Az alsótest öblítésére szolgáló alkalmatosság hazánkban nem terjedt el széles körben, pedig hívei szerint sokkal higiénikusabb és környezetkímélőbb a nedves törlőkendőnél vagy a vécépapírnál. Mégis sokakból ellenérzést vált ki, ha a bidéről, ne adj’ Isten, a használatáról van szó. A ti háztartásotokban van bidé? Használjátok? Használtátok?
Maradjunk előbb a tényeknél!
A bidét a francia bútorgyártók találták fel valamikor a 18. század elején. A kolerajárványok voltak leginkább hatással arra, hogy a higiénia kiemelten fontossá váljon a hétköznapi emberek életében. Magyarországon csak a 19., de inkább a 20. század elején kezdte felfedezni a középosztály, de teljesen a mai napig nem tudott beépülni a háztartásokba. Legalábbis számtalan beszélgetés utalhat erre.
A bidé vajon mire jó?
A bidé sokak számára értelmezhetetlen, hiszen ott van a vécépapír, ami pont ugyanolyan jó. A bidét lelkesen használók erre csak azt mondják, a vécépapír pusztán a maszatolásra jó. (Nutellás hasonlattal élve: képzeljétek el, hogy a nutellás üvegbe az ujjaitokkal nyúltok bele, majd azt próbáljátok letörölni papírral. Mennyivel egyszerűbb kezet mosni, ugye?) A nedves törlőkendő sem kifejezetten jó megoldás, hiszen a nedves törlőkendő lassan bomlik le és ki tudja, milyen anyagokkal kezelték.
A bidéellenzők el nem tudják képzelni, hogyan lehet úgy használni a seggmosót, hogy abból ne fröcsköljön szanaszét a víz.
És különben is, ki szeretné az alfelét azonnal megmosni, mindenféle előtisztítás nélkül. Hát, ezen a vitán nem tudunk változtatni, az biztos, hogy akik aranyérrel küzdenek, erősebb a menstruációjuk, nőgyógyászati problémáik vannak, azok előbb-utóbb elgondolkoznak azon, hogy a más országokban kifejezetten elterjedt bidé beépítésén kezdjenek gondolkodni.
A bidé tervezésénél és a kialakításnál fontos, hogy
Upsz, hiányzik a trón onnan, ahová a király is gyalog jár!
Amikor életem következő négy évének helyszínén a fejemről végre lebontottam a kendőt, elindultam, hogy megbarátkozzam az új otthonommal. Az előszobából máris nyílt egy ajtó. Odabent pedig egy pottyantós vécé egy slauggal az oldalán üdvözölt. Na, jól kezdődik, gondoltam. Iránban nemcsak a hedzsab viselésével, de egy újfajta illemhellyel is kénytelen leszek együtt élni.
Tóth Mariann cikkét ide kattintva >>> olvashatjátok.
