Felébredek. Tudom, hogy még éjjel van. Hangokat hallok a szoba ajtajából. Aztán lépteket. Odanéznék, de nem tudok megmozdulni. Fel akarok ülni, de a testem nem engedelmeskedik. Aztán látom, ahogy egy alak elsuhan előttem. Pedig a szemem csukva van.
Akik átélték már az alvási paralízist, pontosan tudják, milyen borzalmasan tehetetlen és ijesztő állapotról van szó. A tudatunk már felébredt, testünk azonban még bénult. Nem tudunk megszólalni, megmozdulni, és nincs más választásunk, mint megvárni, amíg véget ér ez az éber horror.
Az alvási paralízis az alvás REM (Rapid Eye Movement – „gyors szemmozgás”) fázisában történik – általában ebben a szakaszban szoktunk álmodni, és ilyenkor az izmaink átmenetileg meg vannak bénulva. A paralízis előfordulhat közvetlenül elalvás előtt, illetve felébredéskor, amikor a tudat már éber, a test azonban még „alszik”. Leggyakrabban néhány másodpercig, esetleg egy-két percig tart, de vannak, akik akár órákig is ebben a szörnyű állapotban maradnak.
„Az első a legrosszabb, amikor még nem tudja az ember, hogy mi történik vele” – meséli Ádám. A 39 éves férfinél 4 éve diagnosztizálták a narkolepsziát, amelynek gyakran az alvási paralízis is velejárója. Elmondása szerint van, hogy hónapokig nem jelentkezik nála az állapot, míg máskor hetente többször is átéli a borzalmakat. „Ma már előfordul, hogy érzem, ha közeledik. Ilyenkor vagy ki tudom még mozogni időben, vagy nem. Ha nem, akkor megpróbálok valahogy jelezni a feleségemnek. Ezt ő általában úgy érzékeli kívülről, hogy halkan nyöszörgök, de én közben belül ordítok. Ilyenkor hozzám ér, kicsit megráz, amivel kibillent ebből az állapotból.”
Olvassátok tovább a cikket!
