Véget ért egy kapcsolatunk, vagy egy beteljesületlen szerelem végére visszavonhatatlanul pont került. Egyedül maradtunk egy lakásban, ahol nem számíthatunk senkire, csak saját magunkra. Egyedül vagyunk a gondolatainkkal, a vágyainkkal és a meg nem valósult álmainkkal. Mik a felépülés lépcsőfokai, és hogyan kászálódhatunk ki a gödörből?
Az elengedés mindig fájdalmas dolog. Legyen az egy meglévő kapcsolat vagy egy plátói szerelem lezárása. Ha attól a bizonyos személytől csak rosszat kaptunk, miközben mi kitettük érte a szívünket-lelkünket, akkor nehéz továbblépnünk, főleg, ha szerelmesek vagyunk. De muszáj. Muszáj felállnunk és újrakezdenünk. Ez viszont szinte soha nem könnyű.
Az egyedüllét első fázisában rengeteg a sírás. A mérhetetlen papírzsepi-elhasználás közben talán néha felröhögünk, hogy mennyire nevetségesen is viselkedünk. Aztán persze újra ránk tör a sírás. Ez azonban normális, és az elfojtás helyett igenis fontos szakasza ez a továbblépésnek. Hagyjuk, hogy minden kijöjjön, és semmit ne fojtsunk magunkba. Ilyenkor szeretjük a régi képeket nézegetni, szeretjük a szeretett személy illatát érezni a párnánkon, hogy aztán megint elérzékenyüljünk. A tömérdek édesség evése szintén tipikus reakció, ahogy az is, ha a következő nap már semmi étvágyunk nincs.