félmaraton élménybeszámoló Engel Nóra

Nem szerettem futni, mégis megcsináltam a félmaratont!

Ha egy éve valaki azt mondja, hogy májusban nem az aktuális nyári trendekről, hanem az első félmaratonomról fogok írni, valószínűleg mosolygok magamban egy jót. És végül most is ezt teszem, sőt, szárnyalok belül, mert úgy alakult, hogy életem első 21 kilométere után pár nappal valóban egy élménybeszámolót pötyögök.

Természetesen a félmaraton nem ért derült égből villámcsapásként, az elhatározás már ősszel megszületett – ez a pillanat is megért egy cikket –, és az elmúlt hónapok a kőkemény készülésről szóltak. Készültem testben, készültem fejben, velem együtt készült a ruhatáram, sőt a zeneválogatásom is bővült, míg a napok egyre csak fogytak.

Utólag nézve olyan volt, mint minden karácsony, amit tűkön ülve várunk, majd egy szempillantás alatt elmúlik. Na jó, túloztam a szempillantást illetően, de a lényeg, hogy lefutottam. 

Lefutottam és már csak az izomláz és a mérhetetlen büszkeség az, ami a nagy napra emlékeztet. 

Magát a többórás élményt hosszasan ecsetelhetném, mesélhetnék arról, hogy mekkora szenvedés tud lenni a futás a tűző napon, mekkora boldogság célba érni, és milyen gyilkos a másnap, de azt hiszem, elég, ha annyit írok, hogy olyan löketet ad az ember életében, hogy mindenkinek – akit kicsit is vonz a futás – csak ajánlani tudom.

Nem a helyezés, nem az érem miatt, hanem amiatt az érzés miatt, amit nemcsak a célba érkezés pillanata, de futással töltött percek is adnak.

Forrás:
Futofoto.hu

Az élmény mellett ráadásul tapasztalattal is gazdagodik az ember. Nos, én ezeket tanultam meg én az első félmaratom alatt:

Warning: itt most nem egy profi futó, profi tippjei következnek – csupán egy első bálozó félmaratonozó személyes tapasztalatai.

Hiába a versenyszellem, tartsuk a saját tempónkat!

Bár a rajtnál az adrenalin és a hangulat miatt könnyen elragadtatja magát az ember, fontos, hogy a saját tempónkat és felkészültségünket tartsuk szem előtt. Ne rohanjunk a tömeggel, mert a kezdő gyors tempó hamar alábbhagy, ami után marad a lihegés, lelassulás és bosszankodás. Figyeljünk a saját igényeinkre, tartsuk magunkat a saját ütemünkhöz! 

A futás mellett a frissítésre is készüljetek!

Nálam a frissítésre való felkészülés kimaradt, így a verseny közben derült ki, hogy folyadékpótlást illetően nem tudom, mi az ideális a saját szervezetemnek. Egy (első) félmaraton esetében azonban már a verseny előtt ajánlott kitapasztalni, kinek mi válik be leginkább a folyadékpótlásra, ezzel elkerülhetitek a verseny alatti rosszullétet! Saját hibából tanulva ma már azt mondom, a kevesebb több.

Egy korábbi cikkünkben Kropó Péter, 51-szeres Ironman elárulta, mit és mennyit érdemes verseny közben inni, ezt ide kattintva elolvashatjátok. 

Egy profi futócipő a legjobb társ

A jó szurkolócsapat elengedhetetlen, ha túl akarunk lendülni a mélypontokon, de emellett nem szabad elfelejteni, hogy a legjobb társ a félmaraton alatt a futócipőnk lesz. A tavalyi „szezont” életem első és egyben nagyon amatőr futócipőjével toltuk végig, a hétvégi versenyen viszont végre  profi futócipőben álltam a rajthoz, és nem csalódtam.

Személyes kedvencem, a Saucony Freedom ISO neutrális darabja a teljes verseny alatt kényelmes volt, jól tartotta a bokámat és csillapította az ütődéseket, ami alapból nem árt, de egy Tihanyhoz hasonló terepen pláne. Természetesen ahány ember, annyi láb, így érdemes mindenkinek a saját kedvencét megtalálnia. Figyeljetek arra, hogy a versenyre már egy jól bevált, megszokott és "megfuttatott" cipővel és zoknival érkezzetek. 

Egy régi cikkünkben elárultuk, mi a 10 legfontosabb szabály futócipő-vásárlásnál, erről a témáról ide kattintva mindent elolvashattok.