14 másodperc az egész. Nem is történik benne igazán semmi, mégis ott van benne ezernyi mozdulat, amikor műanyagban vásároltunk meg valamit, ami utána a kommunális kukába került. A Dominikai Köztársaság partjainál készült videó szívszorító látvány.
Az én szemetem biztosan nem kerül az óceánba”
– állítja majdnem 10 millió magyar.
„Ez csak egy szívószál” – mondja majdnem 8 milliárd ember a Földön.
„Egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy változtassak” – érvel ugyanannyi. A fenti videót elnézve mégis van valamennyi közünk ahhoz, ami történik.
Kicsivel több mint két hete tart a műanyagmentes hónap. Kicsit sem könnyű annak, aki először vág bele, mivel minden, de tényleg MINDEN műanyagban van csomagolva, és ez a felismerés tehetetlenné, dühössé, értetlenné tesz. Csomagolásmentes boltokkal pedig nem vagyunk épp eleresztve: Budapesten csak egyetlen egy létezik. Vannak ugyan a szuper- és hipermarketekben kimérős termékek, ott vannak a piacok, de még mindig nem ezek esnek minden sarokra.
Tenni azonban lehet kezdőként is:
Csak, hogy a legkönnyebb lépéseket említsük. Ne vonjátok ki magatokat. Ne legyintsetek. Ne forduljatok el.
A világnak most az összefogásra van szüksége, ha már ennyire nagy a baj.
Kump Edina: „A hulladékmentes életmód nem arról szól, hogy innentől kezdve csak ez az életed”
Kicsit feszengek, mert nagyon meleg van, és elfelejtettem megtölteni a vizespalackomat. Harminc fok van, tűz a nap, szomjas vagyok. Vegyek egy palackos vizet? Mit tenne most Kump Edina hulladékcsökkentési szakértő, aki a hulladékmentes életmód mellett kampányol évek óta? Szerencsém van, mert épp vele találkozom, hogy erre, és sok minden másra is válaszoljon. A hulladékmentességre való törekvés ugyanis fejben dől el, de gyakorlat nélkül sajnos keveset ér >>>
