Miért jó a színtanácsadás? – 7 egyszerű érv

Miért jó a színtanácsadás? – 7 egyszerű érv

Szeptember elején Mengyán Eszter jóvoltából részt vehettem egy általa szervezett és levezényelt színtanácsadáson.

Egy hangulatos belvárosi stúdió napfényes kis szobájában voltunk. Kezdésként Eszter mesélt a színtanácsadás történetéről, ami meglepő volt számomra, mert én azt hittem, hogy ez egy újkeletű divathullám, de korántsem így van. A színek hatásaival már Goethe is foglalkozott, aztán pedig a színes filmek megjelenésekor vált népszerűvé a terület Hollywoodban. A stábok számára fontos volt, hogy a színész a lehető legelőnyösebben nézzen ki, de arra is törekedtek (ahogy törekednek ma is), hogy a történetet, a főszereplő érzelmeit a ruhatára is elmesélje.

Ezek után következett a tanácsadás gyakorlati része. Én voltam az első delikvens négyünk közül és meglehetősen izgatottan ültem be a tükör elé. Eszter rám adott egy nagy fehér köpenyt, amilyet a fodrászok használnak, és egy fehér kendőt is a fejemre kellett tenni, hogy ne látszódjon ki a hajam, mert az megzavarná a döntést, hiába természetes a színe.

Egy dobozból előkerült számtalan kendő a színek különböző árnyalataiban, és mindegyiket megnéztük, milyen hatással van az arcomra és a szememre. Két-két szín közül kellett azt kiválasztani, amelyik kiemeli a szemem csillogását, amitől üdébbnek tűnik a bőröm, kevésbé karikásnak a szemem és nem sápaszt le vagy szürkít be. Először a fehér árnyalataival kezdtünk, majd következett az univerzális sötétkék (ami mindenkinek jól áll), majd a fekete és a barna.

Forrás:
depositphotos

Egyértelmű volt, hogy fehérből a hófehér áll jól, a fekete is rendben van, de a barna száműzetésbe került, mert borzasztóan öregít. Majd sorban következtek a színek olyan sorrendben, ahogy szerettem volna. Nagy örömömre a bordó bennmaradt a kupacban, és kiderült hogy az élénk rózsaszín sem áll tőlem messze, bár eddig sosem mertem viselni. Sajnos a púderrózsaszín nem az én színem (legalábbis pólóként, blúzként), hiába szeretem annyira. Korábban is éreztem egyébként, hogy sápaszt, de amikor nagyon le voltam barnulva, szerettem viselni.

Szegény lilával előítéletes vagyok, de mint kiderült, bőven elfér a ruhatáramban, főleg a sötétebb árnyalatai. Szerencsére a sötétzöldet sem kellett kidobni és sötétkéket is bátran viselhetek, ha ahhoz van kedvem. Ami igazán meglepett az az élénksárga. Talán majd egyszer kipróbálom, de egyelőre nagyon kívül esik a komfortzónámon; először inkább a pinkkel kísérletezek. Ha pedig ékszerre vagy fényes, csillogós anyag választására kerül sor, egyértelmű, hogy az ezüst mellett kell döntenem. (Az aranyat úgysem szeretem. :D)

Az összefoglalást és a 7 meggyőző érvet a blogomra kattintva olvashatjátok el >>>