Világszerte évente 80 milliárd ruhadarabot adnak el. Emellett évente 14 millió tonna ruhaszemét keletkezik csak az Amerikai Egyesült Államokban. Úgy tűnik, hogy azoktól a ruháktól, amelyeket megvásárolunk, pillanatokon belül szabadulnánk is, hogy újabb és újabb ruhákat vásároljunk. Kimerítjük a bolygónk erőforrásait, környezetszennyező módon állítunk elő, kizsákmányoljuk az embereket. „Arra kényszerítjük őket, hogy olyan termékeket gyártsanak minél olcsóbban, amire valójában semmi szükségünk.” A 3. Globális Fenntarthatósági Divathét második konferencianapján jártam.
Az egész világról érkeztek előadók a Globális Fenntarthatósági Divathétre, amelyet harmadik alkalommal rendeztek meg Budapesten. Egy sajtótájékoztató, két konferencianap és egy ökodivatbemutató volt a program. A második konferencianapon számos előadást és számtalan ötletet hallgathattam végig arra vonatkozóan, mennyire szükség van arra, hogy változtassunk nemcsak a ruhavásárlási, hanem a ruhákkal kapcsolatos szokásainkon, megszokásainkon is.
Mi a baj a divatiparral?
Itt, a VOUS-n és a blogomon is sokat foglalkoztam már azzal, mi a baj a divatiparral. A következő cikkek segítenek abban, hogy néhány perc alatt képbe kerüljetek.
Miért nekünk, vásárlóknak kell változtatnunk?
A divatiparban olyan óriási pénzek mozognak, amelyet egyszerű vásárlóként elképzelni sem tudunk. Ahhoz képest, hogy „csak” ruhákról van szó, a divatipar a világgazdaság közel 2 százalékát teszi ki, az értéke mintegy évi 3000 milliárd dollár. Amancio Ortega, az Inditex (ide tartozik a Zara, az Oysho, a Bershka, a Stradivarius) atyja Európa egyik, ha nem a leggazdagabb embere, aki egy alkalommal a világ leggazdagabb embere címet is birtokolhatta a Forbes listája szerint. Nem ő az egyetlen, aki a divatipar leggyorsabban fejlődő szegmenséből, a fast fashionből nyerte óriási vagyonát.
Mi érdeke lenne neki vagy a hozzá hasonló mágnásoknak abban, hogy ne a profitra hajtsanak?
Viszont gondoljatok bele, csak akkor tudnak értékesíteni, és profitra szert tenni, ha náluk vásárolunk. Ha mások lesznek az igényeink a ruháinkkal kapcsolatban, ha másképp kezdünk vásárolni, akkor talán észbe kapnak. Akkor talán lesz változás, ha nekünk fontos lesz, hogy tudjuk
Ha megnézitek ezeket a filmeket, soha többé nem vásároltok ruhát úgy, mint korábban
Mérgező anyagoktól, vegyszerektől felhabzott indiai folyókat nézek a monitoromon. India és Banglades határán álló hatalmas vágóhidakat. Lehetetlen körülmények között robotoló munkásokat egy indiai ruhagyárban. Divatrajongóként, vásárlóként, de még talán hobbivarrónőként is azt gondoljuk, hogy ruhát készíteni nem a világ legveszedelmesebb dolga. Azok a német és angol dokumentumfilmek, amelyeket az elmúlt hónapokban néztem végig, mind rácáfolnak erre. Folytatás >>>
Ahogy szinte valamennyi, általam hallott előadó kihangsúlyozta, akkor lesz egy vállalkozás, de a világ működése fenntartható, ha a PPP (people, planet, profit) szempontjai egyszerre érvényesülnek. Michele Orzan, az European Chamber elnöke szerint egy vállalatnak adnia kell, és csak utána kapnia. A European Chamber támogatója egyébként egy nagyon izgalmas, Budapest-bázisú globális kezdeményezésnek. A Greenwillhez magánszemélyként ti is csatlakozhattok, ha szeretnétek megismerkedni a környezettudatos szemlélet első lépéseive, és terjeszteni azokat a saját környezetetekben. A Greenwill oldalát ide kattintva találjátok meg.
Visszatérve a ruhákra: több előadó is utalt arra, milyen óriási probléma a túlfogyasztás. Miért vásároljuk meg az ötödik ugyanolyan felsőt, amie semmi szükségünk? Miért megyünk be minden héten az üzletekbe, amikor valójában tele van a szekrényünk ruhákkal?
Most akkor bojkottáljuk a fast fashiont? Az sem igazán jó megoldás!
Mit tehettek vásárlóként, hogy valami megváltozzon?
Biztosan viselni fogom legalább harmincszor?
