Szívmelengető rajzok a hosszú és boldog párkapcsolatról

„Férfiak és busz után nem futunk!” – harcolhat-e a nő a férfiért?

A klasszikus felállás: a nő a vad, a férfi a vadász. A férfi csábít, a nő ellenáll, aztán előbb vagy utóbb, de lehetőleg inkább utóbb megadja magát. De a mai, nemi egyenlőséget hirdető világban megfordulhatnak-e a szerepek? Harcolhatunk, harcoljunk-e a férfiért mi, nők?

Ebben a témában általában két, egymással szöges ellentétben álló szemlélet uralkodik manapság. Az egyik képviselői azt hirdetik: manapság, amikor sok családban a nő viseli a nadrágot, amikor Svédországban kötelező a férfiaknak is a gyes, amikor egyenlő mértékben csenget a közös kasszába a férj és a feleség, teljesen természetes és egyértelmű, hogy a csábítás szerepei is, ha nem is felcserélődnek, de kiegyenlítődnek. Szerintük a nő nyugodtan bevallhatja a férfinak, ha tetszik neki, elhívhatja randira, mi több, megkérheti a kezét. Természetesen e szemlélet képviselői nem kívánják meg azt sem, hogy a szexszel a harmadik randiig várjunk, vagy hogy a férfi fizesse a számlát, mert hiszik, hogy a férfi és a nő egyenlősége ezeken (is) múlik.

A másik nézet szerint még akkor is, ha az élet más területein ők is hisznek a nemi egyenlőségben, úgy vélik, hogy a csábításban a hagyományos szerepek nem felülírhatók. Szerintük a férfi génjeibe van kódolva a vadászösztön, és ha egy nő önként és dalolva nekiadja magát, elveszik a varázs. Ők azt, ha a nő „fut” a férfi után, a gyengeség, sebezhetőség jelének tekintik, ami miatt a férfi azonnal elveszíti érdeklődését.

Olvassátok tovább a cikket ha érdekesnek találjátok a témát!

Forrás:
pexels