, hogy egy hűtőmágnes süldögél vígan a kenyér mellett, olvadozva a fűtőszálon. Egy szem utódunk csempészte oda, gondolom ő is hozzá akart járulni valamivel a vacsorához.
Fogóval kiszedtük az ominózus darabot, szerencsére egyben maradt, a gépben nem tett kárt, csak a kenyérnek lett kampó.
A férjem is megenyhült, túltette magát a „de hogy a csodába nem láttad, mikor babrált a gépnél” kérdésre kapott válaszon: fogalmam sincs, vagy gyorsan dolgozik a kölök, vagy épp kétbetűs kitérőn voltam.
Szerencsére volt otthon kalács, klassz kis fájdalomdíj vacsorára a kenyér helyett, ami nyilván kuka, tekintettel a szagára és a sütés közben őt ért atrocitásokra. Talán egy mintaanyukával ez nem történt volna meg, de tudjátok mit, nem bánom. Roppant jól szórakozom az ilyen képtelen dolgokon, mint hogy megsütöttem egy hűtőmágnest vacsorára
