Katalin cambridge-i hercegnét Beverley Turner médiaszemélyiség arra biztatta, hogy szóljon pár jó szót a szoptatás fontossága mellett. Na de vajon hogy is van ez, szoptat-e egyáltalán Katalin, és mi a helyzet a királyi család többi tagjával?
Nem titok, hogy régen a kékvérű családokban nem volt divat a szoptatás: sőt még nemesi körökben is kifejezett szégyennek számított, ha egy úriasszony maga táplálta gyermekét. A nemeseknél egyszerű parasztasszonyok – szoptatós dajkák – teljesítették kötelességüket, míg a király családok sarjait művelt, finom hölgyek szoptatták.
Több oka is volt annak, hogy a feladatot idegennek adták ki a hierarchia csúcsán állók: egyrészt a királynőknek és hercegnéknek mindig is rengeteg reprezentatív kötelességük volt, amibe nem fért bele, hogy mindig kicsinyeik mellett legyenek. Így aztán ha szerettek volna, sem nyílt rá módjuk, hiszen az időre történő etetés során a tej hamar elapad.
Másrészt a kékvérűek esetében kulcsfontosságú volt, hogy mielőbb jöjjenek az újabb és újabb trónörökösök, márpedig a rendszeres, éjszakánkénti szoptatás a fogamzásgátlás egy módja (még ha nem is a leginkább megbízható): fel sem merülhetett, hogy emiatt hosszú időn át ne legyen fogamzóképes egy uralkodónő vagy épp királyi hitves. Végül, de nem utolsósorban szempont volt az illendőség is: az állandó készenlét, anyai szolgálat a személyzet dolga.
A cikk itt nem ér véget, nézzétek meg a folytatását ITT.
