Egyéb kategória

„A használt ruhákért az iskola pénzt, a gyerekek programot kapnak”

Tíz évig belülről figyelte egy fast fashion márka működését – előbb osztály-, majd áruházvezető volt, később tréningeket is vezetett. Nem azért váltott, mert megtudta, milyen komoly környezeti terhelése van a divatiparnak, de az élete úgy alakult, hogy ma már a ruhaszemét problémájával foglalkozik. Kovács-Kiss Krisztina és férje tavaly októberben hívták életre a használt ruhák gyűjtésével foglalkozó Sulizsák programot. Az ötlet Kriszti férjétől ered, de a program megálmodója és és megvalósítója ő lett. A Sulizsáknak az iskolai ruhagyűjtés mellett fontos része a környezeti nevelés is.

vous - 2018.04.03.
„A használt ruhákért az iskola pénzt, a gyerekek programot kapnak”

„A fast fashion márkák legfontosabb célja az eladás”

„Több mint tíz évet töltöttem egy fast fashion cégnél, de amikor abbahagytam, akkor inkább csak karrierváltáson gondolkoztam. Tulajdonképpen a körülmények alakultak úgy, hogy 2017 októberében elindult a Sulizsák, amelynek egyelőre nagyon az elején tartunk” – meséli Kriszti, akivel utoljára a főiskolán találkoztunk, ahol egy ideig egy évfolyamra jártunk ugyanazon a szakon. A ruhaszemét és textilhulladék problémájával mindketten körülbelül egy időben kezdtünk foglalkozni más-más irányból.

Mindketten ismerjük a sokkoló adatokat: évente 12–14 millió tonna ruhaszemét keletkezik csak az Amerikai Egyesült Államokban, a többi nyugati országról nem is beszélve. Minél később kerülnek ki a ruhák a körforgásból, annál később válik belőlük szemét. A legjobb természetesen az lenne, ha mindig is a körforgásban maradnának. Nehéz ezt megoldani addig, amíg körülbelül 80 milliárd új ruhát gyártanak és adnak el – évente.

„A munkám során ugyan rengeteget hallottam a fenntarthatóságról, a cég kiemelten foglalkozott a társadalmi felelősségvállalással, a környezetvédelemmel. Mára teljesen beépült a fast fashion márkákhoz is a biopamut, amelynek a használatáról minket és a vásárlókat is folyamatosan tájékoztattak. Amikor ott voltam, látszódott többféle környezettudatos törekvés is.

De azért azt tudjuk, hogy a fast fashion márkák legfontosabb célja az eladás.”

„Borzasztóan szégyelltem magam”

Olyannyira, hogy Kriszti életére is hatással voltak ezek az üzletek, ahol vásárlóként is gyakran megfordult. „Röviden: elképesztő mennyiségű ruhám volt. Amikor összeköltöztünk a férjemmel, csak kabátból 37 darabbal érkeztem az első közös otthonunkba. A barátaim, akik segítettek költözni, nem értették, hogyan sikerült ennyi ruhát felhalmozni. De nem csak ők, én sem. Nagyon emlékezetes érzés volt: mennyire

borzasztóan szégyelltem magam. Egyrészt hogy rengeteg pénzt beletettem ebbe a ruhatárba, másrészt hogy ennyi felesleg keletkezett az elmúlt évek alatt.”

Kriszti először csak azokat a ruháit selejtezte ki, amelyeket egyszer vagy egyszer sem viselt. Így telt meg három nagy zsák, majd további selejtezés után még kettő. Ma már szinte csak használtruhaboltokban vásárol, de ott sem vesz felesleges darabokat. A plázákat nagy ívben elkerüli, és csak egyszer-egyszer vásárol online.

„Nemrég nem olyan színt küldtek, amilyet szerettem volna, és visszaküldés helyett inkább személyesen mentem cserélni. Egyszer csak azon kaptam magam az üzletben, hogy ötször annyi értékű ruha van a kezemben, mint amennyit az eredeti termék ért. Már mentem volna próbálni, amikor hirtelen rádöbbentem arra, amit csinálok. Akik fogékonyak rá, azokra nagyon hat az, amivel a fast fashion márkák csábítanak. De nekem ehhez a felismeréshez kellett az a bizonyos szégyenérzet.”

second hand turkáló mengyán eszter

(Majdnem) csak second hand ruhákat viseltem 5 napig

Többször kaptam már olyan bókot, ami tulajdonképpen nem is feltétlenül egy-egy ruhadarabnak szólt, nem is annak, ahogyan viseltem őket. A tetszésnyilvánítást inkább azzal nyertem el, hogy az éppen viselt összes ruhadarabot turiból vagy ruhacseréből szereztem be, mégsem néztem ki úgy, mintha a nyolcvanas, kilencvenes vagy kétezres évek elején ragadtam volna. Arra gondoltam, megmutatom nektek is, hogyan lehet másodkézből öltözködni (majdnem) tetőtől talpig.

„A Sulizsák ugyanúgy működik, mint a papírgyűjtés”

A selejtezés kapcsán aztán arra is rájött, hogy a textilhulladék útját mennyire nem ismerjük. A legalapvetőbb, ami eszünkbe jut, hogy a ruhákat a családon belül továbbadjuk, esetleg eladományozzuk. A ruhacseréről, ruhavásárokról, bizományi üzletekről és adományboltokról már csak nagyon kevesen hallanak. A Sulizsák egy újabb opció lehet akkor, ha a család szeretne megválni a kinőtt vagy nem használt ruháktól.

Valahol itt is adományozásról van szó: a gyerekek és a szülők az iskolának adományozzák a ruhákat, amelyeket mi tulajdonképpen megveszünk az iskolától.

Azt szoktam mondani, hogy ugyanúgy működik, mint a papírgyűjtés. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeket belevonjuk ebbe a történetbe. Elmeséljük nekik, hogy mi vezet ennyi felesleghez, hogyan lesz a ruhából szemét, tartunk nekik foglalkozásokat, most lesznek az első workshopok is” – meséli lelkesen Kriszti, aki azért arról is biztosít, hogy nincs könnyű dolguk. Arra számítottak is, hogy az elején sok nehézséggel kell szembenézniük, hiszen Magyarországon egyelőre nincs a köztudatban, milyen óriási problémát jelent a ruhaszemét. Arra azonban nem számított, mennyi ellenállással találkoznak.

A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok!

Ne hagyjátok ki ezt a korábbi videót se! 

Objektum doboz

Ajánlott cikkek