Házilag elkészíthető hajpakolások, amik csodát művelnek a hajunkkal

Nők kopaszon: „Eleinte rettegtem tőle, mára megszoktam”

A nők egyik legnagyobb csábereje a hajkoronájuk. De mi van akkor, ha szembe kell néznünk azzal, amitől a férfiak is tartanak: a kopaszodással?

Anyukám a szülések előtt rendkívül dús hajkoronával rendelkezett. A fodrásza imádott bíbelődni vele és ő is szerette, hogy csodájára járnak a gyönyörű hajának. Aztán megszülettem és a következő alkalommal a fodrásza szinte sokkos állapotba került, annyira megritkult a haja. Azzal nagyjából minden nő tisztában van, hogy a szülés után a hajszálak minősége és mennyisége változhat. A korábbi állapothoz képest az eredmény lehet, hogy látványos, de nem drasztikus. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy más esetek is léteznek, amikor nemcsak az erőteljes hajhullás aggasztó, de fennállhat a kopaszodás lehetősége is.

„Fiatal lányként nehéz ezt elviselni”

Emese (nevezzük így) kislány kora óta hormonzavarokkal küzd. A betegség nem súlyos, viszont van egy szemmel látható tünete. „Amikor beléptem a tini évekbe és láttam, hogy az osztálytársaim vasalják vagy épp göndörítik a hajukat nem csoda, hogy én is ezt akartam csinálni. Aztán hazamentem és szembesültem a tükörben a csúf igazsággal. Nem vagyok kopasz, viszont annyira ritka a hajam, hogy látható a fejbőröm. A fejem tetején a leginkább, de oldalt és hátul sem büszkélkedhetem sűrű hajzuhataggal. Nőként nagyon nehéz elfogadni ezt a helyzetet.”

A sok orvosi kezelés és a sikertelen próbálkozások után Emese ma már kívülről fújja az orvosi diagnózist. „Az az igazság, hogy a történetem nem egyedi: sok nő küzd hasonló problémával. Esetemben a gondot az okozza, hogy a férfihormonok nagyobb számban vannak jelen, mint egy átlag nőnél és ez sajnos a hajam minőségére is kihat. Vékony szálú, gyenge és rendkívül ritka. Pont olyan, amire egy nő egyáltalán nem vágyik.”

Emese lassan betölti a harmincat és ugyan ma már nem küzd a genetikája ellen, régen ez nem így volt. „Az igazat megvallva borzalmas tini voltam. Ha jobban belegondolok, a szüleim hősként állták a megpróbáltatásokat. Gyűlöltem magam és őket is. Tulajdonképpen őket hibáztattam azért, hogy ilyen látványos furcsasággal hoztak a világra. Ráadásul ott van a nővérem, akinek semmi baja sincs és a haja is irigylésre méltó. Lázadtam, nem beszéltem velük, egy adott ponton még a testvéremmel sem. Persze, sokak számára ez talán butaságnak hangzik, de egy percre azért mindenki gondoljon bele ebbe a helyzetbe. Szégyelltem magam. Csak azt tudtam, hogy ez nem normális.”

A cikk itt még nem fejeződött be, nézzétek meg a folytatást!

Forrás:
Pixabay