idős

Öregszenek a szüleink, mi pedig hagyjuk…

Kisgyermekként ők az istenek, minden titkok tudói, olyan varázslók, akikben vakon megbízunk, akik mindenre tudják a megoldást és átsegítenek minket nehézségeken.

Stációink

Egy kisgyermek életében az édesanyjánál és az édesapjánál nincs fontosabb, ők a kulcsszereplői az első hat esztendőnek, amíg komolyabb, érettebb közösségbe nem kerül. De nem csak imádja őket, ki is van szolgáltatva nekik. Senkit nem akarunk riogatni, de ez életünk egyik legelső és legfontosabb, minden későbbi kapcsolatunkat meghatározó kötődése. Természetesen minden szülő-gyerek páros más és más, de általánosságban, nagyon messziről nézve azért hasonlítanak egymásra, mert nagyjából minden kapcsolat beletuszkolható egy elfogadott sémarendszerbe.

De sajnos hamar véget ér ez a szép korszak, s aztán kamaszként már úgy teszünk, mintha szüleink mindent rosszul tudnának, mintha nem is ezen a világon élnének, épp ezért nem is értenének semmit. Egyszerűen muszáj ellentmondani nekik, sárba taposni az elveiket és érveiket, holott valahol legbelül azért tudjuk, hogy igazuk van. És persze érzelmileg ekkor jobban függünk tőlük, mint bármikor.

Ha érdekesnek találjátok a cikket, olvassátok TOVÁBB!

Forrás:
Pixabay