disney hercegnő

Nebántsvirág Hófehérkétől a karakán Meridáig – így alakultak át a Disney-hercegnők az évek során

Ha Disney-meséket nézünk, észrevehetjük, hogy tökéletesen leképezik annak a kornak a hangulatát, a nézeteit, a világfelfogását, problémáit és még divatját is, amelyben készültek. Éppen ezért annyira nem is meglepő, hogy az 1937-ben készült Hófehérke címszereplője még esetlen nebántsvirág, a kétezres évek hősnői pedig már karakán, erős nők, akiknek nincs szükségük férfire a boldoguláshoz. De mi történt a két véglet között? Hogyan indult meg a feminizmus előretörésével a Disney nőképének változása is?

Hófehérkét szokták az első Disney-hercegnőként emlegetni – ezt a mesét Walt Disney produkciós irodája 1937-ben adta ki, így nem csoda, hogy nem egy független és erős nőképet közvetít. Gondoljatok csak bele: Hófehérke van annyira buta, hogy elmegy az erdőbe egy idegennel kettesben, csakis a vadász jószívűségén múlik, hogy nem veszti az életét, eltéved az erdőben, aztán hét férfi segítségével éli mégis csak túl a kalandot, majd a törpék dolgoznak, ő meg főz-mos-takarít otthon. Aztán megint van olyan buta, hogy idegen öregasszonytól almát fogadjon el, összeesik, és innentől ismét egy férfin, azaz a hercegen van a sor, hogy megmentse.

Valójában Hófehérke az egész mese alatt egy passzív szenvedő, nem sok mindent csinál, de azt is rosszul, és annyit tesz hozzá a történethez, hogy kedves és szép. A Disney nem nagyon szeretné bármilyen más oldalát kihangsúlyozni,

nem tudunk meg róla semmit azon kívül, hogy szenved, és vár arra, hogy megmentsék. Ehhez képest a legutóbbi Disney-mese, a Jégvarázs már egyenesen arról szól, hogy nincs szükség férfire ahhoz, hogy boldoguljunk, elég a női összetartás, elég talpraesettek vagyunk mi az erősebbik nem nélkül is.

Nem kell szociológusnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, a Disney-mesék tökéletesen leképezik a társadalom változását, és tükröt tartanak a nők helyzetének változásáról. Míg a 30-as, 40-es években a nő feladata annyi volt, hogy szép legyen, süssön, főzzön és takarítson otthon, addig az évek során egyre inkább kezdtünk rájönni, hogy azért egy kicsit többre is hivatottak vagyunk, mint kiszolgálni a férfit. És a Disney ezt tökéletesen végig is követte.

Forrás:
Youtube

Hamupipőke és Csipkerózsika sem sokkal jobb, mint az első Disney-hercegnő, ők sem aktív szereplői a saját történetüknek – nagyjából abból áll a szerepük, hogy várnak, és hagyják, hogy terelgessék őket. Hamupipőkének ott van a tündérkeresztanyja, aki mindig besegít, ha rosszul állna a szénája, Csipkerózsika pedig a film felében még csak ébren sincs. Annyi pozitívum talán történt Hófehérkéhez képest, hogy itt már kicsit többet tudhatunk meg a hercegnőkről, és megismerhetjük a személyiségüket – de csak pár percig, mielőtt visszatérnénk a feszült várakozáshoz és a herceg utáni ábrándozáshoz.

Érdemes megjegyezni, hogy a Csipkerózsika óriási bukás volt a Disney-nek, nem hiába tartott 30 évig, amíg 1989-ben megjelent a színen az első valamirevaló hercegnő, Ariel.

A kis hableány nem sokkal mutat jobb példát a fiatal generációknak, mint az előző három hercegnő, de róla biztosan nem lehet elmondani, hogy passzív. Akaratos, szenvedélyes, makacs és önfejű, nagyon nehéz beszabályozni – olyan, mint egy tipikus tinédzser (mert ugye ő is mindössze 16 éves, ezt is érdemes az eszünkbe vésni). Ez eddig teljesen rendben van, csakhogy beleszeret egy srácba, miután összesen pár másodpercig látja, és az egész életét, sőt, hangját is feladja azért, hogy utána menjen, és elintézze, hogy beleszeressen. A férfi persze, hasonló indokolatlan módon, csak azt a lányt keresi, akit hallott énekelni, ezért Arielt észre sem veszi, csak amikor rájön, hogy ő volt a dalos kedvű pacsirta. Ariel pedig boldogan hagyja ott az egész családját egy olyan férfiért, akit pár napja ismer csak. Nem éppen követendő példa a fiatal nők számára.

Újabb lépés a független hősnő felé A szépség és a szörnyeteg, de Belle és a Szörny kapcsolata itt más, még fontosabb kérdéseket vet fel:

normális-e az, ha a szerelem nevében megengedjük a másiknak az abúzív magatartást?

A Szörny végig goromba, elutasító és gonosz Belle-lel, sőt, be is zárja, de a végén minden jóra fordul, és olyan, mintha ez a szakasz meg sem történt volna a két főszereplő életében. Sokan a Stockholm-szindrómához hasonlítják a helyzetet, amikor a fogvatartott beleszeret a fogvatartójába, de ha még nem is ennyire komoly a helyzet, akkor is biztos, hogy félreérthető.

Ne romantizáljuk tovább a mérgező kapcsolatokat: a szerelem nem győz le mindent!

#relationshipgoals: elmondom, miért egészségtelen Noah és Allie kapcsolata

"A filmes és irodalomtörténet tele van egészségtelenebbnél egészségtelenebb szerelmi kapcsolatokkal – és itt most nem csak azokról beszélünk, amelyek egyértelműen károsak (helló, Rómeó és Júlia!), hanem azokról, akikről úgy gondoljuk, hogy a kapcsolatuk #relationshipgoals. Milliónyi olyan tévképzetünk van a szerelemről, amit éppen ideje elfelejtenünk, mint például az, hogy a szerelem mindent legyőz, vagy az, hogy ha összeillünk, akkor könnyen fog menni minden." A cikk folytatását ITT olvashatjátok.

Az Aladdinban nem a Disney-hercegnő van középpontban, de itt is elmondható, hogy Jázmin legalább talpraesett és akaratos, és nem hagyja, hogy elnyomják – jelen esetben Jafar, vagy az apja, akik mindketten rendelkezni próbálnak az élete fölött. Pocahontas pedig egészen más tészta – még az is vitatott, hogy Disney-hercegnőnek számít-e, de ha igen, akkor ő az első hercegnő, aki megmenti a férfi főhőst, és nem fordítva történik a dolog. Ebben a mesében ő az okosabb, bölcsebb és ügyesebb, lényegében azért, mert ő van hazai terepen – mégis, John Smith tőle tanul emberséget, és nem fordítva.

Az 1998-as Mulan az első olyan Disney-hercegnős mese, amely végre nem a szerelem megtalálását helyezi a középpontba, az csak egy aranyos kis mellékszál Kína megmentése mellett.

Mindezt pedig egy okos, rátermett és önfeláldozó lány teszi meg, aki egymaga képes versenyre kelni a férfi katonákkal úgy, hogy észre sem veszik, hogy nem közülük való. Mulan az első, aki teljes mértékben kilóg a Disney-hercegnők közül, és követendő példaként állítható bármilyen fiatal lány elé – persze nem abban, hogy hazudjon a családjának, és álljon be a hadseregbe, sokkal inkább abban, hogy nem kell egy férfire várnunk ahhoz, hogy megmentsen minket.

A kétezres évek Disney-hercegnői már abszolút a feminista vonalat képviselik. A hercegnő és a béka, címével ellentétben, arról szól, hogy a főszereplő, Tiana karriert akar építeni – igen, nőként, egyedül! A herceg ráadásul a mese nagy részében egy béka, tehát tényleg nem ő áll a középpontban. Az Aranyhajban a család és a származás a lényeg, annak ellenére, hogy klasszikus helyzetből indul: a bajba jutott királylány arra vár, hogy jöjjön a megmentője, és megszabadítsa. Csakhogy Aranyhaj egyáltalán nem az a passzív szereplő, amilyennek elvárnánk, és inkább egyenlő társa a megmentőjének, mint alárendeltje.

A Merida, a bátor pedig az első olyan Disney-hercegnős film, ahol a főszereplőnek egyáltalán nincs romantikus kötődése senkihez – ez olyan ritka, mint a fehér holló! Persze egyáltalán nincs baj azzal, ha van szerelmi szál is a történetben (a Jégvarázsban is van, annak ellenére, hogy a testvéri szeretet fontosságát emeli ki), de jó végre olyan Disney-hercegnővel találkozni, akit egyelőre egyáltalán nem mozgat meg a férfiak világa. Ez talán azt az üzenetet közvetíti a fiatal lányok számára, hogy nincs azzal baj, ha nem a pasizás és a párkeresés áll az életük középpontjában, hiszen annyi más érdekes dolog van még a világon.

A fejlődés egyértelmű, szerencsére –

elég hosszú utat tettünk meg a passzív, megmentésre váró nebántsvirágtól az okos és rátermett főhősnőkig. De még mindig rengeteg olyan téma van, amihez a Disney nem nyúlt, és kellene neki: ilyen például a férfi-női barátság, az azonos neműek szerelme, vagy éppen a fájdalmas szakítás.

Szerencsére a stúdió szeme is nyílik ki a világra, így biztos, hogy nemsokára sokkal szélesebb spektrumú Disney-mesékkel is találkozhatunk majd.

Leszbikus Disney-hercegnő?! – 5 tévhit, amiért sokan lázadnak ez ellen

Leszbikus Disney-hercegnő?! 

"Olvasom több helyen is, hogy a CitizenGO nevű szervezet élénken tiltakozik a „Give Elsa a Girlfriend” kezdeményezés ellen, aminek célja, hogy leszbikus mesehős is feltűnjön a vásznon a Disney-hercegnők sorában. Ezzel párhuzamosan egy transznemű barátomnak beszól a Facebookon egy passzív-agresszív troll, aki azzal igyekszik maga előtt is szalonképessé tenni transzfóbiáját, hogy „nem tudja, mit mondjon a gyerekeinek”, akik – állítólag – nem értik „ezt az egészet”. Mindez szépen mutatja, mennyi még a sötét folt, és mennyi tévhit kapcsolódik mindahhoz, amit gyűjtőnéven csak „másságnak” hívunk." A cikket ITT olvashatjátok tovább.