A tavaszi nagytakarítás, szelektálás és lomtalanítás időszaka jön, a következő néhány hétben valószínűleg többen fogunk neki a dolgaink selejtezésének és esetleg az újrarendszerezésének. Általában nagy elképzelésekkel és tervekkel vágunk neki a feladatnak, de vajon hányan vannak, akik lelkiismeretesen véghez is vitték az elképzeléseiket, és nem unták meg a munkát fél nap alatt? Az utolsó szekrényekre már legyintünk, ott már csak úgy nagyjából nézzük át a dolgainkat. És ez csak az egyik hiba az öt közül, amit a legtöbben elkövetünk rendszerezés közben.
Tökéletesre törekszünk
Mindenkinek van egy elképzelése, mielőtt belevágna a nagytakarításba, a selejtezésbe, de akár a napja vagy a munkája megszervezésébe, amit szeretne megvalósítani. Ezek az elképzelések iránymutatásnak jók, de tartsuk észben, hogy előfordulhat, nem minden úgy alakul, ahogy azt terveztük, és idő közben változtatnunk kell a terveinken.
A tökéletesre való törekvés jó irány lehet, de ne szegje kedvünket, ha mégsem olyan lesz az eredmény, mint amit szerettünk volna.
Ha azonban a végeredmény „jó”, „elég jó”, azt fogadjuk el sikernek, és tanuljunk az „elég jó” eléréséhez vezető utunkból, hogy legközelebb már könnyebben menjen, közelebb kerüljünk a szerintünk tökéleteshez.
Túl gyorsan befejezzük
A türelem fontos, vagyis akár kisebb, akár nagyobb fába vágtuk a fejszénket, ne siettessük a végét. Haladjunk lépésről lépésre, ne akarjunk rögtön a végére érni. Azt is mondhatnánk, hogy a jó munkához idő kell, vagyis ahhoz, hogy az elképzelt célt elérjük, bizony türelmesnek kell lennünk.
Írhatunk listát is magunknak, a legjobb, ha a teendőket időrendbe rendezzük. Ha az egyes lépések nehezebbnek tűnnek, vagy nincs hozzá kedvünk, akkor is meg kell csinálnunk – ne húzzuk vele az időt, legyünk túl rajta gyorsan, mint amikor lehúzunk egy ragtapaszt. S ha lépésről lépésre haladunk, egyszer elérünk az utolsóhoz – és nyugodtan hátradőlhetünk, mert végeztünk a feladatunkkal.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatást ide kattintva elolvashatjátok.